Ősi szó

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”

Zsidókhoz írt levél 4:12

Felötlik benned a vágy, és elkezdesz keresni, kutatni a lakásban. Keresni valami régit, valami elfeledettet, valamit, ami valaha talán sokat jelentett az egyik ősödnek. Így találsz rá egy könyvre egy dobozban a padláson, ott, ahova évtizedek óta nem nézett be senki. Óvatosan kiveszed, lefújod róla az elmúlt évszázad porát, és lassan lapozni kezded az elsárgult, vékony lapokat.

Egy helyen csak úgy, kíváncsiságból nekiállsz olvasni, és csak haladsz egyre előre, egyik mondatról a másikra, bekezdést bekezdés után teszel magadévá, fejezetek köszönnek egymásnak a fejedben. Te csak olvasol, és egy különleges érzés kerít a hatalmába: mintha Valaki neked üzenne a rég elfeledett könyv lapjain. És neked szól minden, amit olvasol.

Mint egy kard, olyan élesen hatol a szívedbe egy-egy szó, és összetörik benned valami. Büszke emberi lényed egyszer csak engedni kezd valami felsőbb Hatalomnak, és végre kezded érteni mi a Jó és a Rossz, mert Isten Igéje megszólított, és benned él tovább.

„Boldog-szomorú dal”

„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.”

Példabeszédek könyve 8:35

Keresed égen-földön, keresed akarattal, ésszel, erővel. Keresed a hangzatos helyeken, a tömegben, keresed az égbe törő hegycsúcsokon, a kopár sziklákon és a mély szakadékokban. Keresed, és észre sem veszed, hogy mindig ott volt előtted, melletted, csupán egy imányi karnyújtásra tőled. Aztán valami összetör, és ott fekszel egyedül, védelem nélkül a földön, és Valaki feléd nyújtja kezét. Valaki, akire mindig is szükséged volt, csak nem tudtad vagy nem merted bevallani. Isten lehajol hozzád, és szívedben lassan újra éled a remény, és most már tudod, mi a kegyelem.

És élsz. Végre először, igazán, teljes szívből élsz. Élsz, mert tudod, ismered, mi az Élet. Nem ez a 50-60-70 vagy ki tudja hány év. Nem az, hogy hány karika van az autód elején, nem a kilences utáni nullák száma a bankszámládon, nem a házad mérete, a diplomáid száma, a ranglétrán elfoglalt helyed. Az élet ennél sokkal többet rejt magában.

Az élet nem a két dátum közti évek száma, amit majd a fejfádra írnak egyszer. Az élet Isten, a vele való kapcsolat, és tényleg örökké tart. Most még küzdened kell, nem tudod, mit hoz a holnap, örömöt vagy még nagyobb keserűséget, de szívedben béke van, mert megtaláltad Őt. Ha holnap nem nyitod fel szemed, ha holnap számodra vége itt mindennek, tudod, hogy akkor sincs vége, mert van feltámadás, van kegyelem.

Szabadság!

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

Pál levele a Galatákhoz 5:13 

Annyi dolog köt ebben a világban, és nem tudod felszabadultan élni mindennapjaidat. Kötnek a szokások, az íratlan szabályok, a végzettséged, a rangod, a társadalomban betöltött szereped, az időd és energiád, és már meg sem próbálkozol másként tenni. Inkább elfogadod, hogy ez így megy manapság, és nem teszel meg valamit a másikért, a másik javáért, mert az hozzád túl méltatlan.

Ebben a nagy szabadságban, amiben élünk, az idő észrevétlenül megkötözött, és alig bírsz szabadulni. Százszor könnyebben rávágod valamire, hogy sajnálom, nincs időm.

'48 ifjai már rég nem harcolnak, de ugyanúgy nincs szabadság. Különböző okokra hivatkozva utasítod el, hogy valami jót tegyél a másikért.

Isten ma reggel azzal az üzenettel várt rád, hogy az igazi szabadság több ennél; az a jó tettekre tesz szabaddá. Jó tettekre, amikor a másik ember a fontos, és nem én.  Kérd tőle, és Ő eltöri láncaidat, és szabadként élheted tovább életed a másikért!

Egy hajszálnyi csoda

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.”

Máté evangéliuma 10:29-31

Tudom, túl sok dolog történt veled megint az elmúlt héten. Túl sok, és most úgy gondolod, hogy nagy részére nem is lett volna szükséged valójában. Minek kellett neked még fájdalom? Minek az értetlenség, kiábrándultság, reménytelenség?

Az igazat megvallva fogalmam sincs. Nem tudom a miértekre a választ, de azt igen, hogy semmi nem történik Atyád tudta nélkül! Igen, még az sem, ami úgy érzed, túl nagy, értelmetlenül nagy fájdalmat okoz neked. Ő megengedte és megengedi, hogy megtörténjenek veled bizonyos negatív dolgok, de általuk egy különleges élményt is kapsz Istennel. Megtapasztalod milyen, ha megszabadít, vagy milyen is, ha veled éli át ezeket, és másként vezet ki a problémából, mint ahogy azt te gondoltad.

Megengedi, hogy leessen "néhány hajszál a fejedről", de Ő ezeket is számon tartja. Miközben szenvedsz egy nehézségtől, az Ő kezében vagy, és hidd el, ennél jobb hely nem létezik számodra!

Merd elhinni, hogy különlegesen értékes vagy Isten számára: teremtésének egyedi és megismételhetetlen csodája! Tudja mikor és miért lett néhány szálnál kevesebb a fejeden, mert veled élte át azokat a helyzeteket is. Ő melletted megy az úton, és ennél jobb, több nem is történhet veled!

Uram, irgalmazz!

„Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!”

Zsoltárok könyve 138:8

"Uram, irgalmazz" - mormolod magadban, miközben látod, hogy minden omlik össze körülötted. Amit felépítettél, most romokban hever, mint egy szétdúlt kártyavár, és te nem tehetsz mást, "csak" üres kézzel megállsz Isten előtt.

"Nem, Uram... nem tudok. Nem tudok semmit tenni, csak kapkodom a fejem egyik irányból a másikba, és már kezdek kétségbe esni. Nem tudom, miért van erre szükség, miért történnek ezek pont velem, csak beléd kapaszkodok, aki ismeri a számomra ismeretlent. Beléd kapaszkodok, aki tudja a miérteket, a válaszokat, és megadja majd nekem is egyszer, ha javamra válik.

Szükségem van Rád ma és minden nap. Szükségem van Rád, aki megalkottál, és vezeted utamat, hogy ülj le mellém, és várd meg velem a vihar végét. Várj velem néhány napot, míg elcsitul minden, és ölelj át, engedd, hogy érezzem a szereteted. Várj velem, és mutasd meg irgalmadat! Ámen"

Kékek

„... Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.”

Márk evangéliuma 4:24

Legyen mindenki kék! - szólalt meg az iskolabusz sofőre, akinek aznapra már elege volt a faji megkülönböztetésből. Elege volt abból, hogy fehérek és feketék vannak, és akármilyen kicsik, nem férnek meg egymás mellett. A fehérek elől ülnek, a feketék hátul, de soha nincs egy reggel sem veszekedések, átkozódások, kisebb-nagyobb dulakodások, lökdösődések nélkül. Ez így nem mehet tovább, változtatni kell. - Hát hagyjuk a feketét és a fehéret, felejtsétek el ezt a színt, mától fogva mindenki kék. Világoskékek előre, sötétkékek hátra!

Mosolyogsz, mert abszurd a helyzet, de te is tapasztaltad a saját bőrödön a "kettős mércét". Az egyik igen, ugyanakkor a másik már nem. Hogy miért? - teszed fel a kérdést, de válasz nincs rá. Ebben a világban élsz, és lassan magadra veszed ezt a viselkedést, és mérsz: kinek így, kinek úgy. Rangjától, haja, szeme és bőrszínétől függően, a megnyerő külsejét alapul véve, műveltségi szintjét sem feledve osztályozol anélkül, hogy jobban a dolgok mélyére ástál volna. És mivel neked is saját magad felé hajlik a kezed, ezért mindig találsz magadnál rosszabb, bűnösebb, felelőtlenebb embert.

Nézd, Isten is mért neked. Mért neked bizalmat, szeretetet, megbecsülést, emberséget - és nem a legkisebb mértékegységgel. Megalkotott téged, és mindenféle megkülönböztetés nélkül adott neked, és ma reggel csak arra kér, hogy csak add ezt tovább! Add tovább az embereknek a bizalmat, azt, hogy mindenki felé ugyanazzal a szeretettel fordulsz, hogy mindenkit embernek tekintesz, és úgy is viselkedsz velük.
Ma reggel Istened arra kér, hogy vágd ki a szemétbe a kettős mértékedet, és kövesd az Ő példáját!

Egy mozdulatnyi hit

„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”

Márk evangéliuma 5:25-28

Ne félj, csak nyújtsd ki a kezed! Csak érd el éppen hogy, csak érintsd meg a ruhája szélét, és már semmi sem lesz olyan, mint előtte. Csak egy mozdulatnyi hit, és Isten csodákat tehet az életedben. Csak lépj egyet felé, és engedd, hogy Isten legyen a mindennapjaidban! 

Terheket cipelsz a válladon, és nem bírsz szabadulni tőlük – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Csalódtál emberekben, barátokban, testvérekben – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Hibáztál, és rettegsz a következményektől; tudod, hogy ennek ára lesz, és tudod, hogy ez a te sarad – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Talán betegség gyötör, úgy érzed, már minden erőd elhagyott, és legszívesebben feladnád a harcot – nyújtsd ki a kezed Istenhez!

Isten ma reggel arra hív téged, hogy tegyél egy lépést hiteddel felé, és Ő meghallja égbeszökő imáidat. Lehet, hogy nem úgy válaszol a kérdéseidre, ahogy azt szerinted kellett volna, lehet, hogy késik a válasszal, de ott van melletted. Ha kell, veled hordja az élet terheit, ha kell, veled szenved a betegágy mellett. És veled néz szembe a holnap kihívásaival. 

Nyújtsd hát ki a kezed Isten felé, és meglátod, valami egészen különleges dolog fog történni!