Valódi áldás

„Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.”

Zsoltárok könyve 65:12

Mi is az áldás?- teszed fel magadban a kérdést. Néha olyan általános, olyan megfoghatatlan amikor azt kéred, Uram, áldj meg! És honnan tudod, hogy teljesült? Hol van az áldás határa? Mi áldás, és mi az, ami már nem tartozik ebbe a kategóriába?

Kérdések zuhognak a fejedben, és kapaszkodót keresve visszanézel a múltba, életed eddigi szakaszára, és keresed, keresed már néha belefásultan, hogy hol volt az áldás. Majd kinézel az ablakon, és a tömbházak komor erdője fölött egy halvány, mégis reménykeltő ragyogás kezdi uralni a felhők feletti tájat és talán a te életedet is. 

Volt áldás és van áldás. Persze nem mindig olyan vagy nem mindig az, amit te szerettél volna, de volt, és lesz is, amíg világ a világ. Isten része az életednek, és ennél nagyobbra nincs is szükséged. Nem vagy egyedül a mindennapok küzdelmében, és nem kell egyedül vinned batyudat állomásról állomásra. Ő veled megy az úton, és veled éli meg mindazt, amit te az életednek nevezel. 

És igen, vannak kézzel fogható adományai is, de a hangsúly nem ezeken van. Igen, fontos az, hogy kapsz tőle egészséget, erőt, anyagiakat, amikor egy csoda folytán mégis marad valamennyi pénz a hónap végére, amikor csak úgy kapsz egy kiló kenyeret egy kedves baráttól, amikor a lelet eredménye pozitív, amikor a családod még egész, és örülni tud mindenki a másiknak. 

De ha ez mind nem lenne, barátom, ma reggel, kérlek lásd meg, hogy akkor is áldás vesz körül. Isten jelenléte, ami változatlan a rossz dolgok és ellentmondások ellenére. Az a tény, hogy Ő kitart melletted, és örök életet ad neked, ha te is akarod. Hát engedd, hogy szívedet egy hálához hasonló érzés töltse be, és ha nem is látod az élet pozitív oldalát, kapaszkodj ebbe az áldásba: Az Úr veled van! A többi csak ráadás...

Nincs olyan messze...

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”

Ézsaiás könyve 57:15-19

Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok után, ami történt, nincs már Rá szükséged, és menni fog egyedül is a nagybetűs Élet.

Aztán jött a fal, melynek fejjel rohantál neki, egy nagy koppanás, és a mérhetetlen csendben egyszer csak felfigyeltél egy ismerős arcra magad fölött, ahogy feküdtél a földön összetörve. Mert Ő utánad jött, akárhogy is te mondtad ki: "Legyen vége..." Ő utánad jött, és nem hagyott magadra döntésed keserű következményében.

Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel. 

Ma reggel itt az idő, hogy lépéseid irányát megfordítsd felé. Itt az idő, hogy letedd a fegyvert, érezd Isten békéjét, legyél távol vagy már egyre közelebb, és gyere végre haza!

Jöjj el napfény!

„Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.”

Mózes második könyve 10:22-23

Tavasz van, érzed az ébredő föld illatát, érzed, hogy a levegő más, és bár még itt-ott tartogat meglepetéseket a tél, de szívedben tudod, hogy ez már nem végleges. Tavasz van, a nap másként süt le rád, és végre megmelengeti lelkedet. Éhesen szívod magadba a még gyenge fénysugarakat, de érzed, nemsokára minden újraéled, és virágba borulnak az útmenti cseresznyefák. 

Elég volt már a tél sötétségéből, a hidegből, a reménytelen éjszakákból - vágysz a fény után, az élet után, és tudod, eljött a te időd. Bár a gyenge tavaszi égbe még pőrén nyúlnak az ágak, de belül ott lüktet egy újabb esély, egy újabb virág és gyümölcs képe. 

A függöny redői közt belopódzó sugarak elhozzák számodra is a tavaszt, a remény üzenetét. Nem kell többé a sötétségben élned, gyere, kelj fel, és jöjj ki a fényre! Lépj Isten oldalára, és hagyd magad mögött a nyomasztó terheket. Ma itt egy újabb esély, hogy végre jól dönts, végre mellette, és életed beragyoghassa egy új tavasz világossága.

Tékozló koldus

„Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Lukács evangéliuma 15:32

Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység... - hangzik a népi bölcsesség, és valóban. Irigység, az tényleg nincs benne, hiszen legmerészebb álmaidban sem kívánnád azt, amin a másik keresztül ment. És megérdemelte. Megérdemelte, mert emlékezz csak vissza, hogyan bánt veled múltkor! Igen, már öt éve volt, de azért te tudod jól mi történt azon a bizonyos „szerda délutánon”. És most végre. Most jól megkapta, ami igazán járt neki. - És vigadsz és örülsz, mert van igazság, a te igazságod. Ám egy halk hang párbeszédre hív a mennyből, és te elborzadva kapkodsz a szavak után:

- „Megbocsátás? Nem kell ide megbocsátás, Istenem. Tudod Te is jól. Tanulja meg csak a saját bőrén, hogy Veled nem lehet könnyelműen bánni! Mi? Hogy Te visszafogadtad? És ráadásul Te hívtad újra magadhoz? Miért, Uram? Miért őt? De hát nem érdemelte meg! Nézz rá! Igen, nézz csak rá! Nézz mélyen a szívébe, tele van szennyel és gonoszsággal, rosszindulattal, pletykával és bosszúvággyal.

Tudod, nem értelek. Nem értem, hogy fogadhattad őt vissza, hogyan kaphat tőled még áldást azok után, amit tett. Hogyan? Te ugyanúgy szereted, mint engem? Kegyelem? Megbocsátás? Kegyelem... Ahogy én is kaptam tőled. De...

Tudom, nincs de. Itt ennek már nincs helye, csak olyan nehéz ezt megérteni. Kegyelem. Kegyelem nekem is, Uram! Taníts meg örülni a másiknak, annak, hogy megtalált, hogy megtaláltad, hogy otthon van újból, és vezess engem is haza!”

Pedig nem érdemli meg...

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”
Máté evangéliuma 5:44-45

Igen, érte. Azért, aki megbántott, aki a lelkedbe taposott szöges bakanccsal, aki semmibe vette az érzéseidet, a véleményedet, akivel szemben neked volt igazad, de az élet mégis másként döntött. Érte, aki nem érdemelné meg. Érte emeld fel szavadat az Istenhez. Érte mondj ezer és egy imát, és tégy jót vele ott, ahol csak tudsz. 

Tudom, ez így nagyon furcsán és utópisztikusan hangzik, de van Valaki, aki erőt ad neked mindehhez. Van Isten az égben, aki segít leküzdeni a benned dúló önérzetet, fájdalmat és rossz gondolatokat azért, hogy a másikért, és pont érte tegyél valami jót. Hogy jóval fizess az igazságtalanságért, hogy szeretetet adj a bántalmakért cserébe. 

De miért pont én? Miért pont én legyek más, mint a többi, miért én tegyek jót, amikor nem ez a természetes? - kiált belőled a talán jogos kérdések tömege. És Isten válasza szelíden szól hozzád. Mert te már megtapasztaltad ezt. Átélted, milyen, amikor Ő ad, pedig te nem érdemelted meg. Tudod milyen az ezer és egy hibás lépés utáni mindig-megbocsátás. Tudod, milyen az élet ajándéka annak, aki csak halált érdemel. Mert tudod, milyen a kegyelem.

Hát add tovább, barátom ezt a kegyelmet annak, aki talán nem érdemelné meg. Ma reggel legyen ez az imádságod Istenhez, hogy élhess a másik felé az Ő szeretetével.

Tudom, Uram, hogy jót akarsz...

„Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.”
Zsoltárok könyve 71:14-16

 Nem, nem tudod felsorolni, hisz igazán sosincs vége. Isten él, és cselekszik. A te életedben is. Akkor is, ha nem látod, vagy nem úgy látod. Akkor is, ha nem jön, vagy nem az a válasz jön, amire te vártál - Ő akkor sem marad tétlen. Ő érted tesz gyalogot a gyalog után, érted lépteti át a futót a pálya egészén, és igen, érted áldozza fel még a királynőt is. 

Tudom, néha nagyon nehéz meglátni az örök kéz nyomát, de kérlek, tegyél ma reggel velem egy próbát. Nézz vissza eddigi életedre úgy, mint még soha. Ha kell, fogj egy nagy lapot, és kezdd el rajzolni azt az utat, amit a mai napig bejártál labirintusokkal, kereszteződésekkel, körforgalmakkal és S kanyarokkal együtt, és keresd mindenhol Isten érintését! 

Keresd, hol és hogyan nyúlt bele az életed sűrűjébe, mi is lett azokból a dolgokból, amiket Ő rendezett érted. És hidd el, más fényben fogod látni a mai napodat, azokat a körülményeket, melyekben most élsz, akár kellemesek, akár nem. Mert meglátod bennük Isten gondviselését, jelenlétét, aminél többre nincs szükséged. 

Aztán kezdj el beszélni! Először Hozzá a hála hullámhosszán, majd másokhoz, és mond el, mit tett érted a Mindenható!

Kérlek...

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” 

Pál levele a rómaiakhoz 8:26

Kérsz először, másodszor, ötödször, aztán már nem is számolod. És mindig csak ugyanazt. Igen, mert neked ez kell, mert úgy gondolod, szükséged van arra a dologra, és különben is, ennyit megérdemelsz. Aztán már átkokat szórsz az ég felé, hogy miért? Miért nem kaphatod meg, hiszen te nem kértél semmi különlegeset, csak egy dolgot, amire igenis szükséged van, nem látsz más megoldást.

És nem jön válasz. Az ég csendes marad feletted, és te csak hajtogatod továbbra is a magad igazát, mert jogod van hozzá. Válasz továbbra sem jön, vagy éppen jön, de olyan, amire te nem számítottál, és keserű kérdések sora veszi birtokba gondolataid vezérhelyét. Mit tettem, hogy az Isten ezt az apró dolgot sem tudja megadni? Mi a bűnöm, ami miatt süket marad a kérésemre? Miért nem adja, amit kértem tőle? Miért nem ad, vagy miért ad mást, mint ami nekem kellene? Miért vagy ilyen hozzám, Uram? Miért?

Amikor végre kifogysz a kérdésekből, és szíved egy pillanatra üres marad és csendes, végre meghallod a régóta feléd kiáltó halk hangot: „Barátom, nézd más szemmel a dolgokat! Igen, most pillants vissza, és meglátod, neked nem arra volt szükséged. Nem, az nem lett volna megoldás, csak tovább bonyolította volna az életet. Bízz bennem, mert a legjobbat akarom neked. Talán sokszor nem látszik, mert nem látsz vagy nem láthatsz be a függöny mögé. De higgy nekem, én a kezemben tartom az eseményeket, és a végén majd választ kapsz a miértjeidre. Tudod, neked nem valamire, neked rám van szükséged, és várom azt a napot, amikor erre a válaszra te magad jutsz el a neked készített úton.”

BÚÉK

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2:16-17

2012. Egy újabb év, egy újabb kör, amit le kell futnod, és nincs megállás. Emlékszel, még félve írtad le tizenkét évvel ezelőtt a 2000-es dátumot. Olyan furcsa volt és megfoghatatlan. Talán, mintha addig lett volna idő, tudtad, hogy 78 után jön a 79. De valahogy most más érzések lapulnak szíved mélyén. 2012. És nem az inkák naptára miatt. 

Megszorítások és nehézségek üzennek mindenhonnan; nem lesz könnyű év, mondják az okosok is. 2012.01.01. És majd jön a többi is sorban, egymás után, de hogyan? Mit lehet kifacsarni egy jövőnyi kútból? Milyen meglepetéseket tartogat? Nagy a kísértés talán, hogy kényelmesen a homokba dugd fejedet, és történjen, aminek történnie kell. Ám Istennek egy különleges üzenete van ma reggel a számodra.

Vigasztalás, méghozzá örök vigasztalás és igazi reménység, mintegy újévi ajándék. Ne, kérlek, ne fogadj meg semmit, felesleges. Csak nézz Rá, és fogadd el, amit adni szeretne neked. A jelenlétét, egy társat az előtted álló év örömeihez és könnyeihez. Egy barátot, aki veled szeretné mindazt végigélni, amire igen, neked van szükséged. Istent, aki már becsomagolt a közös utazásotokhoz. Csak fogadd el, és hidd: boldog lesz az új éved!

Azon a napon…

„Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”

Zakariás próféta könyve 14:9

Karácsony az egész világon. Lakások millióiban ott kering a gyertya és az örökzöld illata. A békéről és szeretetről beszélünk, arról, hogy Isten Fia emberré lett az emberért, hogy kész volt odaadni értünk a mindent, hogy élhess te és én. Hogy megélhess hétköznapokat, ünnepeket, hogy emlékezz és várj, míg a történet vége megérkezik.

Mert Betlehem „csak” egy pontja Isten tervének. Egy megmásíthatatlan eseménysorozat méltó-méltatlan kezdete. Isten Fia földi életének első állomása, de nem az utolsó. A történet még nem ért véget, mert az isteni csoda városát betonfal veszi körül, és vannak, akik számára nincs hely a falon túl. Mert országok százaiban nem fér meg testvér a testvér mellett, mert a békéről csak beszélünk, de igazán talán senki sem tudja, mit is jelent. Mert ember szíve a másik szívtől áthatolhatatlan távolságban van. Mert bár egy nyelvet beszélünk, de elbeszélünk egymás mellett, és csak gyűlölet marad végül. Mert bár néha össze tudunk fogni, de ahhoz egy közös ellenség kell, akinek léte, és az ellene való fellépés feledteti velünk a hétköznapok üvöltő ellentéteit. Mert még mindig vannak, akik éhen halnak, míg máshol oly nagy a pazarlás. Mert nem él az ember emberként, és elfelejtettük helyünket a világban.
 

De jön egy nap, amikor minden megváltozik, és újra egy Úr lesz a Föld felett. Újra Isten lesz az egyetlen, és meglátja mindenki az Ő hatalmát. Neve lesz az egyetlen név milliók hálás ajkán, mert az advent reménye végre beteljesült.

Advent reménye

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”

Ézsaiás könyve 11:1-2

Advent van. A remény és az öröm gyertyái égnek már az asztalon, és talán a szív is nemsokára nyugalmat talál ezekben a napokban. Emlékezés és várakozás fonódik halkan össze, és nem élhet egyik a másik nélkül.

Isten jött közénk, hogy helyreállítsa, amit mi elrontottunk, hogy hidat építsen köztünk és az Örökkévaló között, hogy újra Emberek lehessünk igazán. Fogott egy tollat, és rajzolni kezdett a szívedbe vérvörös tintával egy arcot, az Isten arcát. Akit neked annyian mutattak már be tévesen és torzul, Ő kijavította hibáról hibára a kegyetlen, zsarnoki vonásokat, a "nekem meg kell felelned" ráncait és a "nem vagy elég jó nekem" szemöldök összehúzását.

Betlehem és Názáret és Jeruzsálem kellett ahhoz, hogy megismerd az Isten valódi arcát, hogy végre szívből tudd imádni, és ne félelemből. A puszta, a kert és a hegytető kellett ahhoz, hogy meglásd, mit tett az Isten érted, és, hogy mennyit is ér az ember.

És Jézus jön még. Visszajön, mert a pont még nem került fel az Ember mondatának a végére, és ehhez a te válaszodra is szükség van.

Már csak néhány nap, és itt a Szenteste, a Karácsony. Kérlek, gondolj arra, aki miatt ünnepelhetsz. Engedd, hogy szíved elinduljon a csillag után a keleti égbolton, és találkozhass a Megváltóval. Engedd, hogy lénye átjárjon, és élj tovább az advent várakozásában!

Ha majd eljön az aratás...

„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”

Zsoltárok könyve 126:5-6

Év végi hajtás, és valahogy sehogyan sem érzed azt a bizonyos karácsonyi meghittséget. Az óváros hangulatos vásárán te csak átrohansz, amikor örök vesztesként az idővel harcolva sietsz egyik helyről a másikra. Mert nincs megállás.

Dolgozol célokért, emberekért, Istenért. Lehet hogy most éppen a zokogás korában vagy, könnyeidet hullatva küzdesz a kimerülés határán, és nem tudod, hogy éled túl a mindennapokat az év végi szabadságig. Lehet, hogy megfoghatatlan dolgokért folyik ez a küzdelem: a térdeiden töltött idő valakiért, aki kifejezhetetlenül fontos számodra. Nem tudom, hogy épp melyik „stádiumban” vagy: a könnyesben, vagy már belekóstolhattál egy kicsit az ujjongásba. Egyet viszont biztosan állítok, hogy nem ismeretlenek számodra ezek az érzések.

Istennek ma reggel egy különleges üzenete van számodra. Nem azt mondja, hogy nem lesznek soha könnyeid, hogy nem fogsz sírni a nehézségek miatt. Nem azt, hogy minden munka úgy fog menni, ahogy azt a nagy könyvben megírták, hanem hogy meglesz a gyümölcse.

Ő veled küzdi végig a pályát, és biztosít arról, hogy lesz aratás. Lesz örömünnep, amikor meglátod a Miért?-ek értelmét, amikor megismered a látszat mögött húzódó történetet, amikor ujjonghatsz fáradtságod gyümölcsén. Hát nézz fel az égre, és készülj az igazi ünnepre!

Bizalomjáték

„Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Zsoltárok könyve 43:5

Bizalom. Különlegesen súlyos szó, ismered jelentését, és az évek során megtanultad, hogy szűkmarkúan kell osztani az emberek felé. És ha egyszer valaki visszaél vele, felrúgja, kijátssza, vagy talán saját hibáján kívül elveszíti, annak már nincs második esély.

Mondd, barátom, mennyire könnyű számodra Istennek bizalmat szavazni? Elfogadni azt, hogy kettőtök közül Ő a bölcsebb, és hinni abban, hogy csak jót akar neked. Hinni, hogy a javadra válik, amitől most talán szenvedsz, hogy neki terve van veled, és gondot visel rólad. Vigyáz rád akkor is, amikor annak talán semmilyen jelét nem érzed, de hidd el, ott van melletted. Tudja miken mész át, és hidd el, meghozza számodra a szabadulást.

Tudom, hogy a csüggedés, a reménytelenség és a kilátástalanul szoba sarkában kucorgó lét sokkal könnyebb, és valahogy a természetünkből fakad.

Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy tanulj meg újra bízni Benne! Tanulj meg bizalmat szavazni akkor is, amikor sokkal egyszerűbb lenne menekülni, és utána tisztes távolból szórni a miérteket az ég felé. Tanuld meg kimondani ma és minden nap: Legyen meg a te akaratod! És hidd el, meglátod majd Isten szabadítását!

I need a hero

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

János első levele 5:4

Gondoltál valaha úgy magadra, Barátom, hogy győztes? Álmodtad már valaha is magadat a dobogó legfelső fokára? Voltál már valaha féltett reményeidben hős, és nem az utolsó, nem a vesztes vagy a szürke kisegér?

A filmipar ontja magából a szuperhősökről szóló képregények feldolgozásait, és te tudod jól, sosem lesz belőled Batman, Ironman, Pókember, Superman, Captain Amerika vagy az X-men csapat tagja. Nem harapott meg semmilyen mutáns állat, nem jöttél más bolygóról, nem születtél hihetetlenül különleges képességekkel, és az anyagi háttered sincs meg ahhoz, hogy egy ilyen karriert finanszírozz. Ma reggel Isten mégis azt mondja neked, állhatsz a győztesek sorában! Győzhetsz a legnagyobb küzdelemben, ami valaha is folyt földön és égen, mert Hozzá tartozol!

Hinned kell az egyetlen Hősben, aki valaha is megmentette a világot. Hinned kell Benne, aki megszerezte a világegyetem legnagyobb győzelmét, és hited által te is hős lehetsz. Isten hőse, aki nem a világkatasztrófát hárítja el a Föld nevű bolygóról, „csak” Ember az embertelenségben. Isten hőse, aki hisz még Benne, az igaz elvekben és eszmékben, és kiáll mellettük, ha kell az egész világgal szemben. Isten hőse, aki Őt választja megoldásnak az életében, aki tud dönteni Jó és Rossz között.

Nézz ezentúl másként az életedre! Nem lesz könnyű a jövő hét, de ne félj szembenézni a kihívásokkal, a nehézségekkel, mert te győztes vagy, Isten hőse!

Mi mibe kapaszkodjunk?

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

János evangéliuma 5:24

Válság és bizonytalanság mindenfelé, amerre csak jársz. Ezrek néznek kérdőn egymásra, a kormányra, az égre, hogy mikor lesz már végre vége ennek az állapotnak. Ez a világ már rég nem az, mint aminek az Alkotó megálmodta. Nem természetes az, hogy valakinek nincs meg a napi kenyere, a munkája, a múltja, jelene, jövője; hogy valakinek nincs meg az élete.

A reggeli bágyadt gondolkodás közben füledbe csendülnek egy évekkel ezelőtt látott film szavai: „Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog, ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia. Új nap virrad majd fel, és ha egyszer kisüt a Nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, mit. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem. Most már tudom. E történetek

szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Tovább mentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.”

Volt mibe kapaszkodniuk... Mondd, barátom, te ma reggel mibe kapaszkodsz, amikor minden inog körülötted, és a legbiztosabbnak hitt dolgok pillanatok tört része alatt válnak rommá, semmivé, magukkal rántva azt, aki beléjük helyezte bizalmát? Mibe kapaszkodsz, amikor addig öröknek hitt eszmék és elvek válnak egy újabb rendszer martalékává?

Isten ma reggel eléd tár egy különleges megoldást, egy különleges kapaszkodót: saját magát, a Hitet Benne. Hitet Istenben, a szerető Istenben, akit nem magad alkottál magadnak. Hitet a valódi, a létező Istenben, akit olyannak ismerhetsz meg, amilyen valójában. Hitet abban az Istenben, akinek a menny nem volt elég jó nélküled, és odaadta érted a legdrágább kincset. Hitet Abban, akinek nem mindegy, hogy meddig élsz.

Ragadd meg hát ma reggel a Kapaszkodót, és élj örökké!

Isten „vasárnapi levele”

„Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” 

Mózes ötödik könyve 31:8

Én tudom, milyen leletet kaptál múlt héten és előtte is az orvostól. Én tudom mekkora teher nehezedik rád a munkahelyen, a családban, tudom, milyen elvárásaid vannak magad felé, és hogy néha úgy érzed, összeroppansz ezek súlya alatt. Én tudom, mennyi a havi bevételed és kiadásod, hogy hol áll országod és a világ gazdasága, tudom, mennyire megrémít a bizonytalanság.

De ne félj, mert nem vagy egyedül! Én megyek előtted, és utat török neked a kilátástalan körülmények között is. Én megyek előtted, és mutatom, merre lépj tovább. Én megyek előtted, és nem akarom, hogy félelem legyen a szívedben a remény és szeretet helyén. Én még mindig vagyok, még mindig Isten vagyok, ugyanaz a hatalmas és örök, aki a régi időkben, és gondot viselek rád. Kezemben tartom az eseményeket és a te életedet is.

Ezért kérlek, ne félj, hanem bízz bennem! Hagyd a miérteket rám, és ígérem, egyszer megérted, minek mi volt az értelme. Nemsokára véget vetek minden rossznak, és nem lesz többé félelem a világon. Addig tarts ki, bízz bennem, mert soha nem hagylak téged egyedül.

Legyen elég!

„Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!”

Példabeszédek könyve 30:8-9

Mondd, milyen lenne a világ, ha megtanulnánk kimondani a szót: elég. Ha a „még többet” helyett csak annyi hagyná el szánkat: köszönöm, elég. Ha mindenki csak annyit venne és annyit enne, amennyire szüksége van. Ha nem halmoznánk értelmetlenül, ha megtanulnánk egyszerűbben élni.

A világ fél. Válság van mindenfelé. Pénzintézetek dőlnek be, emberek ezrei válnak egyik percről a másikra munkanélkülivé, otthontalanná, reményvesztetté. Mindenki kiált a szegénység ellen, és ha imádkozik, ezt megemlíti: Uram, ne adj nekem szegénységet. És vajon mennyi fohászt küldünk a gazdagság ellen? Inkább a lottó ötösöket és hatosokat foglaljuk imába, semhogy azt, „Ne adj nekem gazdaságot!”

Isten ma reggel azt kéri tőled, tanulj meg az egyszerűségért imádkozni. Az egyszerű életért, azért, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen ki tudd mondani: Köszönöm, elég!

Antoine de Saint-Exupery: Fohász
 

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!