Húsvéti üzenet

„De meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.”

A királyok első könyve 19:18

Mondd, barátom, Te kinek adod a legmagasabb hódolatod? Kit illet meg a tiszteleted, az imádatod? Ki előtt hajtasz ma térdet? Isten, de melyik, milyen Isten előtt?

Megannyi torz kép kísért meg nap mint nap, amik múltadból, jelenedből, ismereteidből táplálkoznak. Int a "nekem meg kell felelni" isten, hogy imádd őt, akihez fel kell küzdeni magad, mert másként úgysem hallgatja meg imádat. Ő az, aki csak akkor mutatja ki, hogy szeret, amikor teszel is valami jót érte. Hajt a vágy általa, hogy legyél elég jó, de tudod, ezt sosem éred el.

Int a félelem istene, aki vizsgálja az életed, és ha valamit nem úgy tettél, mint ahogy Ő szerette volna, haragja irgalmatlanul lesújt

Várja hódolatodat a "megfoghatatlan" Isten, aki túl távol van, hogy a te személyes gondjaiddal foglalkozzon, és aki örökre elérhetetlen és megközelíthetetlen marad a számodra.

Azt kívánom neked ma reggel, hogy hajts térdet a kereszten függő Isten előtt. Jézus Krisztus előtt, aki érted a végsőkig elment, meghalt érted halálnak halálával, és aki feltámadt közel 2000 évvel ezelőtt. Add hódolatodat az igazi Istennek, akit megismerhetsz, akihez közel kerülhetsz, és aki nem a teljesítményeid miatt szeret. Imádd Istent, aki megbocsát, szeret, és utánad megy, bármekkora őrültséget tegyél az életben.

Húsvét reggelén csak annyit kívánok Neked, hogy eszmélj rá, milyen az Isten, és hajts előtte térdet minden nap!

Csak bocsáss meg!

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Máté evangéliuma 6:14-15

Megbántott, pedig te bíztál benne. Nem ezt érdemelted volna, ennek ellenére ő másként döntött. Vétkezett ellened, a köztetek lévő kapcsolat ellen, és nem is lehet jóvá tenni. Nem, ezt már nem teszi meg nem történtté, ezer jó szó, ajándék vagy jócselekedet sem. A sebek kimondhatatlanul fájnak, és szívedben ott lapul egy hatalmas kérdőjel: Megbocsátás?

Nem könnyű, akárhogy is nézed. Felejteni és továbblépni felette. Elfelejteni, hogy mit tett ő veled, lerendezni az egészet, és betenni a "Soha többé nem nyitom ki" dobozba. Megbocsátani, és újra bizalmat szavazni neki... Neki, mindezek után. Újra és újra eszedbe jut az a bizonyos történet, és csak szakadnak szívedben a sebek. Nem, ez nekem nem megy!- és inkább hordod magadban a terhet éveken keresztül.

Most hagyd abba! Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy engedd el az évek óta magaddal cipelt batyukat, és bocsáss meg azoknak, akik vétettek ellened. Oldozd fel őket, és velük együtt magadat is a harag kötelékei alól, és szívj újra friss levegőt! Lépj tovább a múlt cserepei felett, és kezdj tiszta lappal! Kezdd a ma reggelt megbocsátással!

Ha megbocsátasz annak, aki áthágta veled szemben a törvényt, te is átélheted a menny bocsánatának csodáját! Ha végre elengeded a leróhatatlan tartozásokat, ha szabadságot adsz másnak és ezzel önmagadnak a megtörténtek alól, szemed végre a menny felé fordul, és képes leszel elfogadni, hogy Atyád neked is bocsánatot adott. Ő már elfelejtette, és tovább lépett azok felett, amikkel megbántottad Őt, amikkel vétettél ellene, a köztetek lévő kapcsolat ellen. Ő már lerendezte, és te szabad vagy! Szabad vagy arra, hogy élj, hogy emberként élj, és adj másoknak is újra és újra bocsánatot!

Kell ott fenn egy ország...

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.”

Pál levele a filippibeliekhez 3:20-21

Szívedben többre vágysz, és igen tudod, itt a Földön ez még nem minden. Valami van, kell lennie, nem állhat ennyiből az élet. Hatvan-hetven év, és vége. Hatvan-hetven év egy olyan helyen, ami nap mint nap ellene mond a szívedben élő törvénynek.

Békére vágysz, és sehol sem leled nyomát. Érzed, hogy léteznie kell ennek az érzésnek, állapotnak, de van, aki még névről sem ismeri. Igazság után kiáltasz, minden jog és életelv melletted áll, de mégis másképp végződik a történet. Szeretetéhség gyötör, de újra és újra csalódnod kell. Megtörten állsz egy koporsó felett, és kétségbeesetten kapaszkodsz abba, hogy ez még nem a vég. Nem lehet a vég, hiszen minden síron ott nő egy virág, a mesékben boldog túlvilág vár rád, és ott soha sincs vége.

Szívedben hordozod a Jónak az emlékét, egy töredéket, egy elmosódott álmot, bármilyen távolra is kerültél Édentől. Kell, hogy legyen ott fenn egy ország, ahol helyed van, és ahol végre otthonra találsz. Kell ott fenn egy ország, ahol minden vágy, amit a szívedben hordozol, beteljesül, és ember lehetsz igazán. Igen kell, hogy legyen fenn egy hely, ahol végre szemtől szemben állhatsz Istennel, és megláthatod a mindenség Alkotójának arcát.

Ma reggel vidd el magaddal a reményt, hogy létezik ez az ország. A mennyről szóló álmod igaz, és te is oda tartozol! Ott a helyed Istennél, mert Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, hogy te örökké élj. Már nem kell sokáig várnod, eljön érted, és megnyitja előtted igazi otthonod kapuját.

A hétvége imája

„Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat , igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!”

Nehémiás könyve 8:10

Uram, csak erőt kérek tőled a mai naphoz. Öröm? Nem, örülni most nem tudok igazán semminek. Kimondhatatlan fáradtságot érzek a lelkemben, kimerültséget. Nem, már nincsenek határok. Feszegettem, átléptem őket, és most itt állok előtted hajnalban üres kézzel, tehetetlenül.

Ünnepeljek? Mit? Hogy még élek, és kiálthatok hozzád? Hogy ezerszer jobb helyzetben vagyok mint más? Hogy van munkám, otthonom, családom... Igen, ezeket tudom, és köszönöm, de most nem... tudod, nem megy az ünneplés.

Felemelem a fejem: látom szeretteim, barátaim arcát; a várost, az országot és a bolygót, ahol élek - mind kiált Hozzád vagy ellened. Betegségek, keserves élethelyzetek, fájdalom, katasztrófák. Százszor kérdeztem már Tőled, hogy miért, és százszor is nem tudom. Nem tudom, miért velem vagy épp velük; nem tudom mennyi ideig. Csak azt tudom, hogy már nem tart sokáig.

Nem ismerem a titkokat, a magyarázatokat, az összefüggéseket, csak Téged. Téged ismerlek, Istent, akibe bátran és értetlenül is belekapaszkodhatok, aki soha nem hagy cserben, és velem együtt hordozza az életet. Téged ismerlek, aki átölelsz, ha félek, ha megrettent a holnap, ha elborít a méreg és a fájdalom, a düh, csalódottság és kiábrándultság. Téged ismerlek, aki erőt adsz nekem, és a sziklára állítasz magad mellé. Téged ismerlek, aki értem, értünk jössz vissza nemsokára, újjáteremted ezt az egész világot, és végre igazi örömöt és ünnepet adsz a szívembe.

Lépj végre tovább!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

János első levele 1:9

Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni. És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád. Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.
Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!

A világ legvégén...

„A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”

Zsoltárok könyve 61:3-4

Tudom, nehéz hetet hagytál magad mögött. Munka reggeltől majdnem másnap reggelig. Kihívások, próbák, keresztutak, megfelelések és csalódások, öröm és bánat, a menni akarás és a kimerültség határa. Megpróbált az élet, de még mindig itt vagy, még küzdesz az életben maradásért.
 

Lehet, hogy úgy érzed, a nehézségek a világ végére sodortak, távol az emberektől, mert úgysem ért meg senki. Mindenki csak a saját bölcsességét árasztja feléd, és senkinek nem jut eszébe, hogy neked egészen másra van szükséged: arra, hogy meghallgassanak, hogy együtt érezzenek, és néhány percre fogják be a szájukat.

A világ végén vagy, távol már Istentől is, mert nem érted, és talán nem is akarod megérteni, mire volt jó, amin keresztül mentél, vagy amiben épp benne vagy. Nem érted, hogy miért enged meg bizonyos dolgokat veled kapcsolatban, és már nem is mered vagy nem akarod Őt megismerni.

És csak kiáltasz a föld végéről: Uram, halld meg hangomat! És Isten meghallja. Elvezet oda, ahova saját erődből soha nem juthatnál el,és menedéket biztosít a vihar idején.
Nekem nem kell magyarázkodnod, hogy miért vagy olyan kimondhatatlanul fáradt, és, Istennek sem kell. Tudja, miken mész át, tudja, hogy talán kivetettnek érzed magad mindenhonnan, de utánad megy, és elvezet a hegy tetejére, ahova egyedül nem juthatnál.

Ma reggel kiálts bátran Hozzá, legyél bárhol az életben, és higgy benne, hogy Ő válaszol, és nemsokára megláthatod a szikla tetejéről a tájat.

A békés remény...

"Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban."

Ézsaiás könyve 32:18

Eltűnt világunkból amióta valaki leszakította a gyümölcsöt a fáról. Eltűnt, és igazán soha nem tért vissza. Voltak, akik azt mondták, hogy itt és ott találkoztak vele, de kiderült, hogy mindez csak egy-egy kósza lázálom szüleménye. Hamisítványai kelnek életre egyes helyeken, de ugyanolyan gyorsan távoznak is a létezők sorából. Néhány szívbe időnként ellátogat, és vannak otthonok, ahol szívesen látják, de ott is csak vendégként maradhat.
Béke. Béke, mely megszűnt a bűneset óta. Béke, melyet már csak a fegyverszünet néven ismerünk. Béke, amire éhes az egész emberiség.

„Képzeld el, hogy nincs erőszak,/ Vége minden háborúnak!/ Lebegő nyugalom/ Árad, mint a fény.
Álmodom, hogy egy nap eljő,/ S nem lesz többé bánatfelhő./ Szemeden, szívedben/ Csak csend és béke vár.
Senki nem támad reánk./ Otthonunk lesz szép hazánk./ Lelkünk mélyén tiszta fény: A békés remény.
Félni nem kell senkitől./ A holnap gondja nem gyötör./ Lelkünk mélyén tiszta fény:A békés remény.
Képzeld el, hogy nem bujkálunk már!/ És minden bánat távol jár!/ És édes dalt dúdol a szél,/ A boldogság csak minket vár.” (Andrew Lloyd Webber: The Beautiful Game, magyarul: Volt egyszer egy csapat - musical)

Most még csak egy áhított kincs, de nem tart sokáig ez az állapot. Isten békét ígért nekünk először a mi szívünkbe, hogy a nehézségekben, a világ őrjítő rohamában is nyugalmat, békét érezhessünk magunkban és magunk körül. De itt nem állt meg. Örök békét ígért neked és nekem. Nem pusztán elméletben, hanem a valóságban, kézzel foghatóan. Eljön értünk, hogy újra békét teremtsen ezen a földön, hogy végleg megszüntesse a bűnt, és örök nyugalmat és szeretetet adjon azoknak, akik ezt elfogadják.
Te is egy jobb világról álmodsz? Te is elképzeled olykor, milyen lesz, amikor megszűnik az erőszak és minden háború? Te is vágysz arra, hogy félelem nélkül tudj végigmenni az utcán, hogy senki ne támadjon rád, és végre igazi otthonra találj? Isten nemsokára elhozza ezt számodra. Megígérte, hogy békét ad, és Ő állja is a szavát. Hát várjuk együtt az Ő országát!