Tékozló koldus

„Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Lukács evangéliuma 15:32

Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység... - hangzik a népi bölcsesség, és valóban. Irigység, az tényleg nincs benne, hiszen legmerészebb álmaidban sem kívánnád azt, amin a másik keresztül ment. És megérdemelte. Megérdemelte, mert emlékezz csak vissza, hogyan bánt veled múltkor! Igen, már öt éve volt, de azért te tudod jól mi történt azon a bizonyos „szerda délutánon”. És most végre. Most jól megkapta, ami igazán járt neki. - És vigadsz és örülsz, mert van igazság, a te igazságod. Ám egy halk hang párbeszédre hív a mennyből, és te elborzadva kapkodsz a szavak után:

- „Megbocsátás? Nem kell ide megbocsátás, Istenem. Tudod Te is jól. Tanulja meg csak a saját bőrén, hogy Veled nem lehet könnyelműen bánni! Mi? Hogy Te visszafogadtad? És ráadásul Te hívtad újra magadhoz? Miért, Uram? Miért őt? De hát nem érdemelte meg! Nézz rá! Igen, nézz csak rá! Nézz mélyen a szívébe, tele van szennyel és gonoszsággal, rosszindulattal, pletykával és bosszúvággyal.

Tudod, nem értelek. Nem értem, hogy fogadhattad őt vissza, hogyan kaphat tőled még áldást azok után, amit tett. Hogyan? Te ugyanúgy szereted, mint engem? Kegyelem? Megbocsátás? Kegyelem... Ahogy én is kaptam tőled. De...

Tudom, nincs de. Itt ennek már nincs helye, csak olyan nehéz ezt megérteni. Kegyelem. Kegyelem nekem is, Uram! Taníts meg örülni a másiknak, annak, hogy megtalált, hogy megtaláltad, hogy otthon van újból, és vezess engem is haza!”

Pedig nem érdemli meg...

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”
Máté evangéliuma 5:44-45

Igen, érte. Azért, aki megbántott, aki a lelkedbe taposott szöges bakanccsal, aki semmibe vette az érzéseidet, a véleményedet, akivel szemben neked volt igazad, de az élet mégis másként döntött. Érte, aki nem érdemelné meg. Érte emeld fel szavadat az Istenhez. Érte mondj ezer és egy imát, és tégy jót vele ott, ahol csak tudsz. 

Tudom, ez így nagyon furcsán és utópisztikusan hangzik, de van Valaki, aki erőt ad neked mindehhez. Van Isten az égben, aki segít leküzdeni a benned dúló önérzetet, fájdalmat és rossz gondolatokat azért, hogy a másikért, és pont érte tegyél valami jót. Hogy jóval fizess az igazságtalanságért, hogy szeretetet adj a bántalmakért cserébe. 

De miért pont én? Miért pont én legyek más, mint a többi, miért én tegyek jót, amikor nem ez a természetes? - kiált belőled a talán jogos kérdések tömege. És Isten válasza szelíden szól hozzád. Mert te már megtapasztaltad ezt. Átélted, milyen, amikor Ő ad, pedig te nem érdemelted meg. Tudod milyen az ezer és egy hibás lépés utáni mindig-megbocsátás. Tudod, milyen az élet ajándéka annak, aki csak halált érdemel. Mert tudod, milyen a kegyelem.

Hát add tovább, barátom ezt a kegyelmet annak, aki talán nem érdemelné meg. Ma reggel legyen ez az imádságod Istenhez, hogy élhess a másik felé az Ő szeretetével.