A hétvége imája

„Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat , igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!”

Nehémiás könyve 8:10

Uram, csak erőt kérek tőled a mai naphoz. Öröm? Nem, örülni most nem tudok igazán semminek. Kimondhatatlan fáradtságot érzek a lelkemben, kimerültséget. Nem, már nincsenek határok. Feszegettem, átléptem őket, és most itt állok előtted hajnalban üres kézzel, tehetetlenül.

Ünnepeljek? Mit? Hogy még élek, és kiálthatok hozzád? Hogy ezerszer jobb helyzetben vagyok mint más? Hogy van munkám, otthonom, családom... Igen, ezeket tudom, és köszönöm, de most nem... tudod, nem megy az ünneplés.

Felemelem a fejem: látom szeretteim, barátaim arcát; a várost, az országot és a bolygót, ahol élek - mind kiált Hozzád vagy ellened. Betegségek, keserves élethelyzetek, fájdalom, katasztrófák. Százszor kérdeztem már Tőled, hogy miért, és százszor is nem tudom. Nem tudom, miért velem vagy épp velük; nem tudom mennyi ideig. Csak azt tudom, hogy már nem tart sokáig.

Nem ismerem a titkokat, a magyarázatokat, az összefüggéseket, csak Téged. Téged ismerlek, Istent, akibe bátran és értetlenül is belekapaszkodhatok, aki soha nem hagy cserben, és velem együtt hordozza az életet. Téged ismerlek, aki átölelsz, ha félek, ha megrettent a holnap, ha elborít a méreg és a fájdalom, a düh, csalódottság és kiábrándultság. Téged ismerlek, aki erőt adsz nekem, és a sziklára állítasz magad mellé. Téged ismerlek, aki értem, értünk jössz vissza nemsokára, újjáteremted ezt az egész világot, és végre igazi örömöt és ünnepet adsz a szívembe.

Lépj végre tovább!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

János első levele 1:9

Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni. És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád. Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.
Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!

A világ legvégén...

„A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”

Zsoltárok könyve 61:3-4

Tudom, nehéz hetet hagytál magad mögött. Munka reggeltől majdnem másnap reggelig. Kihívások, próbák, keresztutak, megfelelések és csalódások, öröm és bánat, a menni akarás és a kimerültség határa. Megpróbált az élet, de még mindig itt vagy, még küzdesz az életben maradásért.
 

Lehet, hogy úgy érzed, a nehézségek a világ végére sodortak, távol az emberektől, mert úgysem ért meg senki. Mindenki csak a saját bölcsességét árasztja feléd, és senkinek nem jut eszébe, hogy neked egészen másra van szükséged: arra, hogy meghallgassanak, hogy együtt érezzenek, és néhány percre fogják be a szájukat.

A világ végén vagy, távol már Istentől is, mert nem érted, és talán nem is akarod megérteni, mire volt jó, amin keresztül mentél, vagy amiben épp benne vagy. Nem érted, hogy miért enged meg bizonyos dolgokat veled kapcsolatban, és már nem is mered vagy nem akarod Őt megismerni.

És csak kiáltasz a föld végéről: Uram, halld meg hangomat! És Isten meghallja. Elvezet oda, ahova saját erődből soha nem juthatnál el,és menedéket biztosít a vihar idején.
Nekem nem kell magyarázkodnod, hogy miért vagy olyan kimondhatatlanul fáradt, és, Istennek sem kell. Tudja, miken mész át, tudja, hogy talán kivetettnek érzed magad mindenhonnan, de utánad megy, és elvezet a hegy tetejére, ahova egyedül nem juthatnál.

Ma reggel kiálts bátran Hozzá, legyél bárhol az életben, és higgy benne, hogy Ő válaszol, és nemsokára megláthatod a szikla tetejéről a tájat.

A békés remény...

"Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban."

Ézsaiás könyve 32:18

Eltűnt világunkból amióta valaki leszakította a gyümölcsöt a fáról. Eltűnt, és igazán soha nem tért vissza. Voltak, akik azt mondták, hogy itt és ott találkoztak vele, de kiderült, hogy mindez csak egy-egy kósza lázálom szüleménye. Hamisítványai kelnek életre egyes helyeken, de ugyanolyan gyorsan távoznak is a létezők sorából. Néhány szívbe időnként ellátogat, és vannak otthonok, ahol szívesen látják, de ott is csak vendégként maradhat.
Béke. Béke, mely megszűnt a bűneset óta. Béke, melyet már csak a fegyverszünet néven ismerünk. Béke, amire éhes az egész emberiség.

„Képzeld el, hogy nincs erőszak,/ Vége minden háborúnak!/ Lebegő nyugalom/ Árad, mint a fény.
Álmodom, hogy egy nap eljő,/ S nem lesz többé bánatfelhő./ Szemeden, szívedben/ Csak csend és béke vár.
Senki nem támad reánk./ Otthonunk lesz szép hazánk./ Lelkünk mélyén tiszta fény: A békés remény.
Félni nem kell senkitől./ A holnap gondja nem gyötör./ Lelkünk mélyén tiszta fény:A békés remény.
Képzeld el, hogy nem bujkálunk már!/ És minden bánat távol jár!/ És édes dalt dúdol a szél,/ A boldogság csak minket vár.” (Andrew Lloyd Webber: The Beautiful Game, magyarul: Volt egyszer egy csapat - musical)

Most még csak egy áhított kincs, de nem tart sokáig ez az állapot. Isten békét ígért nekünk először a mi szívünkbe, hogy a nehézségekben, a világ őrjítő rohamában is nyugalmat, békét érezhessünk magunkban és magunk körül. De itt nem állt meg. Örök békét ígért neked és nekem. Nem pusztán elméletben, hanem a valóságban, kézzel foghatóan. Eljön értünk, hogy újra békét teremtsen ezen a földön, hogy végleg megszüntesse a bűnt, és örök nyugalmat és szeretetet adjon azoknak, akik ezt elfogadják.
Te is egy jobb világról álmodsz? Te is elképzeled olykor, milyen lesz, amikor megszűnik az erőszak és minden háború? Te is vágysz arra, hogy félelem nélkül tudj végigmenni az utcán, hogy senki ne támadjon rád, és végre igazi otthonra találj? Isten nemsokára elhozza ezt számodra. Megígérte, hogy békét ad, és Ő állja is a szavát. Hát várjuk együtt az Ő országát!

Hála Istennek...

"Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

Zsoltárok könyve 50:11-15

Hála Istennek, végre megérkeztünk! Hála Istennek, nem történt nagyobb baj... Hála Istennek, megvan a vizsgám! Hála Istennek, hogy volt belőle még egy utolsó. Hála Istennek... Hála... De tényleg komolyan gondolod ezeket? Vagy csak mint megszokott, állandósult szókapcsolatok élnek nyelvedben, és nem méred fel súlyukat, bele se gondolsz abba, amit valójában mondasz.

Annyira kevés a hála a világban. Van kérem, követelem, könyörgök érte, parancsolom, netalán szeretném, de hála szinte alig. Pedig erre a szóra neked van igazán szükséged, és nem Istennek. Ő nem fogja magát jobban érezni, ha megköszönsz neki dolgokat, nem lesz attól jobb napja, és nem ezért fogja neked adni áldásait. A hála téged fog megváltoztatni, az egész hozzáállásodat az élethez, a megelégedettséghez és a hiányokhoz. Végre ráérzel az élet játékának igazi ízére, és hittel tudsz szembenézni azokkal a dolgokkal, amikért nem a legkönnyebb hálát adni.

A döntés a Te kezedben van. Folytathatod a nagy általánosság statisztikáját, és hagyhatod a hálát ott, ahol talán eddig is volt számodra; a ritkán emlegetett dolgok között. De eldöntheted azt is, hogy mától fogva ez más lesz. Mától fogva elindulsz a hálaadás útján Isten felé, és engeded neki, hogy ezáltal különlegesen közel kerüljön hozzád. Mától fogva hálát adsz, legyél bármilyen élethelyzetben, bármilyen kérdések között, bárhol a világon.
Itt az idő, hogy ma és holnap és azután is meghozd ezt a fontos döntést! Voksolj a hálára, és megláthatod Isten szabadítását!

Ez az egyetlen dolgod

"Az írástudó ezt mondta neki: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál."

Márk 12:32-33

Mondd, mi értelme van ennek? Mi értelme ezredjére is felállni, és újrakezdeni, ha elbuktál? Mi értelme van még mindig hittel és bizalommal tekinteni a holnap elé, mi értelme van reménykedni abban, hogy lesz és van megoldás? Mi értelme van mosolyogni arra, aki tegnap még arcul ütött, és mi értelme van a megbocsátásnak? Mi értelme van adni, amikor mások csak elvenni akarnak? Mi értelme van a jónak, amikor annyi a gonosz körülöttünk?
Tudod, ez csak rajtad múlik. Rajtad múlik, hogy lesz-e értelme, vagy sem. Egy egyszerű döntés áll előtted, amin múlik a történet folytatása. Egy egyszerű döntést kell meghoznod ma és minden új nap reggelén, mégpedig azt, hogy szeretni fogsz! Isten azt kéri tőled, hogy kezdd az előtted álló hetet valahogy másként! Szeress, ezt tűzd ki egyetlen célul és küldetésül. Szeresd és merd megismerni Istent! Merj közelebb kerülni hozzá, és mond el neki minden bánatodat, fájdalmadat, terhedet.
És szeresd az Embert! Tedd meg Te a lépéseket a többiek felé akkor is, ha nem kapsz viszonzást. Mosolyogj még mielőtt csattanna a pofon és kapaszkodj Istenbe a végsőkig. Mindegy, hogy mások hogyan reagálnak, te szeress, ez a dolgod, és így nyer csak értelmet körülötted minden.

Ahol oltalmat találsz...

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el."

Zsoltárok könyve 91:1-7

Múlt hónapról átcsúszott és kifizetetlen számlák hevernek az asztalodon. Ahogy rájuk nézel két kérdés fogalmazódik meg benned: Hogyan? Miből? Egy váratlan betegség, ami keresztülhúzta életed összes számítását. Furcsa hangok az éjszakában, amik megrémítenek, és legszívesebben odabújnál hozzá, mint gyermekkorod vidám éveiben, de már nem lehet. Egy odaégett ebéd, amire annyit készültél, de semmi jó nem sült ki belőle. Régóta lejárt határidők a munkádban, és álmodban sem mered remélni, hogy valaha is utoléred magad. Bajok gondok, csak egy valami hiányzik: a megoldás.

Isten ma reggel azt suttogja a füledbe: "Nálam megtalálod! Én vagyok a megoldás! Én már jóllakattam 5000 embert 5 kenyérből és két halból. Ne, kérlek ne ingasd a fejed, hogy ez csak egy mese, mert én ott voltam, én láttam azoknak az embereknek az arcát, én adtam, és én is átéltem velük a csodát. Képes vagyok megtenni ugyanezt a te életedben is! Csak mondd el nekem, mi az, ami nyomaszt, ami félelemmel tölt el, és én melletted vagyok. Átölellek akkor is, ha nincs már melletted az a valaki, akinek az ölelésére vágysz. Biztonságot adok neked, és igazi nyugalmat, békét a szívedbe. Nem ígérem, hogy nem lesznek nehézségeid, csak azt, hogy melletted leszek, és ha akarod, nem kell egyedül hordoznod a terheket. Én állom a szavam, hát kérlek, bízd rám az életed, nálam oltalmat találsz!"