„Légy csendben, és várj az Úrra!”

„Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van. Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.”

Példabeszédek könyve 3:31-35

Néha már nem tudod miből és honnan finanszírozd, amit muszáj. Nem a luxust, nem a plusz dolgokat, csak azt, amit kell. Ami kell a mindennapihoz, az élethez, a munkához. Miből? Tárod szét tanácstalanul kezed az ég felé, és közben óhatatlanul eszedbe jut a másik. A másik, aki talán nem a legbecsületesebb úton-módon szedi össze a több tízszeresét, mint te egy hónapban. A másik, aki ennek ellenére mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül a szemedbe mondja, hogy neked hogyan kéne beosztani, gazdálkodni, esetleg befektetni...

Fáj az igazságtalanság. Fáj, hogy sokan kérkednek, lopnak, csalnak, hazudnak, és látszólag ők járnak jobban. Fáj, hogy itt a Földön minden van, csak az igazságosság tűnt el az évezredek folyamán.

És van úgy, hogy nem tudsz mást tenni, nem tudsz ellene semmit sem tenni, csak csendben vársz a tó partján, és várod a megoldást. Kémleled a keleti égboltot, várod Isten válaszát, és Ő nem hagy magadra: „Még egy kis idő, és ítéletet hirdetek. Még egy kis idő, és leleplezek minden titkot a Földön. Még egy kis idő, és mindenki megkapja döntése jutalmát. Hát várj csendben, mert a tiéd a kegyelem.”

Amikor a minden már semmi...

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

Pál levele a filippiekhez 3:7-8

A mindent adta oda érted, aminél nem lehet többet. Végigtekintett a bolygók során, a végtelen űrön, a csillag milliókon, a galaxisok pontos rendjén; a békén és tisztaságon, a szereteten és hódolaton, ami csak Őt illette meg; a tökéletességen, a szentségen, a saját öröktől fogva tartó örök életen, és azt mondta: nem kell. Nem kell, ha Te nem élvezheted mindezt vele, ha te nem gyönyörködhetsz többé a felkelő nap zenéjében, ha nem csodálhatod az apró virágok ártatlanságát, ha nem hallgathatod a patak végtelen csobogását, az erdő sejtelmes zúgását, a tél hideg szavát és a nyár víg énekét.

És letette az árat, a mindent, amit te soha nem lettél volna képes megfizetni. Mint kalapácsütés, mondta ki az utolsó szót: Elvégeztetett! És most vár, mert a lépés nálad van. Neked kell a "királyodat és királynődet" elmozdítanod a helyükből a futóval, a bástyával, a gyalogokkal együtt; neked kell válaszolnod a mindenre.

Tudom, hogy felfoghatatlan, és hihetetlen, és tudom, hogy egyikünk sem érdemelte meg, de ő mégis beleadott mindent. Mindent érted, hogy megismerhesd és igennel válaszolhass az Ő nyitására.
Mondd, hogy lépsz erre ma reggel?

Don't look back!

„Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lukács evangéliuma 9:62

Vége egy újabb hétnek. Öröm, bánat, csalódás, győzelem és bukás. Megjártad a mennyet és a poklot, küzdöttél és néha el is buktál. Foggal-körömmel ragaszkodtál az elképzelésedhez, az idealista álmaidhoz, hogy a dolgoknak így és így kell történnie, és görcsösen hitted, hogy úgy is lesz minden. De jött egy váratlan esemény, ami felborította az általad eltervezett jövőt, és ez összetört téged, mint ahogy te összetörted az örökségből rád maradt porcelánvázát.

Ma reggel Isten újra szemeid elé szeretné tűzni az igazi célt, az Ő országát. Itt az idő, hogy mindent helyre tegyél önmagadban. Ami megtörtént, megtörtént, már nem tudsz, és nem is lehet rajta változtatni. Egyszer talán meg is érted a miérteket, de most nem ez a dolgod. Zárd le magadban a múlt hét fejezetét, és lépj tovább, mert utad vár, és neked menned kell előre.

Ne bánkódj a múlt kudarcain és a téged ért sérelmeken, mert feladatod van. Élned kell Emberként az emberek között, és tenni azt, amire elhívott az Isten.

Hát lásd meg újra a célt, az igazit, és ne nézz többé hátra!

Van bocsánat!

„Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!”

Zsoltárok könyve 51:4

Egy fájó emlék, ami nem hagy nyugodni. Egy dátum, ami vissza-visszakísért a magányos éjszakákon. Egy illat, egy íz, egy mozdulat... minden arra emlékeztet. Igen, amikor tetted, édes volt, és nem gondoltál semmire. Búcsút intettél az elveidnek, a józan észnek, és engedted, hogy magával ragadjon az örvény. Az örvény, ami akkor még jónak tűnt és kívánatosnak, de ma már nem enged szabadulni.

Azóta mindent másként tennél, de az idő kereke nem fog érted visszafelé forogni. Tehetetlennek érzed magad, és legszívesebben a fejedet vernéd a falba, hogy „Hogy tehettem ezt?”. A teher sokszor elviselhetetlen, és mindent megadnál azért, hogy egyszer újra szabadnak érezd magad.

Ma reggel előtted áll egy lehetőség. Isten hív, hogy hozd elé azt a dátumot, az emléket, a bűnt, és Ő megbocsát. Elveszi tőled a vétkes múltat, és helyébe az Ő tiszta előéletét adja neked. Ledobja csomagodat a tenger mélyére, és nem engedi senkinek sem, hogy kihalássza. Feloldoz súlyos emlékeid alól, és soha nem vágja a fejedhez, hogy mit is tettél „1998. február 20-án”.

Isten ma arra kér, ragadd meg ezt a lehetőséget! Jöjj elé, és kérj tőle bocsánatot! Ő soha nem utasít vissza, elveszi minden terhedet. Utána pedig rajtad a sor: bocsáss meg magadnak, és indulj tovább szabadon!