Sose halunk meg

"És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."

János evangéliuma 3:14-15

Akarsz örökké élni? Lehet, hogy erre nem is válaszolsz igennel, mert ebben a világban én sem szeretnék. De ha azt kérdezem, hogy meg akarsz-e halni? Erre biztos nemmel válaszolsz. Az élethez mindannyian ragaszkodunk, és ha még azt is mondjuk, nem akarunk itt örökké élni, ha eljönne most az a bizonyos utolsó pillanat, nem tudom, hogy hányan mennénk el örömmel, könnyű szívvel. Mert jó dolog élni, és mindannyiunknak van egy bakancslistája, hogy mit szeretne még megélni, megtenni, mielőtt feldobja azt a bizonyos lábbelit. 

Te sem akarsz meghalni, hanem élni, ameddig csak lehet. És mit szólnál ahhoz, ha ma azt mondanám neked, hogy nem fogsz meghalni, hogy örök életed van, és egy csodálatos, fájdalmak nélküli világ vár rád? Lehet, hogy megkérdeznéd, mikor látott utoljára orvos engem. De továbbra is csak ezt tudnám mondani neked, hogy örök életed van, és vár rád álmaid országa. Talán azt mondod, hogy persze, Pán Péter Sohaországa… Nem, hanem egy valós, kézzel fogható ország. Egy olyan hely, ahol nem lesz többé fájdalom, könny, ahol soha nem kell elbúcsúznod senkitől, mert sose halunk meg, hanem örökké élünk. 

Úgy érzed, hogy soha nem lehet a tiéd, mert nem tudod megfizetni az árát? Valóban, erre képtelen vagy, de Isten megtette helyetted. Neked csak annyi a dolgod, hogy higgy a kereszten függő Istenben, az Emberfiában, aki kész volt mindent odaadni azért, hogy te sose halj meg, hogy örök életed legyen.
Úgy érzed, hogy ezt nem érdemled meg? Tudom, te tulajdonképpen nem kérted, hogy haljon meg érted. De Ő mégis megtette, mert szeret, és mert Veled akar élni egy örökkévalóságon át egy tökéletes országban. 

Isten ma reggel hív, hogy higgy Benne, hogy fogadd el azt, amit Érted tett, és ne szabadkozz. Fogadd el, hogy mától fogva örökké élsz!

Mindennapi ajándék

 „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen.” 

 Zsoltárok könyve 118:24

 

Érezted már azt, hogy ez nem a te napod? Vagy akár az egész hétre, hogy nem a tiéd? Természetes, hogy így érzel. Fáradt vagy, és dolgozol, és úgy gondolod, senki sem értékeli azt, amit teszel. Úgy érzed, nincs értelme az egésznek, semmi örömet nem látsz már a munkádban, és legszívesebben csak visszabújnál az ágyba, és nem kezdenéd el a napot.

Isten tudja, mit érzel. Biztos, hogy amikor a földön élt, Ő is érzett hasonlóan. Ezért Ő igazán megért téged. Előtte nem kell mentegetőznöd. De ma üzen neked valamit!

Ezt a napot Ő rendelte el neked. Ő adta, hogy élj, alkoss, szeress, nevess és sírj rajta. Ő rendelte el, hogy ma reggel is kinyisd a szemed, és álljon előtted egy újabb esély.

Tegnap egyik ismerősöm elmesélte a múlt heti „születésnapját”. Kis híján meghalt szénmonoxid mérgezésben. De amikor rosszul lett, és forgott körülötte a világ, és leesett a térdeire, még egy utolsó imát el tudott küldeni a Mindenhatóhoz. Ő adott neki erőt, hogy elmásszon a kulcsra zárt ajtóig, és valahogy kinyissa, hogy levegőhöz jusson. Tudja, hogy akkor és ott újjászületett, mert Isten rendelte el, hogy éljen.

Isten ma arra kér, hogy fogadd el Tőle ezt a napot. Nézz erre a napra úgy, mint amit Ő rendelt el Neked, mert van Veled egy álma, amit meg akar valósítani. Hát örülj és táncolj, mert ez a nap ajándék!

És újra kisüt a nap

Felhúzod a redőnyt, és érzed, ez a nap valahogy más lesz, mint az előzőek. Mert látod sütni a napot, és érzed, valami szép és jó vár ma rád. Igaz, tegnap is kisütött, de a délutántól szakadó eső elmosta a nap összes emlékfoltját szívedben, és csak az esőcseppek képe maradt meg, ami könyörtelenül rád telepedett.

De most süt a nap. Végre. Bár a hőmérő nem mutat túl sokat, és a tiszta, őszi égbe már pőrén nyúlnak az ágak, mégis, valahogy más, mint tegnap, vagy az előtt. Érzed a reményt, a szeretetet, az életet, akárhogy is a természet kicsit meghal körülötted, ma még vesz egy mély levegőt.

Ma te is élsz, és adj ezért sűrűn hálát, hogy kaptál még egy napot ajándékba, mert maga az Úr rendelte így. Hát örülj, és ne hagyd, hogy bármi is elrontsa a kedvedet, hanem ülj le, és alkoss. Írd le, ami benned van, amit a szíved őriz, és tedd, amire Ő hívott téged. Hidd el, ez a nap valahol tényleg más lesz, ha már most te is másként kezeled. Ha úgy nézel rá, mint egy meg nem érdemelt ajándékra, egy újabb esélyre, hogy legyél az, akinek Ő megalkotott.

Nyolc óra munka...

Színdarabot kéne írnom, és valahogy nem jön az ihlet. Valahogy nem megy. Az a baj, hogy túl sokat akar a szakra. Vagyis, nem akarok megint átiratot, nem akarom valaki másét felhasználni, valami sajátot szeretnék; valami különlegeset, valamit, amit én írtam. És mindezt péntekig el kéne készíteni.

És közben valahogy érzem, hogy ez nem az én hetem... Hulla fáradtan kezdődött, és ez csak egyre rosszabb lesz. Néha úgy érzem, hogy szinte semmi pozitív visszajelzést nem kapok a munkámmal kapcsolatban, hogy nincs sikerélményem, hogy az emberek is azt veszik csak észre, ami nekik nem tetszett, amit másképp gondoltak, mint ahogy azt te tetted. És ezek úgy el is tudják nyomni  az esetleges pozitív tapasztalatokat, mert ebben a csöpögős, esős, borús időben a negatív dolgokra valahogy fogékonyabb az ember. És úgy érzem, hogy kimondhatatlanul elfáradtam, pedig csak szeptember óta dolgozok, de most valahogy magam alá kerültem.

Most érzem azt, hogy sok az újdonság, hogy nem bírom követni az eseményeket, hogy az idő kicsúszik a kezeim közül, hogy annyi munkám lenne, és csinálnám is, de amikor este  lefekszem, úgy érzem, hogy nem sokat tettem le ma az asztalra. És kavarognak a fejemben a dolgok, és nem tudom, mihez kapjak először. Hiányoznak a barátaim, és rájöttem, hogy nem olyan egyszerű újra felvenni a fonalat, és folytatni ott, ahol egy kicsit abbamaradt az egész. Rossz érzés, hogy valakinek kiesel az életéből, úgy, hogy igazán egyikőtök se akarta. És akárhogy is ott van melletted a férjed, néha piszkosul egyedül érzed magad. Mert barátok kellenek, és nélkülül nem ér semmit ez az egész. Valaki egyszer azt mondta, hogy barátok nélkül vadon a föld. És igaza volt. Mert van, hogy csak ők értenek meg igazán.



Szeretem ezt a számot. Akkor hallottam először, amikor Robin, egy kanadai barátunk lakott velünk a koliban. De régen is volt. Azóta már Ő is készül az esküvőjére (jövő augusztus)...
És én meg megyek, próbálok alkotni valamit.

Hétfő...

És ismét itt a hétfő, és ha kinézek az ablakon, csak a félhomályban úszó házakat látod ebben a szürke időben. Amikor az embernek nincs kedve kidugni az orrát a takaró alól, amikor legszívesebben kandallóban ropogó fahasábokat néznél valahol máshol, valahol nem ebben a nyirkos, színek nélküli fővárosban.

De most itt a helyed, itt éled mindennapjaidat, a szürkéket és a színeseket egyaránt, itt van a családod, az Egyetlen, aki mellett igazán boldognak érzed magad.

Hidd el, a következő nap majd kevésbé lesz szürke, és kevesebbszer fog eszedbe jutni az, Akitől egy időre - ami most úgy tűnik, hogy örökre szól - el kellett válnod. Tudom, hogy te nem így akartad. Tudom, fáj, hogy idén kettővel kevesebb azoknak a száma, akiket a szeretteidnek mondtál valaha. Tudom, hogy ilyenkor nehéz, és őrültebbnél őrültebb gondolatok jutnak az eszedbe, hogy mi lesz, ha még kevesebben lesztek... Tudom, hogy nehéz elfogadni, ez az élet rendje. Születünk, és egyszer búcsút intünk mindenkinek és mindennek, ami egyszer ideláncolt minket, és távozunk egy időre a küzdők sorából.

De amíg még itt vagyunk, küzdeni kell, és élni, és szeretni, és várni, és tenni mindhalálig. Nem tudod, mennyi van vissza, hogy mikor kerül rád a sor, hogy menned kell; vagy mikor jön vissza Ő, aki végre újjáteremt mindent. Aki átölel, és letörli az összes könnyedet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És láthatod végre az arcát, a szemeit, a mosolyát, és ahogy mondja: Isten hozott otthon!

Ki vagyok én?

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

Mózes első könyve 1:27 

Ki vagyok én? Miért vagyok ezen a világon? Miért élek? Mi az értelme ennek az egésznek? Unos-untalan feltesszük magunkban ezt a kérdést, mert tudnunk kell, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, és, hogy mivégre vagyunk itt.  

Isten ma válaszol erre a kérdésre: A képem és hasonlatosságom vagy. Én alkottalak téged a saját kezemmel. Én akartam, hogy megszüless erre a világra, nem vagy a véletlen műve. Hozzám tartozol, én vagyok az, aki mindent úgy rendezett, hogy te pontosan akkor, amikor eljött az ideje, felsírj életedben először. Én ott voltam, amikor megfogantál, amikor fejlődtél az anyaméhben, amikor te sem tudod, hogy miért, de elindultál egy szűk folyosón át egy hideg és veszélyekkel teli világba.  

Hidd el, te nem egy luk vagy egy lejárt szavatosságú óvszeren, nem egy átmulatott éjszaka nemkívánt eredménye, nem az elfelejtett fogamzásgátló tabletta, hanem az én megismételhetetlen, csodálatos alkotásom. Én akartam, hogy világra jöjj, én adtam neked életet.  

Én alkottalak meg téged a saját képmásomra. Azért, hogy bemutass engem a világnak. Azért, hogy életedből megismerjenek engem, a szeretetemet, a gondviselésemet; hogy emberként élj ebben az embertelen világban; hogy barátja légy a melletted állónak. Azért, hogy képviseld az igazságot akkor is, amikor mindenki más a sárba tiporja. Azért, hogy védd az embert, amikor mindenki más követ dobna rá; hogy emeld fel a földről azt, aki már nem bír tovább menni ebben az erőltetett menetben. Azért, hogy mosolyogj akkor is, amikor mindenki dühösen átkozódik körülötted. Azért, hogy légy az én képmásom!

Esély az életre

„A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.”

Példabeszédek könyve 15:4

Úgy érzed, neked is jogod van ahhoz, hogy odavágj. Miért is ne?! Nincs is jobb dolog annál, mint a kezed ügyébe eső tárgyat – legyen az akár egy vasalásra váró pizsamapóló, vagy az IKEA-s étkészlet egy darabja, vagy csak egy formás díszpárna – odavágni a másikhoz. És valóban, a tárgyak nagyon szépen repülnek, és az esetek nagy többségében környezetüket átrendezve meg is érkeznek rendeltetési helyükre. És utána minden rendben? Jobban érzed magad? Lerendezted azt, amiért helyváltoztatásra ítélted a hozzád legközelebb lévő tárgyat? Vagy inkább szavakat szeretsz útjukra engedni, hogy iszonyatos sebességgel szállva mindent és mindenkit leromboljanak, megsebesítsenek, nyomorékká tegyenek maguk körül? Mondd, és utána Te jól érzed magad?

Persze, sokkal könnyebb „dobálózni”. Ezt valahogy sehol senkinek nem kellett tanulnia. Ez úgy jön belőlünk, ez a természetes, a szokásos, a „normális”.

Nézd, ma itt van egy másik út. Nem a legkönnyebb, de kapsz egy lehetőséget, hogy kipróbáld, és utána eldöntsd, hogyan tovább. Ma itt a lehetőség, hogy hagyd a tárgyakat és a kemény szavakat a földön, és ne vágd oda senkihez. Ma itt a lehetőség, hogy mosolyogva fogadd azt az embert is, aki nem a legkedvesebb a számodra. Kapsz egy lehetőséget most arra, hogy kipróbáld, milyen inkább nyugodtan visszakérdezni – hátha valamit félreértettél, hiszen az éremnek is két oldala van –, mint rögtön becsapni az ajtót magad mögött, hogy ne is lásd azt, aki hozzád mert szólni. Ma esélyt kapsz arra, hogy különleges légy, mert másként reagálsz a dolgokra, mint ahogy természetedből jönne.

Ha ezt az utat választod ma, akkor szelíden, mosolyogva fogsz továbblépni, és nem sértődsz meg mindenen. Ha bántanak, nem fogod magadra venni, hanem lehullik rólad, mint a megsárgult őszi falevél a félig kopasz fákról. Ha elindulsz, meglátod, hogyan lehet élni úgy, hogy másnak is életet adsz. Mindezt egy kedves szóval, egy mosollyal, egy öleléssel, vagy egy hozzá nem vágott tárggyal.

Gyere, ma próbáld ki ezt az utat! Nem ígérem, hogy ha így döntesz, minden csettintésre fog menni; de sokkal jobban fogod érezni magad, mert ma igazán élni fogsz, és összetört lelked gyógyulni kezd; holnap pedig már egy lépéssel ez lesz a természetesebb válasz. Ne feledd, a sötét oldal nem erősebb, csak könnyebb.

És ha segítségre van szükséged, hogy hogyan is indulj neki ma ennek az útnak, Jézus vár. Mert Ő „amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézsaiás könyve 53:7) És mindezt Érted tette. Azért, hogy ma ezt az utat válaszd!

Békét adj Uram, kérlek...

„Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát.”

Jeremiás könyve 28:9 

Voltál már olyan helyzetben, hogy olyat kellett mondanod, amit te magad sem akartál? Harcot, háborút, békétlenséget kellett mondanod, pedig te magad sem vágytál jobban semmi másra, csak békére. Jeremiás is ilyen helyzetben volt. Isten azért küldte, hogy fogságot hirdessen a hitetlen népnek, de ő sem vágyott jobban semmi másra, mint békére és nyugalomra. Arra, hogy a káldeusok csapata végleg elvonuljon Jeruzsálem alól, hogy végre szabad országban élhessen, és végre igazán béke legyen a világon. Egyik prófétatársa békét hirdetett, Izrael szabadulását és dicsőségét. Jeremiás ezzel szemben fogságot és ítéletet. 

Képzeld magad a helyébe ma reggel! Körülötted mindenki a békét hiszi, mert mindenki csak arra vágyik. Igazából te magad is, de tudod, hogy másként lesz. Tudod, hogy a káldeusok serege elfoglalja Jeruzsálemet, a templomot a földdel teszi egyenlővé, és a népet, a Te népedet, fogságba viszi. Amikor az igazságtól kiráz a hideg, mert minden procikád ellenkezik. Amikor a legnehezebb képviselni Isten üzenetét, és tudod, hogy csak az idő fog téged igazolni. És ekkor is tenned kell, és mondanod kell, mert erre hívott el a Mindenható.

Tudod, hogy még nincs békesség, még háború van, és fegyver, és fogság. A bűn rabságban tartja az emberiséget, és rombolja a templomokat, az egyszerű hitet az emberekben; fogságba akarja vinni az összes szívet, hogy ne tudjanak mást szolgálni, csak őt. Rombolja Isten képmását, és nem hirdethetsz mást, minthogy háború van. Bár mindenki békét szeretne, és látszólag az a népszerű, aki eszerint beszél, te mégse mondj mást. Isten és az idő igazolni fog. Most még ennek kell meglennie, de nem tart sokáig. A sötétség el fog múlni, és újra kisüt a nap, és sokkal fényesebben, mint előtte. Isten jön. Teérted. Azért, hogy véget vessen az összes fájdalmadnak, a háborúnak, a bűn uralmának, a pusztulásnak. Érted jön vissza, hogy örök életet és békét adjon Neked az Ő országában!

Isten ma hív, hogy képviseld az üzenetet. Hirdess háborút akkor is, ha nem ez a legnépszerűbb. Hidd el, nemsokára vége. Nemsokára eljön Érted, és elhozza az igazi békét.

Egy újabb próbálkozás

Mióta visszajöttünk Angliából, ahol egy pár napos képzésen vettünk részt, valahogy nem igazán tudok visszarázódni. A munka csak tornyosodik felettem, és bár szívesen dolgozok, azt sem tudom, melyik végét fogjam meg, hol álljak neki. Beszámolót kéne írnom a főnökségnek a képzésről; fel kéne vennem a munka fonalát ott, ahol letettel; színdarabot kéne írnom karácsonyra... Valami különlegeset szeretnék, valamit, amit én írtam, ami nem egy meglévő történet feldolgozása, hanem amit én tudnék adni magamból. És már kész kéne lennem vele, hogy meg is tudjuk tanulni.

Ma a férjem dolgozott a gépen, csak nemrég tudtam leülni ide... Addig lasagnát sütöttem, mert a hétvégén tesóm meglátogat minket.

Éppen az egyik kedvenc Casting Crowns számomat hallgatom: Who Am I?

Meg tudja ragadni a lényegét. Tényleg, ki is vagyok? Csak egy hervadó virág; a tenger hulláma, ami egyszer lecsillapodik, egyszer tombolva ütközik a sziklához; esőcsepp a szélben, mely lehullik a földre, és nincs többé... DE a Tiéd. És ez a lényeg. Istenhez tartozom. Az Ő lénye, az Ő értem hozott áldozata határozza meg, ki vagyok. Az Övé, és nekem ez elég. Ez értelmet ad az életemnek. Nem vagyok a véletlen műve, Ő akarta, hogy itt legyek, hogy éljek, alkossak, tegyem, amit tennem kell. Van Valaki hatalmas, Akit igazán érdekel, mi történik velem, Aki gondot visel rólam, Aki igazán szeret, és Aki mindennél jobban találkozni szeretne velem szemtől szemben.

Vajon milyen lesz az a nap? Milyen lesz meglátni Annak az arcát, aki odaadott értem mindent? Nehéz sokszor elfogadni, hogy értékes vagy. Nehéz elhinni, hogy érted Valaki odaadta az életét. Mondhatnád, hogy nem, ezt nem fogadhatom el... Én nem kértem, hogy halj meg értem... Miattam nem kellett volna... Leélem ezt a pár évet, aztán megyek. Miattam nem kell semekkora felhajtás...

De látod? Ő nem kérdezett meg erről, csak tette azt, amire az irántad érzett szeretete vezette. Csak lejött, hogy köztünk éljen, és bemutassa, milyen is az igazi szeretet. Csak lejött, hogy felfogd, értékes vagy. Nem kérdezett, csak megtett érted mindent, hogy legalább egy kicsit megérts ebből a csodából, és Őt válaszd. Csak lejött hozzánk és olyanná lett, mint mi, hogy majd úgy jöhessen vissza, amilyen Ő valójában. Nem egy kopott, rongyos vándortanító, hanem a világegyetem Ura. És érted jön vissza. Azért, hogy végre véget vessen a bűnnek, a sötétségnek, a pusztításnak, és örök életet adjon Neked. Hogy láthasd végre az Isten igazi arcát...