Valódi áldás

„Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.”

Zsoltárok könyve 65:12

Mi is az áldás?- teszed fel magadban a kérdést. Néha olyan általános, olyan megfoghatatlan amikor azt kéred, Uram, áldj meg! És honnan tudod, hogy teljesült? Hol van az áldás határa? Mi áldás, és mi az, ami már nem tartozik ebbe a kategóriába?

Kérdések zuhognak a fejedben, és kapaszkodót keresve visszanézel a múltba, életed eddigi szakaszára, és keresed, keresed már néha belefásultan, hogy hol volt az áldás. Majd kinézel az ablakon, és a tömbházak komor erdője fölött egy halvány, mégis reménykeltő ragyogás kezdi uralni a felhők feletti tájat és talán a te életedet is. 

Volt áldás és van áldás. Persze nem mindig olyan vagy nem mindig az, amit te szerettél volna, de volt, és lesz is, amíg világ a világ. Isten része az életednek, és ennél nagyobbra nincs is szükséged. Nem vagy egyedül a mindennapok küzdelmében, és nem kell egyedül vinned batyudat állomásról állomásra. Ő veled megy az úton, és veled éli meg mindazt, amit te az életednek nevezel. 

És igen, vannak kézzel fogható adományai is, de a hangsúly nem ezeken van. Igen, fontos az, hogy kapsz tőle egészséget, erőt, anyagiakat, amikor egy csoda folytán mégis marad valamennyi pénz a hónap végére, amikor csak úgy kapsz egy kiló kenyeret egy kedves baráttól, amikor a lelet eredménye pozitív, amikor a családod még egész, és örülni tud mindenki a másiknak. 

De ha ez mind nem lenne, barátom, ma reggel, kérlek lásd meg, hogy akkor is áldás vesz körül. Isten jelenléte, ami változatlan a rossz dolgok és ellentmondások ellenére. Az a tény, hogy Ő kitart melletted, és örök életet ad neked, ha te is akarod. Hát engedd, hogy szívedet egy hálához hasonló érzés töltse be, és ha nem is látod az élet pozitív oldalát, kapaszkodj ebbe az áldásba: Az Úr veled van! A többi csak ráadás...

Nincs olyan messze...

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”

Ézsaiás könyve 57:15-19

Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok után, ami történt, nincs már Rá szükséged, és menni fog egyedül is a nagybetűs Élet.

Aztán jött a fal, melynek fejjel rohantál neki, egy nagy koppanás, és a mérhetetlen csendben egyszer csak felfigyeltél egy ismerős arcra magad fölött, ahogy feküdtél a földön összetörve. Mert Ő utánad jött, akárhogy is te mondtad ki: "Legyen vége..." Ő utánad jött, és nem hagyott magadra döntésed keserű következményében.

Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel. 

Ma reggel itt az idő, hogy lépéseid irányát megfordítsd felé. Itt az idő, hogy letedd a fegyvert, érezd Isten békéjét, legyél távol vagy már egyre közelebb, és gyere végre haza!

Jöjj el napfény!

„Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.”

Mózes második könyve 10:22-23

Tavasz van, érzed az ébredő föld illatát, érzed, hogy a levegő más, és bár még itt-ott tartogat meglepetéseket a tél, de szívedben tudod, hogy ez már nem végleges. Tavasz van, a nap másként süt le rád, és végre megmelengeti lelkedet. Éhesen szívod magadba a még gyenge fénysugarakat, de érzed, nemsokára minden újraéled, és virágba borulnak az útmenti cseresznyefák. 

Elég volt már a tél sötétségéből, a hidegből, a reménytelen éjszakákból - vágysz a fény után, az élet után, és tudod, eljött a te időd. Bár a gyenge tavaszi égbe még pőrén nyúlnak az ágak, de belül ott lüktet egy újabb esély, egy újabb virág és gyümölcs képe. 

A függöny redői közt belopódzó sugarak elhozzák számodra is a tavaszt, a remény üzenetét. Nem kell többé a sötétségben élned, gyere, kelj fel, és jöjj ki a fényre! Lépj Isten oldalára, és hagyd magad mögött a nyomasztó terheket. Ma itt egy újabb esély, hogy végre jól dönts, végre mellette, és életed beragyoghassa egy új tavasz világossága.

Tékozló koldus

„Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Lukács evangéliuma 15:32

Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység... - hangzik a népi bölcsesség, és valóban. Irigység, az tényleg nincs benne, hiszen legmerészebb álmaidban sem kívánnád azt, amin a másik keresztül ment. És megérdemelte. Megérdemelte, mert emlékezz csak vissza, hogyan bánt veled múltkor! Igen, már öt éve volt, de azért te tudod jól mi történt azon a bizonyos „szerda délutánon”. És most végre. Most jól megkapta, ami igazán járt neki. - És vigadsz és örülsz, mert van igazság, a te igazságod. Ám egy halk hang párbeszédre hív a mennyből, és te elborzadva kapkodsz a szavak után:

- „Megbocsátás? Nem kell ide megbocsátás, Istenem. Tudod Te is jól. Tanulja meg csak a saját bőrén, hogy Veled nem lehet könnyelműen bánni! Mi? Hogy Te visszafogadtad? És ráadásul Te hívtad újra magadhoz? Miért, Uram? Miért őt? De hát nem érdemelte meg! Nézz rá! Igen, nézz csak rá! Nézz mélyen a szívébe, tele van szennyel és gonoszsággal, rosszindulattal, pletykával és bosszúvággyal.

Tudod, nem értelek. Nem értem, hogy fogadhattad őt vissza, hogyan kaphat tőled még áldást azok után, amit tett. Hogyan? Te ugyanúgy szereted, mint engem? Kegyelem? Megbocsátás? Kegyelem... Ahogy én is kaptam tőled. De...

Tudom, nincs de. Itt ennek már nincs helye, csak olyan nehéz ezt megérteni. Kegyelem. Kegyelem nekem is, Uram! Taníts meg örülni a másiknak, annak, hogy megtalált, hogy megtaláltad, hogy otthon van újból, és vezess engem is haza!”

Pedig nem érdemli meg...

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”
Máté evangéliuma 5:44-45

Igen, érte. Azért, aki megbántott, aki a lelkedbe taposott szöges bakanccsal, aki semmibe vette az érzéseidet, a véleményedet, akivel szemben neked volt igazad, de az élet mégis másként döntött. Érte, aki nem érdemelné meg. Érte emeld fel szavadat az Istenhez. Érte mondj ezer és egy imát, és tégy jót vele ott, ahol csak tudsz. 

Tudom, ez így nagyon furcsán és utópisztikusan hangzik, de van Valaki, aki erőt ad neked mindehhez. Van Isten az égben, aki segít leküzdeni a benned dúló önérzetet, fájdalmat és rossz gondolatokat azért, hogy a másikért, és pont érte tegyél valami jót. Hogy jóval fizess az igazságtalanságért, hogy szeretetet adj a bántalmakért cserébe. 

De miért pont én? Miért pont én legyek más, mint a többi, miért én tegyek jót, amikor nem ez a természetes? - kiált belőled a talán jogos kérdések tömege. És Isten válasza szelíden szól hozzád. Mert te már megtapasztaltad ezt. Átélted, milyen, amikor Ő ad, pedig te nem érdemelted meg. Tudod milyen az ezer és egy hibás lépés utáni mindig-megbocsátás. Tudod, milyen az élet ajándéka annak, aki csak halált érdemel. Mert tudod, milyen a kegyelem.

Hát add tovább, barátom ezt a kegyelmet annak, aki talán nem érdemelné meg. Ma reggel legyen ez az imádságod Istenhez, hogy élhess a másik felé az Ő szeretetével.

Tudom, Uram, hogy jót akarsz...

„Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.”
Zsoltárok könyve 71:14-16

 Nem, nem tudod felsorolni, hisz igazán sosincs vége. Isten él, és cselekszik. A te életedben is. Akkor is, ha nem látod, vagy nem úgy látod. Akkor is, ha nem jön, vagy nem az a válasz jön, amire te vártál - Ő akkor sem marad tétlen. Ő érted tesz gyalogot a gyalog után, érted lépteti át a futót a pálya egészén, és igen, érted áldozza fel még a királynőt is. 

Tudom, néha nagyon nehéz meglátni az örök kéz nyomát, de kérlek, tegyél ma reggel velem egy próbát. Nézz vissza eddigi életedre úgy, mint még soha. Ha kell, fogj egy nagy lapot, és kezdd el rajzolni azt az utat, amit a mai napig bejártál labirintusokkal, kereszteződésekkel, körforgalmakkal és S kanyarokkal együtt, és keresd mindenhol Isten érintését! 

Keresd, hol és hogyan nyúlt bele az életed sűrűjébe, mi is lett azokból a dolgokból, amiket Ő rendezett érted. És hidd el, más fényben fogod látni a mai napodat, azokat a körülményeket, melyekben most élsz, akár kellemesek, akár nem. Mert meglátod bennük Isten gondviselését, jelenlétét, aminél többre nincs szükséged. 

Aztán kezdj el beszélni! Először Hozzá a hála hullámhosszán, majd másokhoz, és mond el, mit tett érted a Mindenható!

Kérlek...

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” 

Pál levele a rómaiakhoz 8:26

Kérsz először, másodszor, ötödször, aztán már nem is számolod. És mindig csak ugyanazt. Igen, mert neked ez kell, mert úgy gondolod, szükséged van arra a dologra, és különben is, ennyit megérdemelsz. Aztán már átkokat szórsz az ég felé, hogy miért? Miért nem kaphatod meg, hiszen te nem kértél semmi különlegeset, csak egy dolgot, amire igenis szükséged van, nem látsz más megoldást.

És nem jön válasz. Az ég csendes marad feletted, és te csak hajtogatod továbbra is a magad igazát, mert jogod van hozzá. Válasz továbbra sem jön, vagy éppen jön, de olyan, amire te nem számítottál, és keserű kérdések sora veszi birtokba gondolataid vezérhelyét. Mit tettem, hogy az Isten ezt az apró dolgot sem tudja megadni? Mi a bűnöm, ami miatt süket marad a kérésemre? Miért nem adja, amit kértem tőle? Miért nem ad, vagy miért ad mást, mint ami nekem kellene? Miért vagy ilyen hozzám, Uram? Miért?

Amikor végre kifogysz a kérdésekből, és szíved egy pillanatra üres marad és csendes, végre meghallod a régóta feléd kiáltó halk hangot: „Barátom, nézd más szemmel a dolgokat! Igen, most pillants vissza, és meglátod, neked nem arra volt szükséged. Nem, az nem lett volna megoldás, csak tovább bonyolította volna az életet. Bízz bennem, mert a legjobbat akarom neked. Talán sokszor nem látszik, mert nem látsz vagy nem láthatsz be a függöny mögé. De higgy nekem, én a kezemben tartom az eseményeket, és a végén majd választ kapsz a miértjeidre. Tudod, neked nem valamire, neked rám van szükséged, és várom azt a napot, amikor erre a válaszra te magad jutsz el a neked készített úton.”