A tanúm vagy!

„Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.”

Ézsaiás próféta könyve 43:10-11

Valaki felkér, hogy tanúskodj mellette a bíró, az esküdtek, az ügyész előtt. Tanúskodj mellette, és mondd el nekik, ki is Ő valójában. Mondd el, hogy milyennek ismerted meg azalatt a néhány év alatt, amióta szorosabb, akár napi kapcsolatba kerültetek egymással. Mondd el, hogy soha nem kért tőled „kölcsön” semmit úgy, hogy ne adta volna a többszörösét vissza. Mondd el, hogy Ő soha nem kért olyan dolgot tőled, ami megalázó lett volna a számodra, vagy meghaladta volna képességeidet; igen, kért tőled dolgokat, hogy teljesítsd, de a szükséges segítséget is megadta mindig azokhoz. 

Tanúskodj a szeretete mellett, hogy Ő az egyetlen, akinél igazán megtapasztaltad, milyen, amikor valaki egy újabb esélyt ad a számodra. Beszélj arról, hogy a számtalan őrültséged ellenére is újra és újra bizalmat szavazott neked. Mondd el nekik, hogy Ő a legjobb hallgató, akit ismersz, de azt is, hogy szavaival hasznos tanácsokat osztogat neked. 

Mondd el nekik, hogy egy olyan hatalmas ajándékot adott neked, amit soha nem tudsz meghálálni, és mindezt szeretetből. Tanúskodj amellett, hogy helyetted már egyszer elítélték, és az ítéletet végre is hajtották. 

Mondd el, hogy bár sokszor nem tudod, mit miért cselekszik, de abban biztos vagy, hogy a legjobbat akarja a számodra. Mondd el nekik, hogy ragaszkodsz hozzá, és nincs rajta kívül más neked, akibe kapaszkodni tudsz. Mondd el, hogy nélküle nem élet az életed, és szükséged van Rá kimondhatatlanul. 

Tanúskodj arról, milyen is az igazi Isten, és állj ki mellette, érte mától fogva minden nap!

A szomszéd fűje...

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a filippiekhez 2:3-4

Bekapcsolod a tv-t, hogy megnézd a híreket, de undorral fordulsz el az egésztől néhány perc múlva. Napról napra foszlik szét a szép álom a szíved mélyén, mert nem olyan a világ, amilyennek te elképzelted. Bizalom? Megértés? Együttérzés? Szeretet? Néha már abban is kételkedsz, hogy az emberek ismerték-e valaha ezeket a szavakat. Igen, valahol ott voltak a mesében. De most ez a valóság.

Igen, a mesében mindig a jó győzött, és aki rosszat akart a másiknak, az a végén elnyerte méltó büntetését. Igen, a mesében ragyogott a nap, az emberek megbecsülték az egy szelet kenyeret, és a legkisebb, a legelveszettebb is győztes lehetett. A mesében a lány mindig kedves volt és szép, a fiú pedig lovagias, bátor és önfeláldozó. És ezzel a történettel a szívedben hunytad le a szemed, másnap ez élt a lelkedben, és megbocsátottál annak, aki tegnap azt mondta neked, hogy már nem a barátod. Játszottál azzal is, aki kicsit másként nézett ki, mint a többiek. Bíztál az emberekben, tudtad, mi a jóság, a szépség, az igazi szeretet. Amikor még gyermekként élted mindennapjaidat.

De korán fel kellett nőnöd, és meg kellett tanulnod, hogy az élet egészen más. Itt nem szabadít ki a szőke herceg, itt nem lehet három kívánságod, és itt sokszor nem a jó győz a nap végén. A saját bőrödön tapasztaltad az uralkodó farkastörvényt, rájöttél, hogy nincs önzetlen jócselekedet, mert mindenki csak a maga hasznát nézi. A szívedben még kiált egy hang: Nem lehet! Nem lehet, hogy ez az ember... hogy ennyi az ember. Nem lehet, hogy ne legyen jóság és szépség, hogy ne legyen igazi, igazi szeretet. És kiáltasz az égbe, kiáltasz Istennek, hogy vessen véget a szenvedésnek, és hozza el örök országát.

Igen, ez az állapot nem tarthat és nem is tart örökké. A történet vége a boldogság lesz, ahogy hajdanán mesélték neked az ágyad mellett egy hűvös, téli éjszakán. A történet vége győzelem lesz, a Jó, az Isten győz végleg a Sötétség felett, és neked nem kell többé félned semmitől.

Eljön nemsokára ez a nap, de addig neked élned kell itt. Élned kell, mégpedig Emberként, ahogy előtted az Emberfia bemutatta. Ne várd, hogy a másik legyen kedves, hogy a másik tegyen valamit érted. Kezd el te ezt, kezd el ma! Mosolyogj a veled szemen jövőre, tegyél valamit csak azért, hogy a másiknak jobb napja legyen, hogy legyen még zöldebb a szomszéd fűje.

Mondd el nekik!

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

János evangéliuma 12:26

Szükségem van rád! Tudod, annyian élnek kétségek között velem kapcsolatban, vagy éppenséggel teljes meggyőződésükből hisznek… valamit rólam, de igazán nem bennem. Olyan sokan félreismertek már, és olyan kevesen mondják el, adják tovább azt, hogy ki is vagyok valójában. Jobb, ha nem is rémítelek meg azzal, mennyien nem értik, mi is történt a Golgotán, miért volt erre szükség, miért kellett meghalnom, és egyáltalán feltámadtam-e valóban? Számtalan ember gondolja úgy, hogy jól van, Istenem, te megtetted, amit tudtál, most én jövök. Majd én elég jó leszek hozzád, és kiérdemlem az áldozatodat; majd én megfelelek neked, és akkor majd én magam is elhiszem, hogy szeretsz. 

Tudod, kimondhatatlanul fáj ez nekem. Fáj, hogy nem annak ismernek, aki vagyok, fáj, hogy nem értik meg: én már megtettem mindent – nekik csak hinniük kell, hinniük bennem. 

Veled már sok mindenen keresztülmentünk együtt. Te ismersz, és meg kell hagynom, egész jól. Te tudod, ki vagyok, mit tettem az életedben, ezért arra kérlek, mondd el ezt másoknak is! Dolgozz nekem, és adj tovább engem a világnak! Mondd el nekik, milyen is az Isten, mondd el nekik az életed csodáját! Hidd el, nem fogod megbánni, ha velem, ha értem dolgozol.

Kérlek, ne habozz sokáig a válaszadással, nekem szükségem van Rád! Hiszek benned, hiszem, hogy velem be tudod tölteni azt a hivatást, amire megalkottalak. Nézd, itt van előtted egy új nap, tele lehetőségekkel. Már ma munkába állhatsz! Én számtok Rád!

Ajándék

 Márk evangéliuma 14:3-9

Hihetetlen, hogy ennyi idő telt már el azóta, hiszen olyan tisztán él minden az emlékeimben. Hittem neki, egy fiúnak, aki azt mondta, szeret. Aztán nem sokkal később egy sötét szobában találtam magam, mert a gyermek nem születhet meg. Nem, minden nyomot el kellett tüntetni, hiszen ő rabbinak tanult, felmenőinek hosszú-hosszú sora a farizeusok pártjának kimagasló tagja volt. Abban a családban ilyen nem történhetett meg. Azután már engem sem akart elvenni, hiszen ő tudta a legjobban, hogy mi történt. És végül mindenki tudott mindent. Az egész falu undorral és megvetéssel nézett rám, de ő továbbra is emelt fővel mehetett végig az utcán.

Nem volt többé maradásom, és egy hideg, őszi reggel elindultam, hogy új életet kezdjek. De valahogy minden másként sikerült, mint ahogy azt elterveztem. Sehol nem volt már becsületem, és csak zuhantam egyre mélyebbre. A testemmel kerestem a mindennapi kenyeret, és az ördög ezer lánccal kötözött magához. Egy darabig még titkon bíztam abban, hogy ennek egyszer vége lesz, hogy egyszer engem is szeretni fog valaki igazán, hogy lesz igazi életem, és megismerem, mi is a megbocsátás. De ahogy teltek az évek, már ez a hitem is odaveszett. Nem reménykedtem semmiben, csak éltem egyik napról a másikra. Mindenki csak kihasznált. Nem voltam más, mint egy eszköz arra, hogy valaki más jól érezze magát. Undorral néztem minden reggel az olcsó tükörbe, de egyedül nem tudtam kitörni ebből a körből.

Aztán találkoztam Vele, bár nem úgy, ahogy valaha is szerettem volna. Ott térdeltem a porban nem messze tőle, és vártam az ítéletet, ami legalább véget vet a szenvedéseimnek. De Ő nem kárhoztatott. Hallottam, ahogy egyenként kiesik a kő a dühödt, igazságszolgáltatást követelő tömeg kezéből, és a távolodó léptek zaja lassan-lassan visszahozta az elveszett reményt. Már csak Ő volt ott és én, a Názáreti Jézus, az ács fia, és én, a bűnös, a megvetett, a halálra méltó, és életemben először éreztem valakinek a szánalmát és szeretetét.

Igen, Ő teljesen más volt, mint a többiek. Neki nem a testem kellett. Sőt, nem kért tőlem semmit, csak adott. Bocsánatot. Szabadságot. Éreztem, ahogy szakadnak el szívemben az ördög láncai, melyek fogva tartottak, és nem engedtek szabadulni ebből az életből.

Ő hitt bennem. Hitt abban, hogy én is az lehetek, aminek Ő teremtett meg, Ember, az Isten képmása. Hétszer szabadított meg, hétszer emelt ki a Sátán rabságából, és igazi életet adott a szenvedések helyébe.
Teljesen megváltoztam, és ezt csak neki köszönhetem. Megtanultam szeretni Őt teljes szívemből, és akárhányszor a környékünkön járt, igyekeztem minden szavát, minden tanítását meghallgatni, mert az életet jelentették számomra. Ha vele voltam, igazán éreztem, hogy értékes vagyok.

Már nem féltem Istentől, mert Ő bemutatta nekem, milyen is Isten valójában. Bemutatta az Ő Atyját, aki az én Atyám is, és akihez bátran fordulhatok, és el sem tudom képzelni, mennyire szeret.
Tudtam, hogy Ő a Messiás, akit népünk évszázadok óta várt, aki változást hoz a világba, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz az, amiről a próféták jövendöltek.

Valahogy ki akartam fejezni a hálámat, a szeretetemet. Örömet akartam szerezni neki egy ajándékkal, viszonozni akartam azt, amit értem tett. Volt egy jelentősebb összegű tartalékom, és az utolsó fillérig elköltöttem egy kis üveg illatos olajra. Egy különleges, királyoknak járó ajándék volt; az én királyomnak, az én Messiásomnak.

Meghallottam, hogy néhány nap múlva ismét a faluba jön, és szinte már fájt a szívem az örömtől, hogy végre nekiadhatom az ajándékomat és igazán kifejezhetem a szeretetemet. Nem érdekelt semmi, hogy hol lesz a vacsora, amire meghívták, hogy pont az az ember hívja meg, aki... ne, inkább ne is beszéljünk róla.

A nővérem segítségével gond nélkül bejutottam a házba. A vacsora már egy ideje elkezdődött, mindenki az asztal körül feküdt, és beszélgetett a vele szemben lévővel. Nem gondoltam, hogy ez a kedvesség ekkora felháborodást fog kiváltani a jelenlevőkből. Csendben odaléptem Jézushoz, feltörtem a kenettartó tetejét, és tartalmát fejére és lábára öntöttem. Halk morajlás futott végig a termen, és csak néhány szót tudtam elkapni abból, amit egymás között súgtak. Pazarlás. Szegények. 300 dénár.

Nem értettem a reakciójukat. Az én megtakarított pénzem volt, az én ajándékom, és én mind neki akartam adni, annak, Aki igazán szeretetett és eltörölte szennyes múltamat. Hogyan lehet sajnálni bármilyen ajándékot is Jézustól? Hogyan lehet inkább másnak adni, mint Neki?

De Jézus más volt, mint a körülötte lévők. Elfogadta, értékelte és megértette az ajándékomat, és újból közém és a tömeg közé állt.

Ma te is az én történetemet olvastad, mert ő megígérte ezt nekem. Az én történetemet, ami nem rólam, hanem Róla, Jézusról szól.

Tudod, Isten kimondhatatlanul szeret. Igen, sokan mondják ezt, de nem mindenki érti igazán. Én értem, mert láttam, mert saját magam tapasztaltam meg. Láttam, amikor a kereszten függött, és most már azt is értem, miért tette. Értem, a bűnös nőért halt meg, és érted.

Ha valaki bűnösnek kell, hogy mondja magát, hát én az vagyok. De tudom, mi a megbocsátás, mert Isten megadta nekem. Felszabadított a Gonosz uralma alól, hétszer tépte szét az ördög láncait, és soha de soha nem mondott le rólam. Mindent megtett, elment egészen a végsőkig értem, hogy megmentsen és legyen egy közös történetünk, amit ma elmondhattam neked.

Látod, ilyen az Isten! Nem lehetsz olyan bűnös, hogy ne hajolna le hozzád. Nem lehetsz elég távol Tőle, hogy az Ő szeretete utol ne érne téged. Neked nem kell azt az utat bejárnod, amin én mentem keresztül. Engedd, hogy Isten közel jöjjön hozzád, hogy szeretete elvegyen minden rosszat az életedből, megbocsátást és szabadságot adjon az ördög láncainak helyébe. És add neki a szíved ma, mert ez a legnagyobb ajándék.

Bizalom-játék

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Zsidókhoz írt levél 4:16

Azóta az eset óta egyszerűen nem megy, nem tudsz hinni az embereknek. Félve lépsz ki az utcára, és gyanakodva nézel mindenkire, aki elhalad melletted. Azóta oda minden biztonságérzeted, és minden apró zajra összerándul a szíved. Talán holnap már más lesz, talán megerősödöm… - suttogod magadban, de igazán te sem hiszel már az ilyen mesékben. Zuhansz csak egyre a mélybe, és nincs, aki megfogjon, mielőtt elérnéd a talajt. 

Nem hiszem, hogy egyedül néznél farkasszemet ezzel a problémával. Ha betörnek valakihez, az egyik legnagyobb dolog, amit akarva-akaratlanul elvisznek tőle, az a biztonságérzet és a bizalom.

Ma reggel Isten azt üzeni, hogy benne minden körülmény ellenére megbízhatsz. Ő az, aki zuhanás közben elkap, és még mielőtt elérnéd a talajt, már a karjaiba ölelt. Lehetsz bármennyire bűnös, hozzá fordulhatsz teljes bizalommal, és átélheted Isten kegyelmének nagyságát. 

Ma reggel tegyél egy lépést a bizalom ösvényén, bízz Istenben, az Ő gondviselésében, és áldd érte a menny Urát!

Kenyér és bor

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.”

Lukács evangéliuma 22:19-20

Körültekintesz a családtagok és barátok csoportján. Szemed sugárzik az örömtől, boldog vagy, és boldog mindenki körülötted. Az arcod már zsibbad a sok mosolytól, de te sem akarsz másként nézni a körülötted lévőkre. Ünnep, egy szövetség ünnepe. Két szó, két „Igen”, ami gyökeresen megváltoztatja az életed, piros betűvel vési be ezt a napot a naptáradba, és örök emlék marad közted és közte; egy szövetség emléke. 

Egy vacsora, amire mindvégig emlékezni fogsz. Ott ülsz az asztalnál, minden gyönyörű, minden pont olyan, amilyennek lennie kell, és érzed a levegőben a változás illatát. Igen, innentől más lesz, innentől egy új élet vár. Egy vacsora, ami egy új fejezetet nyit a rólad szóló könyvben. 

Volt egy másik vacsora is, ami az egész világra változást hozott. Kenyér és a szőlő vérvörös leve, mint két „Igen” jelent meg azon az este, és egy új fejezet nyílt az emberiség könyvében. Isten Fia feláldozta magát értünk. Meghalt és feltámadt harmadnapra értünk, és egy vacsorát hagyott emlékül, amely életben tartja a reményt egészen a viszontlátásig. Egy vacsora, hogy visszanézz, mit tett az Isten érted, és hogy felemelt fejjel várd azt, ami rád vár: Isten országát. 

Nézd, egy új hónap áll előtted, egy tiszta lap. Indulj neki ennek a hónapnak szívedben a kenyér és a pohár emlékével, annak az Istennek a képével, aki csak arra vár, hogy újra veled vacsorázhasson!