Ima, mint eddig soha

"Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgy hogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"

Apostolok Cselekedetei 16:25-31

Néhány szelet beigli maradt már csak a tálcán egy-két törött lábú mézeskalács-figurával. Az ünnep utolsó napja, és már te is kezdesz némán visszalépni a hétköznapok világába. Magad mögött hagyod az advent csendjét és békéjét; mész, mert menned kell tovább. Vár rád a következő akadály, egy újabb hét, nemsokára pedig egy újabb hónap, egy következő év.

Mielőtt fejest ugranál a tengerbe, kérlek, állj meg néhány percre. Ma reggel, mielőtt innen tovább indulnál az agyadban lévő terveket és a mindennapok kihívásait követve, énekelj velem! Egyszerű szavaiddal, az ének dallamán keresztül imádkozz a menny Istenéhez!

Énekelj Istennek úgy, mint még soha. Énekelj arról, ami a szíveden van, amit érzel, amit gondolsz, aminek örülsz, amitől rettegsz. Énekelj a vágyaidról, titkos álmaidról, arról, amit iránta érzel, és arról a helyzetről, aminek a kellős közepén állsz némán és értetlenül.

Énekelj, és Isten nem hagyja válasz nélkül! Falak, akadályok, börtönök omolhatnak le körülötted, és ha fizikailag nem is történne semmi, a szívedben akkor is érzed: szabad vagy. Szabad vagy, hogy higgy az Ú Jézusban, hogy érezd az ölelését, a jelenlétét, a vele való közösséget az életedben. Szabad vagy, hogy rábízd az életed, és bármit hoz az a bűvös 2011, te tudsz majd énekelni. Lehet, hogy a fájdalom csal közben könnyeket a szemedből, vagy az örömtől nevetsz, de énekelsz Istenhez, és Ő válaszol!

Mert megígérted!

"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr."

Ézsaiás könyve 25:8

Percről percre egyre közelebb kerülsz a régóta várt Szentestéhez. Karácsonyi dalokat dúdolsz már hetek óta, és mindennél jobban várod, hogy azokkal tölthesd ezt a néhány napot, akiket igazán szeretsz, akik a családot jelentik a számodra.

Ebbe a boldog várakozásba és készülődésbe a magányos, gondolatokkal teli éjszakákon akaratlanul is belopódzik a fájdalom, és eszedbe jutnak, akik már nem lehetnek ott az ünnepen. Lecsukod a szemed, és magad előtt látod a kedves arcokat; de már csak az emlékeidben kívánnak neked boldog karácsonyt. Menniük kellett, és csak keserű űrt hagytak maguk után. Aztán szertetteidre gondolsz, akik igen, ma még ott vannak melletted, de mi van, ha...

Akármennyire is igyekszel, nem lehetnek itt tökéletes ünnepeid. Valahol valaki mindig hiányozni fog az asztaltól. De hidd el, ez nem tart örökké, mert advent van! Nem a karácsony előtti bevásárlás őrülete, nem a "kinek mit vegyek?" kétségbe esett kapkodása, hanem az emlékezés és a boldog várakozás ideje. Emlékezünk arra a csodára, ami több mint 2000 éve történt, és várjuk az ígéretek teljesedését. Várjuk, hogy Jézus újra visszajöjjön, és véget vessen a halálnak, és minden rossznak, ami ezen a Földön megmérgezte az életed. Nem kell majd többé soha, senkitől elköszönnöd; nem lesz ásó, kapa és nem kondul meg többé az a bizonyos "nagyharang". Ő majd letöröl minden könnyet a szemedről.

Ma reggel kérlek, állj meg egy pillanatra, és emeld fel szemed az ég felé! A Te Istened megígérte, hogy így lesz. Te csak várd, az advent nemsokára célba ér!

Isten erős karja tart!

"magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izrael itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor."

Józsué könyve 4:22-24

Tajtékot vet, tombol előtted a víztömeg, és neked a túlparton folytatódik tovább utad. Át kell jutnod, nincs más megoldás. Orrodban szinte érzed a bukás szagát, ahogy egyre jobban keveredik a lehet és a talán illatával. Csak állsz a parton, és szeretnéd, ha csoda történne. Szeretnéd, ha utad folytatásával egy stabil híd kötne össze, vagy egy kiskapu, ami óvatosan kikerüli ezt az egész helyzetet; de neked lépned kell, előre. Lépned, és bíznod abban, aki eddig is kísért az úton, és aki most sem közömbös irántad.

Lassan rászánod magad, és egyik lábaddal a másik után belépsz a hullámok közé, és ekkor, igen ekkor már érzed, hogy nem vagy egyedül. Isten vezeti a lépésedet, és csodát tesz veled, benned, körülötted. A Jordán kettéválik, és te az Ő oldalán állva jössz ki győztesen a küzdelemből. Isten hatalmas. Isten cselekszik. A te életedben is.

Isten erős karja tart, és ha kell, szétválasztja előtted a vizeket, ha kell, átemel a folyó felett, és ha úgy a legjobb neked, akkor "csak" végigkísér a folyón keresztül. Az Ő hatalma és ereje nem változik.

Egyet kér ma reggel tőled: ne felejtsd el ezeket a csodákat! Emlékezz vissza, amikor megmenekültél egy-egy viharos esetben! Gondolj vissza arra, amikor a Mindenható utat készített neked egy problémán keresztül, és jusson eszedbe az is, amikor Ő veled küzdött keresztül a tengeren. Ne feledkezz meg ezekről a tapasztalatokról, és add tovább őket, hogy mások is megláthassák: Isten erős karja tart!

Gondolj Rám!

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem."

Zsoltárok könyve 63:7

Hányszor gondolsz egy nap arra, akit igazán szeretsz? Hányszor jut eszedbe, hogy van társad, férjed, feleséged, barátod, barátnőd, szeretted? Rápillantasz a kezeden csillogó karikára, és tudod, hogy Ő szeret. Telefonálás közben a tekinteted rátéved az irodád asztalán lévő képre, és belül a szíved mélyén elmosolyodsz. A rádióban szól a zene, és meghallod a ti számotokat. Az utcán elhalad melletted valaki, és ugyanazt a parfüm illatát érzed, amit Ő kapott tőled karácsonyra. A buszon valaki a Kedves kedvenc könyvéről beszélget, valakin látsz egy ugyanolyan pulóvert, mint az övé, és közben azon gondolkodsz, mivel várjad őt este haza.

Nem lehet számba venni a pillanatokat, amikor tudatosan vagy tudat nélkül ott volt a gondolataidban a létezése, szavai, mozdulatai, szeretete; ő az életed része.

Mondd, mikor gondoltál utoljára Istenre? Könyörtelenül számolod a pillanatokat, és hamar a végére érsz. Reggeli, ebéd, vacsora előtt; amikor úgy nézett ki, hogy elkések az értekezletről; amikor lefeküdtél, és néhány szó elmormolása után már Vak Katival társalogtál kedélyesen.

De ne aggódj. Te sem jutottál most az eszébe. Mert Te mindig az eszében vagy! Ahogy te éled életed a Kedvessel, ahogy mindenről eszedbe jut, ahogy tudattalanul is ott él a szívedben, úgy élsz te Isten gondolataiban. Már azóta gondol rád, hogy te még tervként sem léteztél egyik elődöd fejében. Ő gondol rád, és minden lélegzetvételednél, minden lépésednél, gondolatodnál üzen, hogy találkozni akar veled, és szeretné, ha megismernéd.

Kérlek, ma reggel ne hagyj itt egy elhatározás nélkül, hogy közel engeded magadat Istenhez, és engeded, hogy megismertesse magát veled. Hidd el nekem, fantasztikus út vár rád, ha ezt a döntést meghozod. Különleges kapcsolat fog kialakulni közted és Közte, és egyszer csak azt veszed észre, hogy ott van Veled, a gondolataidban, és te sem akarnád, hogy ez másként legyen. Hát gondolj Rá!