2012. március 11., vasárnap

Nincs olyan messze...


Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!
Ézsaiás könyve 57:15-19

Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok után, ami történt, nincs már Rá szükséged, és menni fog egyedül is a nagybetűs Élet.

Aztán jött a fal, melynek fejjel rohantál neki, egy nagy koppanás, és a mérhetetlen csendben egyszer csak felfigyeltél egy ismerős arcra magad fölött, ahogy feküdtél a földön összetörve. Mert Ő utánad jött, akárhogy is te mondtad ki: "Legyen vége..." Ő utánad jött, és nem hagyott magadra döntésed keserű következményében.

Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel. 

Ma reggel itt az idő, hogy lépéseid irányát megfordítsd felé. Itt az idő, hogy letedd a fegyvert, érezd Isten békéjét, legyél távol vagy már egyre közelebb, és gyere végre haza!

2012. március 3., szombat

Jöjj el napfény!

Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.
Mózes második könyve 10:22-23

Tavasz van, érzed az ébredő föld illatát, érzed, hogy a levegő más, és bár még itt-ott tartogat meglepetéseket a tél, de szívedben tudod, hogy ez már nem végleges. Tavasz van, a nap másként süt le rád, és végre megmelengeti lelkedet. Éhesen szívod magadba a még gyenge fénysugarakat, de érzed, nemsokára minden újraéled, és virágba borulnak az útmenti cseresznyefák. 

Elég volt már a tél sötétségéből, a hidegből, a reménytelen éjszakákból - vágysz a fény után, az élet után, és tudod, eljött a te időd. Bár a gyenge tavaszi égbe még pőrén nyúlnak az ágak, de belül ott lüktet egy újabb esély, egy újabb virág és gyümölcs képe. 

A függöny redői közt belopódzó sugarak elhozzák számodra is a tavaszt, a remény üzenetét. Nem kell többé a sötétségben élned, gyere, kelj fel, és jöjj ki a fényre! Lépj Isten oldalára, és hagyd magad mögött a nyomasztó terheket. Ma itt egy újabb esély, hogy végre jól dönts, végre mellette, és életed beragyoghassa egy új tavasz világossága.