Aki még mindig "vagyok"...

"Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

Máté evangéliuma 14:26-27

Határidők, munkahelyi vagy magánéleti megoldásra váró problémák, anyagi helyzet, lelkiállapotod; a feszített tempó, ami körülvesz, és úgy érzed, ebből már soha nem menekülhetsz. Úgy érzed, hogy a mindennapi futásod, küzdelmed egy cseppet sem viszi előrébb a dolgokat; mintha csak egy mókuskerékben futnál, és koptatnád a ki tudja hányadik cipődet. Az élet tengere tajtékzik körülötted, és érzed, mindjárt az utolsókat nyeled a vízből. Félve hajtod álomra a fejed, mert látod magad előtt a holnap vicsorgó óriásait, akik csak a vesztedet akarják. Félsz, hogy kudarcot vallasz, félsz, hogy belebuksz a próbálkozásaidba, és félsz, hogy valami szörnyű dolog nő ki abból, ami éppen körülötted táncol.

Ekkor egy halk hang szólal meg egészen közel hozzád! "Ne félj, én vagyok!" Ne félj, mert én még mindig vagyok, még mindig ugyanaz vagyok, ahogy azt évezredek folyamán tapasztalták meg őseid. Ne félj, én vagyok, melletted! Ismerem, mi vesz körül téged, de tudom, hogy együtt győztesen kerülünk ki ebből a csatából is. Tudom, hogy minden homályba veszett a szemeid előtt, de bízz bennem, én melletted vagyok, és soha nem hagylak el. Ez a vihar érted van, hogy megtapasztald a győzelem ízét. Nem lesz könnyű, de én VAGYOK. Melletted.

Egy falat kenyér

"A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek."

Példabeszédek könyve 22:9

Szeretnél hinni az emberi jóindulatban, de annyi csalódás ért már. Valaki odajön hozzád, és kér kereken öt forintot, adsz neki egy húszast, és ő buzgón áldat téged az Istennel, hogy megvan a napi felese, és még pénze is marad. Állsz a pályaudvaron a sorban, hogy jegyet vegyél a vonatra. Odalép valaki, és hozzád esdekel. Te a kezébe nyomsz egy gyönyörű, hatalmas almát, amit otthon szerettél volna a méltóságteljes nyugalomban elfogyasztani, de ő közli veled, hogy megvár, míg megveszed a jegyet, mert neki nem a gyümölcs kell, hanem az a papír, az a fém... Végül egy férfi közli veled a buszmegállóban, hogy nem kertel, nem hazudik, ő alkoholra gyűjt; ki tudnád segíteni?

Legszívesebben kiáltanál, hogy ez nem lehet igaz! Mi lett veled, EMBER? Hol van a méltóságod? Hol a józanságod? Hová lett az életed? Nem mondhatom meg, és nem is akarom, hogy adj-e pénzt a koldusnak, vagy sem. Ez is olyan kérdés, amire nem lehet fekete-fehéren igent vagy nemet mondani.

Csak arra kérlek, mondj egy imát velem együtt, hogy ma és holnap, és azután is jóságosak tudjunk lenni! Imádkozz velem együtt azért, hogy Istené legyen a szívünk, hogy áldására legyünk ennek a világnak, hogy legyünk fény a sötétben, és tudjunk adni a kenyerünkből az éhezőnek! Imádkozz ma velem együtt azért, hogy legyen vége a gonoszságnak, és végre jöjjön el az Isten országa!

Ámen.

Ne hidd, hogy mindegy...

"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk."

Pál levele a Rómabeliekhez 14:7-8

Mit főzzek, Drágám? Mindegy. Milyen zenét tegyek be? Mindegy. Mikor látogassuk meg a szüleidet? Mindegy. Mit vegyek fel? Mindegy. Porszívózol vagy inkább mosogatsz? Mindegy. Almazöld vagy narancsságra? Mindegy. Élet vagy halál? Mindegy.

Minden mindegy. A lét apróbb dolgaitól az életbevágó kérdésekig mindenre ez a válaszod. Mindegy, hogy mi kerül az asztalra, mindegy, mivel töltöd a szabadidődet, és mindegy, mi lesz veled, mert már úgysem érdekel ez senkit, még téged sem. Mindegy, hogy élsz, vagy már eltemettek, mert már elvesztetted nagyratörő, világmegváltó, idealista álmaidat; már az álomhivatásodat is megszokásból végzed; céljaidat feladtad; megalkudtál, és belesüppedtél a szürke hétköznapok "mindegy-világába".

Ébredj fel, és felejtsd el egyszer s mindenkorra ezt a szót: mindegy. Igenis van Valaki, akinek nem mindegy, hogy élsz-e vagy meghaltál. Van Valaki, aki számon tartja szíved minden dobbanását, minden lélegzetvételedet, minden mozdulatodat. Van, akinek rengeteget jelentesz.

Egyedinek és csodálatosnak alkotott meg téged, a világmindenséget adta oda azért, hogy te ma reggel felébredhess, és elolvashasd ezt a néhány sort. A saját életét áldozta azért, hogy te élhess; így már nincsen mindegy.

Hát töröld ki ezt a szót a fejedből örökre! Adj hálát azért, hogy élhetsz ma is, és tűzd ki az új célt szemeid elé: Élj Érte! Élj Istenért! Ismerd meg Őt, és mutasd be életeddel Jézus Krisztust a világnak. Mondd el másoknak is, hogy nem mindegy...

Az a nagy nap

"Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen."

Pál levele az efézusiakhoz 5:25-27

Kilépsz a forró zuhany alól, és kezdetét veszi az a bizonyos készülődés. Ez az a nap, amire olyan régóta vártál. Mindenből a legjobbat, legszebbet választottad ki külön erre az alkalomra. A fodrász lázas gonddal tűzi fel tincseidet, a ruhát fűzik, igazítják rajtad, a cipő, a különleges csokor, "a valami régi, valami új, valami kék és valami kölcsönkért" is mind megvan. Sehol egy folt, gyűrődés, hiba. Tökéletes. Elkészültél, mint remekmű. Mindenki csodál, körülugrál, kérésedet lesi, de mindez számodra csak másodlagos. A lényeg ott vár az oltárnál. Ő, akinek igent mondtál, aki számára te vagy az Egyetlen a száz-meg százezerből, a Minden, az Örökké. Ő, aki érted véghezvitt minden lehetetlent.

Jézus Krisztus, aki életét adta az egyházért. Az egyházért, ami nem egy ház, nem egy megfoghatatlan, személytelen intézmény, hanem Te és én. Teérted és énértem vállalta a szenvedést. Teérted és énértem döntött úgy, hogy nem kell neki a menny tisztasága, dicsősége, fénye és boldogsága, ha nem oszthatja meg azt velünk. Az Isten Fia, mint a vőlegény vár egy napot, amikor te és én ott állhatunk előtte, mint az egyház tagjai tisztán és fehéren, mert Ő a vérével kifizette mindennek az árát.

Tudod, olyan felfoghatatlan ez az egész, mintha álmodnál, de mégis igaz. Mondd, részt akarsz venni ezen a nagy napon?