Azon a napon…

„Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”

Zakariás próféta könyve 14:9

Karácsony az egész világon. Lakások millióiban ott kering a gyertya és az örökzöld illata. A békéről és szeretetről beszélünk, arról, hogy Isten Fia emberré lett az emberért, hogy kész volt odaadni értünk a mindent, hogy élhess te és én. Hogy megélhess hétköznapokat, ünnepeket, hogy emlékezz és várj, míg a történet vége megérkezik.

Mert Betlehem „csak” egy pontja Isten tervének. Egy megmásíthatatlan eseménysorozat méltó-méltatlan kezdete. Isten Fia földi életének első állomása, de nem az utolsó. A történet még nem ért véget, mert az isteni csoda városát betonfal veszi körül, és vannak, akik számára nincs hely a falon túl. Mert országok százaiban nem fér meg testvér a testvér mellett, mert a békéről csak beszélünk, de igazán talán senki sem tudja, mit is jelent. Mert ember szíve a másik szívtől áthatolhatatlan távolságban van. Mert bár egy nyelvet beszélünk, de elbeszélünk egymás mellett, és csak gyűlölet marad végül. Mert bár néha össze tudunk fogni, de ahhoz egy közös ellenség kell, akinek léte, és az ellene való fellépés feledteti velünk a hétköznapok üvöltő ellentéteit. Mert még mindig vannak, akik éhen halnak, míg máshol oly nagy a pazarlás. Mert nem él az ember emberként, és elfelejtettük helyünket a világban.
 

De jön egy nap, amikor minden megváltozik, és újra egy Úr lesz a Föld felett. Újra Isten lesz az egyetlen, és meglátja mindenki az Ő hatalmát. Neve lesz az egyetlen név milliók hálás ajkán, mert az advent reménye végre beteljesült.

Advent reménye

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”

Ézsaiás könyve 11:1-2

Advent van. A remény és az öröm gyertyái égnek már az asztalon, és talán a szív is nemsokára nyugalmat talál ezekben a napokban. Emlékezés és várakozás fonódik halkan össze, és nem élhet egyik a másik nélkül.

Isten jött közénk, hogy helyreállítsa, amit mi elrontottunk, hogy hidat építsen köztünk és az Örökkévaló között, hogy újra Emberek lehessünk igazán. Fogott egy tollat, és rajzolni kezdett a szívedbe vérvörös tintával egy arcot, az Isten arcát. Akit neked annyian mutattak már be tévesen és torzul, Ő kijavította hibáról hibára a kegyetlen, zsarnoki vonásokat, a "nekem meg kell felelned" ráncait és a "nem vagy elég jó nekem" szemöldök összehúzását.

Betlehem és Názáret és Jeruzsálem kellett ahhoz, hogy megismerd az Isten valódi arcát, hogy végre szívből tudd imádni, és ne félelemből. A puszta, a kert és a hegytető kellett ahhoz, hogy meglásd, mit tett az Isten érted, és, hogy mennyit is ér az ember.

És Jézus jön még. Visszajön, mert a pont még nem került fel az Ember mondatának a végére, és ehhez a te válaszodra is szükség van.

Már csak néhány nap, és itt a Szenteste, a Karácsony. Kérlek, gondolj arra, aki miatt ünnepelhetsz. Engedd, hogy szíved elinduljon a csillag után a keleti égbolton, és találkozhass a Megváltóval. Engedd, hogy lénye átjárjon, és élj tovább az advent várakozásában!

Ha majd eljön az aratás...

„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”

Zsoltárok könyve 126:5-6

Év végi hajtás, és valahogy sehogyan sem érzed azt a bizonyos karácsonyi meghittséget. Az óváros hangulatos vásárán te csak átrohansz, amikor örök vesztesként az idővel harcolva sietsz egyik helyről a másikra. Mert nincs megállás.

Dolgozol célokért, emberekért, Istenért. Lehet hogy most éppen a zokogás korában vagy, könnyeidet hullatva küzdesz a kimerülés határán, és nem tudod, hogy éled túl a mindennapokat az év végi szabadságig. Lehet, hogy megfoghatatlan dolgokért folyik ez a küzdelem: a térdeiden töltött idő valakiért, aki kifejezhetetlenül fontos számodra. Nem tudom, hogy épp melyik „stádiumban” vagy: a könnyesben, vagy már belekóstolhattál egy kicsit az ujjongásba. Egyet viszont biztosan állítok, hogy nem ismeretlenek számodra ezek az érzések.

Istennek ma reggel egy különleges üzenete van számodra. Nem azt mondja, hogy nem lesznek soha könnyeid, hogy nem fogsz sírni a nehézségek miatt. Nem azt, hogy minden munka úgy fog menni, ahogy azt a nagy könyvben megírták, hanem hogy meglesz a gyümölcse.

Ő veled küzdi végig a pályát, és biztosít arról, hogy lesz aratás. Lesz örömünnep, amikor meglátod a Miért?-ek értelmét, amikor megismered a látszat mögött húzódó történetet, amikor ujjonghatsz fáradtságod gyümölcsén. Hát nézz fel az égre, és készülj az igazi ünnepre!

Bizalomjáték

„Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Zsoltárok könyve 43:5

Bizalom. Különlegesen súlyos szó, ismered jelentését, és az évek során megtanultad, hogy szűkmarkúan kell osztani az emberek felé. És ha egyszer valaki visszaél vele, felrúgja, kijátssza, vagy talán saját hibáján kívül elveszíti, annak már nincs második esély.

Mondd, barátom, mennyire könnyű számodra Istennek bizalmat szavazni? Elfogadni azt, hogy kettőtök közül Ő a bölcsebb, és hinni abban, hogy csak jót akar neked. Hinni, hogy a javadra válik, amitől most talán szenvedsz, hogy neki terve van veled, és gondot visel rólad. Vigyáz rád akkor is, amikor annak talán semmilyen jelét nem érzed, de hidd el, ott van melletted. Tudja miken mész át, és hidd el, meghozza számodra a szabadulást.

Tudom, hogy a csüggedés, a reménytelenség és a kilátástalanul szoba sarkában kucorgó lét sokkal könnyebb, és valahogy a természetünkből fakad.

Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy tanulj meg újra bízni Benne! Tanulj meg bizalmat szavazni akkor is, amikor sokkal egyszerűbb lenne menekülni, és utána tisztes távolból szórni a miérteket az ég felé. Tanuld meg kimondani ma és minden nap: Legyen meg a te akaratod! És hidd el, meglátod majd Isten szabadítását!

I need a hero

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

János első levele 5:4

Gondoltál valaha úgy magadra, Barátom, hogy győztes? Álmodtad már valaha is magadat a dobogó legfelső fokára? Voltál már valaha féltett reményeidben hős, és nem az utolsó, nem a vesztes vagy a szürke kisegér?

A filmipar ontja magából a szuperhősökről szóló képregények feldolgozásait, és te tudod jól, sosem lesz belőled Batman, Ironman, Pókember, Superman, Captain Amerika vagy az X-men csapat tagja. Nem harapott meg semmilyen mutáns állat, nem jöttél más bolygóról, nem születtél hihetetlenül különleges képességekkel, és az anyagi háttered sincs meg ahhoz, hogy egy ilyen karriert finanszírozz. Ma reggel Isten mégis azt mondja neked, állhatsz a győztesek sorában! Győzhetsz a legnagyobb küzdelemben, ami valaha is folyt földön és égen, mert Hozzá tartozol!

Hinned kell az egyetlen Hősben, aki valaha is megmentette a világot. Hinned kell Benne, aki megszerezte a világegyetem legnagyobb győzelmét, és hited által te is hős lehetsz. Isten hőse, aki nem a világkatasztrófát hárítja el a Föld nevű bolygóról, „csak” Ember az embertelenségben. Isten hőse, aki hisz még Benne, az igaz elvekben és eszmékben, és kiáll mellettük, ha kell az egész világgal szemben. Isten hőse, aki Őt választja megoldásnak az életében, aki tud dönteni Jó és Rossz között.

Nézz ezentúl másként az életedre! Nem lesz könnyű a jövő hét, de ne félj szembenézni a kihívásokkal, a nehézségekkel, mert te győztes vagy, Isten hőse!

Mi mibe kapaszkodjunk?

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

János evangéliuma 5:24

Válság és bizonytalanság mindenfelé, amerre csak jársz. Ezrek néznek kérdőn egymásra, a kormányra, az égre, hogy mikor lesz már végre vége ennek az állapotnak. Ez a világ már rég nem az, mint aminek az Alkotó megálmodta. Nem természetes az, hogy valakinek nincs meg a napi kenyere, a munkája, a múltja, jelene, jövője; hogy valakinek nincs meg az élete.

A reggeli bágyadt gondolkodás közben füledbe csendülnek egy évekkel ezelőtt látott film szavai: „Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog, ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia. Új nap virrad majd fel, és ha egyszer kisüt a Nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, mit. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem. Most már tudom. E történetek

szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Tovább mentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.”

Volt mibe kapaszkodniuk... Mondd, barátom, te ma reggel mibe kapaszkodsz, amikor minden inog körülötted, és a legbiztosabbnak hitt dolgok pillanatok tört része alatt válnak rommá, semmivé, magukkal rántva azt, aki beléjük helyezte bizalmát? Mibe kapaszkodsz, amikor addig öröknek hitt eszmék és elvek válnak egy újabb rendszer martalékává?

Isten ma reggel eléd tár egy különleges megoldást, egy különleges kapaszkodót: saját magát, a Hitet Benne. Hitet Istenben, a szerető Istenben, akit nem magad alkottál magadnak. Hitet a valódi, a létező Istenben, akit olyannak ismerhetsz meg, amilyen valójában. Hitet abban az Istenben, akinek a menny nem volt elég jó nélküled, és odaadta érted a legdrágább kincset. Hitet Abban, akinek nem mindegy, hogy meddig élsz.

Ragadd meg hát ma reggel a Kapaszkodót, és élj örökké!

Isten „vasárnapi levele”

„Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” 

Mózes ötödik könyve 31:8

Én tudom, milyen leletet kaptál múlt héten és előtte is az orvostól. Én tudom mekkora teher nehezedik rád a munkahelyen, a családban, tudom, milyen elvárásaid vannak magad felé, és hogy néha úgy érzed, összeroppansz ezek súlya alatt. Én tudom, mennyi a havi bevételed és kiadásod, hogy hol áll országod és a világ gazdasága, tudom, mennyire megrémít a bizonytalanság.

De ne félj, mert nem vagy egyedül! Én megyek előtted, és utat török neked a kilátástalan körülmények között is. Én megyek előtted, és mutatom, merre lépj tovább. Én megyek előtted, és nem akarom, hogy félelem legyen a szívedben a remény és szeretet helyén. Én még mindig vagyok, még mindig Isten vagyok, ugyanaz a hatalmas és örök, aki a régi időkben, és gondot viselek rád. Kezemben tartom az eseményeket és a te életedet is.

Ezért kérlek, ne félj, hanem bízz bennem! Hagyd a miérteket rám, és ígérem, egyszer megérted, minek mi volt az értelme. Nemsokára véget vetek minden rossznak, és nem lesz többé félelem a világon. Addig tarts ki, bízz bennem, mert soha nem hagylak téged egyedül.

Legyen elég!

„Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!”

Példabeszédek könyve 30:8-9

Mondd, milyen lenne a világ, ha megtanulnánk kimondani a szót: elég. Ha a „még többet” helyett csak annyi hagyná el szánkat: köszönöm, elég. Ha mindenki csak annyit venne és annyit enne, amennyire szüksége van. Ha nem halmoznánk értelmetlenül, ha megtanulnánk egyszerűbben élni.

A világ fél. Válság van mindenfelé. Pénzintézetek dőlnek be, emberek ezrei válnak egyik percről a másikra munkanélkülivé, otthontalanná, reményvesztetté. Mindenki kiált a szegénység ellen, és ha imádkozik, ezt megemlíti: Uram, ne adj nekem szegénységet. És vajon mennyi fohászt küldünk a gazdagság ellen? Inkább a lottó ötösöket és hatosokat foglaljuk imába, semhogy azt, „Ne adj nekem gazdaságot!”

Isten ma reggel azt kéri tőled, tanulj meg az egyszerűségért imádkozni. Az egyszerű életért, azért, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen ki tudd mondani: Köszönöm, elég!

Antoine de Saint-Exupery: Fohász
 

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Kitartást mára!

„Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?!”

Jeremiás könyve 12:5

Nem valami könnyű hetet hagysz magad mögött, barátom, és látod már, hogy az előtted álló sem lesz „balettiskola”. Nem eshetsz ki a formádból, az élet nem hagyja, hogy ellustulj, edzésben tart nap mint nap.
Miértek, problémák, nehézségek, „nem értem” helyzetek, dühös óriások, akik mind azt akarják, hogy add fel. Ígérd meg, hogy ez az, amit nem fogsz tenni. Nem lehetsz mindig nyugodt körülmények között. Nem mehet mindig minden úgy, ahogy azt te szeretnéd, nem élhetsz mindig napsütötte tájakon; van, hogy utad folyók és tengerek hullámai között vezet át.
Most a világ ilyen, nem tudsz ellene mit tenni, de azt is tudod, hogy nem kell egyedül, és nem kell örökké harcolnod. A sötétségnek nemsokára vége, új nap virrad majd fel, és sokkal tisztábban fog ragyogni, mint előtte. Megállsz az Isten trónja előtt, szemed találkozik a Mindenható tekintetével, és ugyanaz a kaland jut eszetekbe, amit együtt éltetek át futva a lovakkal a Jordán sűrűjében.

Légy Ember!

„A békesség Istene pedig [...] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek.”

A zsidókhoz írt levél 13:20-22

Már hatodszorra kelt fel a nap, amikor a Teremtő valami különlegeset gondolt, és alkotni kezdett. Letérdelt a porba, sarat gyúrt, és nekilátott megformálni a mesterművet. Igen, ő lesz a koronája a nagy munkának. Ő lesz az, aki uralkodni fog a Földön, akit a hasonlatosságomra teremtek meg, aki képvisel engem itt, gondot viselve a bolygóra, és él mától fogva örökké.
De az ember másként döntött, és hátat fordított az alkotónak annál a bizonyos gyümölcsfánál. Azóta élünk Édentől távol, küzdve bogánccsal és tövissel, a mindennapok kihívásaival, és valahol a szívünk mélyén van egy elrejtett álom. Újra élni, de igazán. Újra élni minden rossz nélkül, örökké, Istennel.
Ma Isten azt üzeni, hogy álmod valóra válhat! Élhetsz jól, élhetsz örökké, mert Ő megfizette az árát. Melletted megy az úton minden nap, és vele lehetsz az, aminek Ő megalkotott: Ember, a Teremtő képmása.

Állj meg, és láss!

„...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt.”

Ézsaiás könyve 58:14

Olyan ritkán tudsz megállni, és gyönyörködni a szépben. Abban, ami még mindig hirdeti az Ő nagyságát, hogy egyszer valamikor réges-régen nem volt bűn, és Ő tökéletesnek teremtette azt, ami ma csak elmúlást illatozik. A virág szirmán egy apró vízcsepp, melyben az egész világot megláthatod. A hajnali madarak éneke, aminek dallamát Ő komponálta azon az „ötödik napon”. Egy apró patak zuhataga a hegy eldugott rejtekében, amit az arra járó vándornak szánt meglepetésként. A tó halk susogása, amin keresztül üzen annak, aki érti a víz szavát.

És ritkán jutsz oda, hogy Benne gyönyörködj. Hogy ne kérj Tőle, ne kívánj semmit, csak engedd rádöbbenni magadat, hogy milyen Ő valójában. Engedd, hogy szavára lehulljon szemedről a gondok leple, és meglásd Őt apró világod felett. Hogy meglásd, bár sok felhő van, bármerre nézel, de a felhők fölött is van világ. Hogy meglásd Őt, aki kezében tartja a létezést, és akinek gondja van rád.
Mert kértél hitet, magadnak és másnak, és Ő sokkal többet adott: önmagát egy különleges kalanddal, amit veled csinál végig. Néha nevetsz, néha sírsz, ahogy mész lépésről lépésre előrébb. Néha kegyetlenül nehéz, néha pedig észre sem veszed, hogy túljutottál egy szakadékon. De közben Ő van ott melletted, és ez a lényege az egésznek.

Ma reggel, barátom, állj meg, kérlek egy kicsit, és gyönyörködj Istenben! Nézz vissza az Ő ajándékaira, a jelenlétére életedben! Lásd meg az igazi arcát, és élvezd ma és ezután is az Ő társaságát!

„Légy csendben, és várj az Úrra!”

„Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van. Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.”

Példabeszédek könyve 3:31-35

Néha már nem tudod miből és honnan finanszírozd, amit muszáj. Nem a luxust, nem a plusz dolgokat, csak azt, amit kell. Ami kell a mindennapihoz, az élethez, a munkához. Miből? Tárod szét tanácstalanul kezed az ég felé, és közben óhatatlanul eszedbe jut a másik. A másik, aki talán nem a legbecsületesebb úton-módon szedi össze a több tízszeresét, mint te egy hónapban. A másik, aki ennek ellenére mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül a szemedbe mondja, hogy neked hogyan kéne beosztani, gazdálkodni, esetleg befektetni...

Fáj az igazságtalanság. Fáj, hogy sokan kérkednek, lopnak, csalnak, hazudnak, és látszólag ők járnak jobban. Fáj, hogy itt a Földön minden van, csak az igazságosság tűnt el az évezredek folyamán.

És van úgy, hogy nem tudsz mást tenni, nem tudsz ellene semmit sem tenni, csak csendben vársz a tó partján, és várod a megoldást. Kémleled a keleti égboltot, várod Isten válaszát, és Ő nem hagy magadra: „Még egy kis idő, és ítéletet hirdetek. Még egy kis idő, és leleplezek minden titkot a Földön. Még egy kis idő, és mindenki megkapja döntése jutalmát. Hát várj csendben, mert a tiéd a kegyelem.”

Amikor a minden már semmi...

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

Pál levele a filippiekhez 3:7-8

A mindent adta oda érted, aminél nem lehet többet. Végigtekintett a bolygók során, a végtelen űrön, a csillag milliókon, a galaxisok pontos rendjén; a békén és tisztaságon, a szereteten és hódolaton, ami csak Őt illette meg; a tökéletességen, a szentségen, a saját öröktől fogva tartó örök életen, és azt mondta: nem kell. Nem kell, ha Te nem élvezheted mindezt vele, ha te nem gyönyörködhetsz többé a felkelő nap zenéjében, ha nem csodálhatod az apró virágok ártatlanságát, ha nem hallgathatod a patak végtelen csobogását, az erdő sejtelmes zúgását, a tél hideg szavát és a nyár víg énekét.

És letette az árat, a mindent, amit te soha nem lettél volna képes megfizetni. Mint kalapácsütés, mondta ki az utolsó szót: Elvégeztetett! És most vár, mert a lépés nálad van. Neked kell a "királyodat és királynődet" elmozdítanod a helyükből a futóval, a bástyával, a gyalogokkal együtt; neked kell válaszolnod a mindenre.

Tudom, hogy felfoghatatlan, és hihetetlen, és tudom, hogy egyikünk sem érdemelte meg, de ő mégis beleadott mindent. Mindent érted, hogy megismerhesd és igennel válaszolhass az Ő nyitására.
Mondd, hogy lépsz erre ma reggel?

Don't look back!

„Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lukács evangéliuma 9:62

Vége egy újabb hétnek. Öröm, bánat, csalódás, győzelem és bukás. Megjártad a mennyet és a poklot, küzdöttél és néha el is buktál. Foggal-körömmel ragaszkodtál az elképzelésedhez, az idealista álmaidhoz, hogy a dolgoknak így és így kell történnie, és görcsösen hitted, hogy úgy is lesz minden. De jött egy váratlan esemény, ami felborította az általad eltervezett jövőt, és ez összetört téged, mint ahogy te összetörted az örökségből rád maradt porcelánvázát.

Ma reggel Isten újra szemeid elé szeretné tűzni az igazi célt, az Ő országát. Itt az idő, hogy mindent helyre tegyél önmagadban. Ami megtörtént, megtörtént, már nem tudsz, és nem is lehet rajta változtatni. Egyszer talán meg is érted a miérteket, de most nem ez a dolgod. Zárd le magadban a múlt hét fejezetét, és lépj tovább, mert utad vár, és neked menned kell előre.

Ne bánkódj a múlt kudarcain és a téged ért sérelmeken, mert feladatod van. Élned kell Emberként az emberek között, és tenni azt, amire elhívott az Isten.

Hát lásd meg újra a célt, az igazit, és ne nézz többé hátra!

Van bocsánat!

„Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!”

Zsoltárok könyve 51:4

Egy fájó emlék, ami nem hagy nyugodni. Egy dátum, ami vissza-visszakísért a magányos éjszakákon. Egy illat, egy íz, egy mozdulat... minden arra emlékeztet. Igen, amikor tetted, édes volt, és nem gondoltál semmire. Búcsút intettél az elveidnek, a józan észnek, és engedted, hogy magával ragadjon az örvény. Az örvény, ami akkor még jónak tűnt és kívánatosnak, de ma már nem enged szabadulni.

Azóta mindent másként tennél, de az idő kereke nem fog érted visszafelé forogni. Tehetetlennek érzed magad, és legszívesebben a fejedet vernéd a falba, hogy „Hogy tehettem ezt?”. A teher sokszor elviselhetetlen, és mindent megadnál azért, hogy egyszer újra szabadnak érezd magad.

Ma reggel előtted áll egy lehetőség. Isten hív, hogy hozd elé azt a dátumot, az emléket, a bűnt, és Ő megbocsát. Elveszi tőled a vétkes múltat, és helyébe az Ő tiszta előéletét adja neked. Ledobja csomagodat a tenger mélyére, és nem engedi senkinek sem, hogy kihalássza. Feloldoz súlyos emlékeid alól, és soha nem vágja a fejedhez, hogy mit is tettél „1998. február 20-án”.

Isten ma arra kér, ragadd meg ezt a lehetőséget! Jöjj elé, és kérj tőle bocsánatot! Ő soha nem utasít vissza, elveszi minden terhedet. Utána pedig rajtad a sor: bocsáss meg magadnak, és indulj tovább szabadon!

„Várj, míg felkel majd a nap!”

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.”

Ézsaiás könyve 38:17

Tudod, hogy bűnös vagy, és nem állhatsz így meg Isten előtt. Bűnös vagy, mert ebbe születtél bele, mert ezt adták át neked, és mert te is ezt az utat választottad. Ember vagy, és nincs erőd a jobb úthoz. És ott a fájdalom, a lelkedben, a testedben; a betegség, amit nem kértél magadnak, és nem lenne, ha az Ember nem szakít a tiltott gyümölcsből, ha az Ember Istent választja akkor és azóta minden alkalommal.

Ma reggel még dönthetsz másként. Ma reggel van egy újabb esélyed, hogy Istent válaszd, és ne a tiltott gyümölcsöt. Ma reggel még megállhatsz előtte, és bevallhatod neki: Elbuktam, Atyám! Emelj fel a porból, és adj egy új esélyt veled! Ne tartsd számon, mit vétettem! Adj kegyelmet!

És meglátod, Isten felemel. Elveszi bűnöd terhét, és meggyógyít. Lehet, hogy a betegség nem múlik el, lehet, hogy viselned kell továbbra is, de lelkedben béke van, mert szívedben felkelt a nap, mert találkoztál Istennel.

Mr. Tökéletes

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Lukács evangéliuma 14:11

Igen, te is ismered őket nagyon jól. Ők Tökéletes úr és Tökéletes asszony. Nekik mindig minden sikerül, ők azok, akik mindig nyernek egy üzleten, akik soha nem fáradnak el, és egyedül több sikert értek el, mint az összes Nobel-díjas együtt véve. Ők azok, akik ha elmesélik a heti rendjüket, te csak kapkodod jobbra-balra a fejed, hogy ez sehogy sem 168 óra, és ezen felül még kikapcsolódásra is jut nekik. Tökéletes úr és Tökéletes asszony a hónap, az év dolgozója; az első az előléptetésnél, legalábbis az elmondásaik alapján. Ők azok, akinek a történetét el kell osztani kettővel, de még így is furán érzed magad mellettük.

Nem, én nem vagyok ennyire, ilyenekre képes... még a kettővel osztottat sem fogom soha elérni. Nekem nincsenek ilyen jó adottságaim, csak egy szürke kisegér vagyok hozzájuk képest. - mondod magadban, és önértékelésed a nulla alá csökken.

Ne Tökéletes urat és Tökéletes asszonyt nézd, mert ki tudja, lehet nekik sokkal nagyobb hibáik vannak, sokkal nagyobbat buktak az életben, csak így próbálják kompenzálni. Te hihetetlenül értékes vagy Istennek! Egyetlen, egyedi, különleges. Ő alkotott meg olyannak, amilyen vagy, és Ő szeretne igazi elismerést adni a számodra. Sőt, lehetsz tökéletes, de igazán, nem úgy mint Mr és Mrs Tökéletes.

Tökéletes, mint a menny Istene, ha Ő él a szívedben, és tőle várod az elismerést, nem saját magadtól. Tökéletes abban, hogy szeretettel fordulsz mindenki felé, és nem tiprod a sárba a másikat, mert neked nagyobb céljaid vannak. Tökéletes abban, hogy felemeled a porban fekvőt, és Isten szeretetét közvetíted felé. Tökéletes abban, hogy nem tartod magad többre, másra, mint aminek Isten tekint téged: az Ő gyermekének!

Legyetek jók, ha tudtok!

„...most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”

Pál levele a kolosséiakhoz 3:8-11

Annyiszor próbáltad már, de úgy érzed, mind hiába. Számoltál 10-ig, 20-ig, összeszorítottad ajkaidat, hogy ne vágj vissza, hogy amit legszívesebben az égbe kiáltanál, az benned maradjon, és soha meg ne szülessen. De ajkad felrepedt a nagy igyekezetben, és egy árva vércsepp elárulta haragod. Megfogadtad, hogy mindenkivel kedves és barátságos leszel, de betelt a pohár, és már csak „Uram, irgalmazz nekik...”

Minden reggel szívedben újabb reményekkel indultál útnak, hogy: ma, igen ma! Ma jó leszek, ma Ember leszek igazán! Este pedig kudarcoktól fáradtan már a tükörbe sem mertél nézni.

Ez lennék én? Ez az ember? Ennyire futja az erőmből? Hogyan lehetnék jó, igazán jó? Hogyan lehetnék olyan, mint a régi szentek, kiknek legendáit már régen nem mesélik a gyermekeknek, de valahol él a szívünk mélyén, hogy egyszer léteztek. Kellett, hogy legyenek jó emberek. Kell, hogy legyen valami jó még bennünk, valami, amiért érdemes küzdeni, amit érdemes egyszer továbbadni az utókornak. - Kérdések cikáznak a fejedben, és a rád zuhanó nagy csendben meghallod Isten szavát.

„Velem sikerülni fog! Velem lehetsz jó! Velem elfelejtheted a haragot, a gonoszságot, a kegyetlen szavakat. Velem, egyedül velem Ember lehetsz igazán. Ha én élek a szívedben, ha veled mehetek az úton, akkor lehetsz jó, lehetsz szent, olyan, amilyen én vagyok, a menny Istene!”

Szeress!

„Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.”

Thesszalonikaiakhoz írt első levél 3:12

Szétnézel a világban, és igen, ez az, ami nagyon hiányzik. Házasságok szakadnak szét, gyerekek nőnek fel csonka, rendellenes családokban, helyes apa-, és anyakép nélkül, és ők is ezt örökíthetik tovább. Szeretet, igazi szeretet. Szeretet, ami nem kér, hanem ad; szeretet, ami türelmes, jóságos; ami nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Szeretet, ami nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Szeretet, ami soha el nem fogy.

Megváltoztatni nem tudod a világot, de mégis tehetsz egy hihetetlenül fontos és lényeges lépést: Te kezdd el! Imádkozz a menny Istenéhez azért, hogy adjon igazi szeretetet a szívébe. Imádkozz azért, hogy megtanulhasd tőle a szeretet életét!

Legyen ez a heted mottója, és szeress még jobban!

Ki vagy, Uram?

„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az Úr -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.”

Jeremiás könyve 29:13-14

Meg akarlak ismerni igazán, hogy ki is vagy Te, és miért szeretnél részese lenni az életemnek. Egyáltalán megtudni azt, hogy mivégre teremtettél, miért ide, miért ilyennek, miért akkor... Tudom, hogy Te nap mint nap számtalan esélyt hozol azért, hogy megtaláljuk egymást, de sajnos sokszor túl vak vagyok, hogy meglássalak a hétköznapok szürkeségében.
De végre bevallom, amit már régen el kellett volna mondanom: szükségem van Rád! Szükségem van a vezetésedre, mert nem tudom, merre vezet az az út, amin épp mennem kell tovább. Szükségem van Rád, mert félek a terheimtől, és meg sem bírom őket emelni. Szükségem van Rád, mert egyedül Benned találhatok nyugalmat, békét, teljességet.
Kereslek Istenem, jöjj közel kérlek hozzám! Adj egy különleges történetet a hétre veled, egy kalandot, egy élményt, ami megmutatja, milyen vagy igazán.

Amikor átölel az Isten...

„Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is meg utódaiknak is.”

Jeremiás könyve 32:39

Messziről jöttél egy nagy zsáknyi múltat cipelve magaddal, és nem tudtad, hogyan is fogadnak majd téged. Valaki mondott valamit egy Istenről, aki talán vár az út végén, de igazán nem mertél hinni ebben a legendában, és csak húztad magad után a terhet egyedül. Szíved dobbant a megszokott ritmusra, de belül üres voltál, mint a céljavesztett vándor.
Akartál valamit, egy álmot, megváltani a világot, meglelni ezer kastély elveszett aranyát, alkotni valami maradandót, valami különlegeset, letenni valamit az asztalra és bekerülni vele a halhatatlanok társaságába, de nem. Talán másra rendelt az élet... - gondoltad magadban, és tűztél újabb célokat, de egyik sem teljesült.
Összetörve állsz most az út mellett, batyud tele életed kudarcával. Hirtelen valami különleges érzés tölti el üres szíved: Isten hajol le hozzád. Magához ölel téged, a végtelen végére hajítja a kudarcokkal teli zsákot, és megtapasztalod, milyen a Szeretet.
A szíved dobog, a ritmus ugyanaz, de belül újjáéled egy vágy, vágy Utána. Vágy arra, hogy ismerd, hogy beszélgess vele, és hogy megtanuld viszont szeretni. Mélyen a szemedbe néz, és már látod magad előtt az új célt, az utat, amit neked álmodott meg. Egy út vele, egy út másokért.

Ősi szó

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”

Zsidókhoz írt levél 4:12

Felötlik benned a vágy, és elkezdesz keresni, kutatni a lakásban. Keresni valami régit, valami elfeledettet, valamit, ami valaha talán sokat jelentett az egyik ősödnek. Így találsz rá egy könyvre egy dobozban a padláson, ott, ahova évtizedek óta nem nézett be senki. Óvatosan kiveszed, lefújod róla az elmúlt évszázad porát, és lassan lapozni kezded az elsárgult, vékony lapokat.

Egy helyen csak úgy, kíváncsiságból nekiállsz olvasni, és csak haladsz egyre előre, egyik mondatról a másikra, bekezdést bekezdés után teszel magadévá, fejezetek köszönnek egymásnak a fejedben. Te csak olvasol, és egy különleges érzés kerít a hatalmába: mintha Valaki neked üzenne a rég elfeledett könyv lapjain. És neked szól minden, amit olvasol.

Mint egy kard, olyan élesen hatol a szívedbe egy-egy szó, és összetörik benned valami. Büszke emberi lényed egyszer csak engedni kezd valami felsőbb Hatalomnak, és végre kezded érteni mi a Jó és a Rossz, mert Isten Igéje megszólított, és benned él tovább.

„Boldog-szomorú dal”

„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.”

Példabeszédek könyve 8:35

Keresed égen-földön, keresed akarattal, ésszel, erővel. Keresed a hangzatos helyeken, a tömegben, keresed az égbe törő hegycsúcsokon, a kopár sziklákon és a mély szakadékokban. Keresed, és észre sem veszed, hogy mindig ott volt előtted, melletted, csupán egy imányi karnyújtásra tőled. Aztán valami összetör, és ott fekszel egyedül, védelem nélkül a földön, és Valaki feléd nyújtja kezét. Valaki, akire mindig is szükséged volt, csak nem tudtad vagy nem merted bevallani. Isten lehajol hozzád, és szívedben lassan újra éled a remény, és most már tudod, mi a kegyelem.

És élsz. Végre először, igazán, teljes szívből élsz. Élsz, mert tudod, ismered, mi az Élet. Nem ez a 50-60-70 vagy ki tudja hány év. Nem az, hogy hány karika van az autód elején, nem a kilences utáni nullák száma a bankszámládon, nem a házad mérete, a diplomáid száma, a ranglétrán elfoglalt helyed. Az élet ennél sokkal többet rejt magában.

Az élet nem a két dátum közti évek száma, amit majd a fejfádra írnak egyszer. Az élet Isten, a vele való kapcsolat, és tényleg örökké tart. Most még küzdened kell, nem tudod, mit hoz a holnap, örömöt vagy még nagyobb keserűséget, de szívedben béke van, mert megtaláltad Őt. Ha holnap nem nyitod fel szemed, ha holnap számodra vége itt mindennek, tudod, hogy akkor sincs vége, mert van feltámadás, van kegyelem.

Szabadság!

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

Pál levele a Galatákhoz 5:13 

Annyi dolog köt ebben a világban, és nem tudod felszabadultan élni mindennapjaidat. Kötnek a szokások, az íratlan szabályok, a végzettséged, a rangod, a társadalomban betöltött szereped, az időd és energiád, és már meg sem próbálkozol másként tenni. Inkább elfogadod, hogy ez így megy manapság, és nem teszel meg valamit a másikért, a másik javáért, mert az hozzád túl méltatlan.

Ebben a nagy szabadságban, amiben élünk, az idő észrevétlenül megkötözött, és alig bírsz szabadulni. Százszor könnyebben rávágod valamire, hogy sajnálom, nincs időm.

'48 ifjai már rég nem harcolnak, de ugyanúgy nincs szabadság. Különböző okokra hivatkozva utasítod el, hogy valami jót tegyél a másikért.

Isten ma reggel azzal az üzenettel várt rád, hogy az igazi szabadság több ennél; az a jó tettekre tesz szabaddá. Jó tettekre, amikor a másik ember a fontos, és nem én.  Kérd tőle, és Ő eltöri láncaidat, és szabadként élheted tovább életed a másikért!

Egy hajszálnyi csoda

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.”

Máté evangéliuma 10:29-31

Tudom, túl sok dolog történt veled megint az elmúlt héten. Túl sok, és most úgy gondolod, hogy nagy részére nem is lett volna szükséged valójában. Minek kellett neked még fájdalom? Minek az értetlenség, kiábrándultság, reménytelenség?

Az igazat megvallva fogalmam sincs. Nem tudom a miértekre a választ, de azt igen, hogy semmi nem történik Atyád tudta nélkül! Igen, még az sem, ami úgy érzed, túl nagy, értelmetlenül nagy fájdalmat okoz neked. Ő megengedte és megengedi, hogy megtörténjenek veled bizonyos negatív dolgok, de általuk egy különleges élményt is kapsz Istennel. Megtapasztalod milyen, ha megszabadít, vagy milyen is, ha veled éli át ezeket, és másként vezet ki a problémából, mint ahogy azt te gondoltad.

Megengedi, hogy leessen "néhány hajszál a fejedről", de Ő ezeket is számon tartja. Miközben szenvedsz egy nehézségtől, az Ő kezében vagy, és hidd el, ennél jobb hely nem létezik számodra!

Merd elhinni, hogy különlegesen értékes vagy Isten számára: teremtésének egyedi és megismételhetetlen csodája! Tudja mikor és miért lett néhány szálnál kevesebb a fejeden, mert veled élte át azokat a helyzeteket is. Ő melletted megy az úton, és ennél jobb, több nem is történhet veled!

Uram, irgalmazz!

„Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!”

Zsoltárok könyve 138:8

"Uram, irgalmazz" - mormolod magadban, miközben látod, hogy minden omlik össze körülötted. Amit felépítettél, most romokban hever, mint egy szétdúlt kártyavár, és te nem tehetsz mást, "csak" üres kézzel megállsz Isten előtt.

"Nem, Uram... nem tudok. Nem tudok semmit tenni, csak kapkodom a fejem egyik irányból a másikba, és már kezdek kétségbe esni. Nem tudom, miért van erre szükség, miért történnek ezek pont velem, csak beléd kapaszkodok, aki ismeri a számomra ismeretlent. Beléd kapaszkodok, aki tudja a miérteket, a válaszokat, és megadja majd nekem is egyszer, ha javamra válik.

Szükségem van Rád ma és minden nap. Szükségem van Rád, aki megalkottál, és vezeted utamat, hogy ülj le mellém, és várd meg velem a vihar végét. Várj velem néhány napot, míg elcsitul minden, és ölelj át, engedd, hogy érezzem a szereteted. Várj velem, és mutasd meg irgalmadat! Ámen"

Kékek

„... Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.”

Márk evangéliuma 4:24

Legyen mindenki kék! - szólalt meg az iskolabusz sofőre, akinek aznapra már elege volt a faji megkülönböztetésből. Elege volt abból, hogy fehérek és feketék vannak, és akármilyen kicsik, nem férnek meg egymás mellett. A fehérek elől ülnek, a feketék hátul, de soha nincs egy reggel sem veszekedések, átkozódások, kisebb-nagyobb dulakodások, lökdösődések nélkül. Ez így nem mehet tovább, változtatni kell. - Hát hagyjuk a feketét és a fehéret, felejtsétek el ezt a színt, mától fogva mindenki kék. Világoskékek előre, sötétkékek hátra!

Mosolyogsz, mert abszurd a helyzet, de te is tapasztaltad a saját bőrödön a "kettős mércét". Az egyik igen, ugyanakkor a másik már nem. Hogy miért? - teszed fel a kérdést, de válasz nincs rá. Ebben a világban élsz, és lassan magadra veszed ezt a viselkedést, és mérsz: kinek így, kinek úgy. Rangjától, haja, szeme és bőrszínétől függően, a megnyerő külsejét alapul véve, műveltségi szintjét sem feledve osztályozol anélkül, hogy jobban a dolgok mélyére ástál volna. És mivel neked is saját magad felé hajlik a kezed, ezért mindig találsz magadnál rosszabb, bűnösebb, felelőtlenebb embert.

Nézd, Isten is mért neked. Mért neked bizalmat, szeretetet, megbecsülést, emberséget - és nem a legkisebb mértékegységgel. Megalkotott téged, és mindenféle megkülönböztetés nélkül adott neked, és ma reggel csak arra kér, hogy csak add ezt tovább! Add tovább az embereknek a bizalmat, azt, hogy mindenki felé ugyanazzal a szeretettel fordulsz, hogy mindenkit embernek tekintesz, és úgy is viselkedsz velük.
Ma reggel Istened arra kér, hogy vágd ki a szemétbe a kettős mértékedet, és kövesd az Ő példáját!

Egy mozdulatnyi hit

„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”

Márk evangéliuma 5:25-28

Ne félj, csak nyújtsd ki a kezed! Csak érd el éppen hogy, csak érintsd meg a ruhája szélét, és már semmi sem lesz olyan, mint előtte. Csak egy mozdulatnyi hit, és Isten csodákat tehet az életedben. Csak lépj egyet felé, és engedd, hogy Isten legyen a mindennapjaidban! 

Terheket cipelsz a válladon, és nem bírsz szabadulni tőlük – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Csalódtál emberekben, barátokban, testvérekben – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Hibáztál, és rettegsz a következményektől; tudod, hogy ennek ára lesz, és tudod, hogy ez a te sarad – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Talán betegség gyötör, úgy érzed, már minden erőd elhagyott, és legszívesebben feladnád a harcot – nyújtsd ki a kezed Istenhez!

Isten ma reggel arra hív téged, hogy tegyél egy lépést hiteddel felé, és Ő meghallja égbeszökő imáidat. Lehet, hogy nem úgy válaszol a kérdéseidre, ahogy azt szerinted kellett volna, lehet, hogy késik a válasszal, de ott van melletted. Ha kell, veled hordja az élet terheit, ha kell, veled szenved a betegágy mellett. És veled néz szembe a holnap kihívásaival. 

Nyújtsd hát ki a kezed Isten felé, és meglátod, valami egészen különleges dolog fog történni!

A tanúm vagy!

„Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.”

Ézsaiás próféta könyve 43:10-11

Valaki felkér, hogy tanúskodj mellette a bíró, az esküdtek, az ügyész előtt. Tanúskodj mellette, és mondd el nekik, ki is Ő valójában. Mondd el, hogy milyennek ismerted meg azalatt a néhány év alatt, amióta szorosabb, akár napi kapcsolatba kerültetek egymással. Mondd el, hogy soha nem kért tőled „kölcsön” semmit úgy, hogy ne adta volna a többszörösét vissza. Mondd el, hogy Ő soha nem kért olyan dolgot tőled, ami megalázó lett volna a számodra, vagy meghaladta volna képességeidet; igen, kért tőled dolgokat, hogy teljesítsd, de a szükséges segítséget is megadta mindig azokhoz. 

Tanúskodj a szeretete mellett, hogy Ő az egyetlen, akinél igazán megtapasztaltad, milyen, amikor valaki egy újabb esélyt ad a számodra. Beszélj arról, hogy a számtalan őrültséged ellenére is újra és újra bizalmat szavazott neked. Mondd el nekik, hogy Ő a legjobb hallgató, akit ismersz, de azt is, hogy szavaival hasznos tanácsokat osztogat neked. 

Mondd el nekik, hogy egy olyan hatalmas ajándékot adott neked, amit soha nem tudsz meghálálni, és mindezt szeretetből. Tanúskodj amellett, hogy helyetted már egyszer elítélték, és az ítéletet végre is hajtották. 

Mondd el, hogy bár sokszor nem tudod, mit miért cselekszik, de abban biztos vagy, hogy a legjobbat akarja a számodra. Mondd el nekik, hogy ragaszkodsz hozzá, és nincs rajta kívül más neked, akibe kapaszkodni tudsz. Mondd el, hogy nélküle nem élet az életed, és szükséged van Rá kimondhatatlanul. 

Tanúskodj arról, milyen is az igazi Isten, és állj ki mellette, érte mától fogva minden nap!

A szomszéd fűje...

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a filippiekhez 2:3-4

Bekapcsolod a tv-t, hogy megnézd a híreket, de undorral fordulsz el az egésztől néhány perc múlva. Napról napra foszlik szét a szép álom a szíved mélyén, mert nem olyan a világ, amilyennek te elképzelted. Bizalom? Megértés? Együttérzés? Szeretet? Néha már abban is kételkedsz, hogy az emberek ismerték-e valaha ezeket a szavakat. Igen, valahol ott voltak a mesében. De most ez a valóság.

Igen, a mesében mindig a jó győzött, és aki rosszat akart a másiknak, az a végén elnyerte méltó büntetését. Igen, a mesében ragyogott a nap, az emberek megbecsülték az egy szelet kenyeret, és a legkisebb, a legelveszettebb is győztes lehetett. A mesében a lány mindig kedves volt és szép, a fiú pedig lovagias, bátor és önfeláldozó. És ezzel a történettel a szívedben hunytad le a szemed, másnap ez élt a lelkedben, és megbocsátottál annak, aki tegnap azt mondta neked, hogy már nem a barátod. Játszottál azzal is, aki kicsit másként nézett ki, mint a többiek. Bíztál az emberekben, tudtad, mi a jóság, a szépség, az igazi szeretet. Amikor még gyermekként élted mindennapjaidat.

De korán fel kellett nőnöd, és meg kellett tanulnod, hogy az élet egészen más. Itt nem szabadít ki a szőke herceg, itt nem lehet három kívánságod, és itt sokszor nem a jó győz a nap végén. A saját bőrödön tapasztaltad az uralkodó farkastörvényt, rájöttél, hogy nincs önzetlen jócselekedet, mert mindenki csak a maga hasznát nézi. A szívedben még kiált egy hang: Nem lehet! Nem lehet, hogy ez az ember... hogy ennyi az ember. Nem lehet, hogy ne legyen jóság és szépség, hogy ne legyen igazi, igazi szeretet. És kiáltasz az égbe, kiáltasz Istennek, hogy vessen véget a szenvedésnek, és hozza el örök országát.

Igen, ez az állapot nem tarthat és nem is tart örökké. A történet vége a boldogság lesz, ahogy hajdanán mesélték neked az ágyad mellett egy hűvös, téli éjszakán. A történet vége győzelem lesz, a Jó, az Isten győz végleg a Sötétség felett, és neked nem kell többé félned semmitől.

Eljön nemsokára ez a nap, de addig neked élned kell itt. Élned kell, mégpedig Emberként, ahogy előtted az Emberfia bemutatta. Ne várd, hogy a másik legyen kedves, hogy a másik tegyen valamit érted. Kezd el te ezt, kezd el ma! Mosolyogj a veled szemen jövőre, tegyél valamit csak azért, hogy a másiknak jobb napja legyen, hogy legyen még zöldebb a szomszéd fűje.

Mondd el nekik!

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

János evangéliuma 12:26

Szükségem van rád! Tudod, annyian élnek kétségek között velem kapcsolatban, vagy éppenséggel teljes meggyőződésükből hisznek… valamit rólam, de igazán nem bennem. Olyan sokan félreismertek már, és olyan kevesen mondják el, adják tovább azt, hogy ki is vagyok valójában. Jobb, ha nem is rémítelek meg azzal, mennyien nem értik, mi is történt a Golgotán, miért volt erre szükség, miért kellett meghalnom, és egyáltalán feltámadtam-e valóban? Számtalan ember gondolja úgy, hogy jól van, Istenem, te megtetted, amit tudtál, most én jövök. Majd én elég jó leszek hozzád, és kiérdemlem az áldozatodat; majd én megfelelek neked, és akkor majd én magam is elhiszem, hogy szeretsz. 

Tudod, kimondhatatlanul fáj ez nekem. Fáj, hogy nem annak ismernek, aki vagyok, fáj, hogy nem értik meg: én már megtettem mindent – nekik csak hinniük kell, hinniük bennem. 

Veled már sok mindenen keresztülmentünk együtt. Te ismersz, és meg kell hagynom, egész jól. Te tudod, ki vagyok, mit tettem az életedben, ezért arra kérlek, mondd el ezt másoknak is! Dolgozz nekem, és adj tovább engem a világnak! Mondd el nekik, milyen is az Isten, mondd el nekik az életed csodáját! Hidd el, nem fogod megbánni, ha velem, ha értem dolgozol.

Kérlek, ne habozz sokáig a válaszadással, nekem szükségem van Rád! Hiszek benned, hiszem, hogy velem be tudod tölteni azt a hivatást, amire megalkottalak. Nézd, itt van előtted egy új nap, tele lehetőségekkel. Már ma munkába állhatsz! Én számtok Rád!

Ajándék

 Márk evangéliuma 14:3-9

Hihetetlen, hogy ennyi idő telt már el azóta, hiszen olyan tisztán él minden az emlékeimben. Hittem neki, egy fiúnak, aki azt mondta, szeret. Aztán nem sokkal később egy sötét szobában találtam magam, mert a gyermek nem születhet meg. Nem, minden nyomot el kellett tüntetni, hiszen ő rabbinak tanult, felmenőinek hosszú-hosszú sora a farizeusok pártjának kimagasló tagja volt. Abban a családban ilyen nem történhetett meg. Azután már engem sem akart elvenni, hiszen ő tudta a legjobban, hogy mi történt. És végül mindenki tudott mindent. Az egész falu undorral és megvetéssel nézett rám, de ő továbbra is emelt fővel mehetett végig az utcán.

Nem volt többé maradásom, és egy hideg, őszi reggel elindultam, hogy új életet kezdjek. De valahogy minden másként sikerült, mint ahogy azt elterveztem. Sehol nem volt már becsületem, és csak zuhantam egyre mélyebbre. A testemmel kerestem a mindennapi kenyeret, és az ördög ezer lánccal kötözött magához. Egy darabig még titkon bíztam abban, hogy ennek egyszer vége lesz, hogy egyszer engem is szeretni fog valaki igazán, hogy lesz igazi életem, és megismerem, mi is a megbocsátás. De ahogy teltek az évek, már ez a hitem is odaveszett. Nem reménykedtem semmiben, csak éltem egyik napról a másikra. Mindenki csak kihasznált. Nem voltam más, mint egy eszköz arra, hogy valaki más jól érezze magát. Undorral néztem minden reggel az olcsó tükörbe, de egyedül nem tudtam kitörni ebből a körből.

Aztán találkoztam Vele, bár nem úgy, ahogy valaha is szerettem volna. Ott térdeltem a porban nem messze tőle, és vártam az ítéletet, ami legalább véget vet a szenvedéseimnek. De Ő nem kárhoztatott. Hallottam, ahogy egyenként kiesik a kő a dühödt, igazságszolgáltatást követelő tömeg kezéből, és a távolodó léptek zaja lassan-lassan visszahozta az elveszett reményt. Már csak Ő volt ott és én, a Názáreti Jézus, az ács fia, és én, a bűnös, a megvetett, a halálra méltó, és életemben először éreztem valakinek a szánalmát és szeretetét.

Igen, Ő teljesen más volt, mint a többiek. Neki nem a testem kellett. Sőt, nem kért tőlem semmit, csak adott. Bocsánatot. Szabadságot. Éreztem, ahogy szakadnak el szívemben az ördög láncai, melyek fogva tartottak, és nem engedtek szabadulni ebből az életből.

Ő hitt bennem. Hitt abban, hogy én is az lehetek, aminek Ő teremtett meg, Ember, az Isten képmása. Hétszer szabadított meg, hétszer emelt ki a Sátán rabságából, és igazi életet adott a szenvedések helyébe.
Teljesen megváltoztam, és ezt csak neki köszönhetem. Megtanultam szeretni Őt teljes szívemből, és akárhányszor a környékünkön járt, igyekeztem minden szavát, minden tanítását meghallgatni, mert az életet jelentették számomra. Ha vele voltam, igazán éreztem, hogy értékes vagyok.

Már nem féltem Istentől, mert Ő bemutatta nekem, milyen is Isten valójában. Bemutatta az Ő Atyját, aki az én Atyám is, és akihez bátran fordulhatok, és el sem tudom képzelni, mennyire szeret.
Tudtam, hogy Ő a Messiás, akit népünk évszázadok óta várt, aki változást hoz a világba, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz az, amiről a próféták jövendöltek.

Valahogy ki akartam fejezni a hálámat, a szeretetemet. Örömet akartam szerezni neki egy ajándékkal, viszonozni akartam azt, amit értem tett. Volt egy jelentősebb összegű tartalékom, és az utolsó fillérig elköltöttem egy kis üveg illatos olajra. Egy különleges, királyoknak járó ajándék volt; az én királyomnak, az én Messiásomnak.

Meghallottam, hogy néhány nap múlva ismét a faluba jön, és szinte már fájt a szívem az örömtől, hogy végre nekiadhatom az ajándékomat és igazán kifejezhetem a szeretetemet. Nem érdekelt semmi, hogy hol lesz a vacsora, amire meghívták, hogy pont az az ember hívja meg, aki... ne, inkább ne is beszéljünk róla.

A nővérem segítségével gond nélkül bejutottam a házba. A vacsora már egy ideje elkezdődött, mindenki az asztal körül feküdt, és beszélgetett a vele szemben lévővel. Nem gondoltam, hogy ez a kedvesség ekkora felháborodást fog kiváltani a jelenlevőkből. Csendben odaléptem Jézushoz, feltörtem a kenettartó tetejét, és tartalmát fejére és lábára öntöttem. Halk morajlás futott végig a termen, és csak néhány szót tudtam elkapni abból, amit egymás között súgtak. Pazarlás. Szegények. 300 dénár.

Nem értettem a reakciójukat. Az én megtakarított pénzem volt, az én ajándékom, és én mind neki akartam adni, annak, Aki igazán szeretetett és eltörölte szennyes múltamat. Hogyan lehet sajnálni bármilyen ajándékot is Jézustól? Hogyan lehet inkább másnak adni, mint Neki?

De Jézus más volt, mint a körülötte lévők. Elfogadta, értékelte és megértette az ajándékomat, és újból közém és a tömeg közé állt.

Ma te is az én történetemet olvastad, mert ő megígérte ezt nekem. Az én történetemet, ami nem rólam, hanem Róla, Jézusról szól.

Tudod, Isten kimondhatatlanul szeret. Igen, sokan mondják ezt, de nem mindenki érti igazán. Én értem, mert láttam, mert saját magam tapasztaltam meg. Láttam, amikor a kereszten függött, és most már azt is értem, miért tette. Értem, a bűnös nőért halt meg, és érted.

Ha valaki bűnösnek kell, hogy mondja magát, hát én az vagyok. De tudom, mi a megbocsátás, mert Isten megadta nekem. Felszabadított a Gonosz uralma alól, hétszer tépte szét az ördög láncait, és soha de soha nem mondott le rólam. Mindent megtett, elment egészen a végsőkig értem, hogy megmentsen és legyen egy közös történetünk, amit ma elmondhattam neked.

Látod, ilyen az Isten! Nem lehetsz olyan bűnös, hogy ne hajolna le hozzád. Nem lehetsz elég távol Tőle, hogy az Ő szeretete utol ne érne téged. Neked nem kell azt az utat bejárnod, amin én mentem keresztül. Engedd, hogy Isten közel jöjjön hozzád, hogy szeretete elvegyen minden rosszat az életedből, megbocsátást és szabadságot adjon az ördög láncainak helyébe. És add neki a szíved ma, mert ez a legnagyobb ajándék.

Bizalom-játék

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Zsidókhoz írt levél 4:16

Azóta az eset óta egyszerűen nem megy, nem tudsz hinni az embereknek. Félve lépsz ki az utcára, és gyanakodva nézel mindenkire, aki elhalad melletted. Azóta oda minden biztonságérzeted, és minden apró zajra összerándul a szíved. Talán holnap már más lesz, talán megerősödöm… - suttogod magadban, de igazán te sem hiszel már az ilyen mesékben. Zuhansz csak egyre a mélybe, és nincs, aki megfogjon, mielőtt elérnéd a talajt. 

Nem hiszem, hogy egyedül néznél farkasszemet ezzel a problémával. Ha betörnek valakihez, az egyik legnagyobb dolog, amit akarva-akaratlanul elvisznek tőle, az a biztonságérzet és a bizalom.

Ma reggel Isten azt üzeni, hogy benne minden körülmény ellenére megbízhatsz. Ő az, aki zuhanás közben elkap, és még mielőtt elérnéd a talajt, már a karjaiba ölelt. Lehetsz bármennyire bűnös, hozzá fordulhatsz teljes bizalommal, és átélheted Isten kegyelmének nagyságát. 

Ma reggel tegyél egy lépést a bizalom ösvényén, bízz Istenben, az Ő gondviselésében, és áldd érte a menny Urát!