A hétvége imája

„Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat , igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!”

Nehémiás könyve 8:10

Uram, csak erőt kérek tőled a mai naphoz. Öröm? Nem, örülni most nem tudok igazán semminek. Kimondhatatlan fáradtságot érzek a lelkemben, kimerültséget. Nem, már nincsenek határok. Feszegettem, átléptem őket, és most itt állok előtted hajnalban üres kézzel, tehetetlenül.

Ünnepeljek? Mit? Hogy még élek, és kiálthatok hozzád? Hogy ezerszer jobb helyzetben vagyok mint más? Hogy van munkám, otthonom, családom... Igen, ezeket tudom, és köszönöm, de most nem... tudod, nem megy az ünneplés.

Felemelem a fejem: látom szeretteim, barátaim arcát; a várost, az országot és a bolygót, ahol élek - mind kiált Hozzád vagy ellened. Betegségek, keserves élethelyzetek, fájdalom, katasztrófák. Százszor kérdeztem már Tőled, hogy miért, és százszor is nem tudom. Nem tudom, miért velem vagy épp velük; nem tudom mennyi ideig. Csak azt tudom, hogy már nem tart sokáig.

Nem ismerem a titkokat, a magyarázatokat, az összefüggéseket, csak Téged. Téged ismerlek, Istent, akibe bátran és értetlenül is belekapaszkodhatok, aki soha nem hagy cserben, és velem együtt hordozza az életet. Téged ismerlek, aki átölelsz, ha félek, ha megrettent a holnap, ha elborít a méreg és a fájdalom, a düh, csalódottság és kiábrándultság. Téged ismerlek, aki erőt adsz nekem, és a sziklára állítasz magad mellé. Téged ismerlek, aki értem, értünk jössz vissza nemsokára, újjáteremted ezt az egész világot, és végre igazi örömöt és ünnepet adsz a szívembe.

Lépj végre tovább!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

János első levele 1:9

Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni. És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád. Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.
Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!

A világ legvégén...

„A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”

Zsoltárok könyve 61:3-4

Tudom, nehéz hetet hagytál magad mögött. Munka reggeltől majdnem másnap reggelig. Kihívások, próbák, keresztutak, megfelelések és csalódások, öröm és bánat, a menni akarás és a kimerültség határa. Megpróbált az élet, de még mindig itt vagy, még küzdesz az életben maradásért.
 

Lehet, hogy úgy érzed, a nehézségek a világ végére sodortak, távol az emberektől, mert úgysem ért meg senki. Mindenki csak a saját bölcsességét árasztja feléd, és senkinek nem jut eszébe, hogy neked egészen másra van szükséged: arra, hogy meghallgassanak, hogy együtt érezzenek, és néhány percre fogják be a szájukat.

A világ végén vagy, távol már Istentől is, mert nem érted, és talán nem is akarod megérteni, mire volt jó, amin keresztül mentél, vagy amiben épp benne vagy. Nem érted, hogy miért enged meg bizonyos dolgokat veled kapcsolatban, és már nem is mered vagy nem akarod Őt megismerni.

És csak kiáltasz a föld végéről: Uram, halld meg hangomat! És Isten meghallja. Elvezet oda, ahova saját erődből soha nem juthatnál el,és menedéket biztosít a vihar idején.
Nekem nem kell magyarázkodnod, hogy miért vagy olyan kimondhatatlanul fáradt, és, Istennek sem kell. Tudja, miken mész át, tudja, hogy talán kivetettnek érzed magad mindenhonnan, de utánad megy, és elvezet a hegy tetejére, ahova egyedül nem juthatnál.

Ma reggel kiálts bátran Hozzá, legyél bárhol az életben, és higgy benne, hogy Ő válaszol, és nemsokára megláthatod a szikla tetejéről a tájat.