Ha majd eljön az aratás...

„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”

Zsoltárok könyve 126:5-6

Év végi hajtás, és valahogy sehogyan sem érzed azt a bizonyos karácsonyi meghittséget. Az óváros hangulatos vásárán te csak átrohansz, amikor örök vesztesként az idővel harcolva sietsz egyik helyről a másikra. Mert nincs megállás.

Dolgozol célokért, emberekért, Istenért. Lehet hogy most éppen a zokogás korában vagy, könnyeidet hullatva küzdesz a kimerülés határán, és nem tudod, hogy éled túl a mindennapokat az év végi szabadságig. Lehet, hogy megfoghatatlan dolgokért folyik ez a küzdelem: a térdeiden töltött idő valakiért, aki kifejezhetetlenül fontos számodra. Nem tudom, hogy épp melyik „stádiumban” vagy: a könnyesben, vagy már belekóstolhattál egy kicsit az ujjongásba. Egyet viszont biztosan állítok, hogy nem ismeretlenek számodra ezek az érzések.

Istennek ma reggel egy különleges üzenete van számodra. Nem azt mondja, hogy nem lesznek soha könnyeid, hogy nem fogsz sírni a nehézségek miatt. Nem azt, hogy minden munka úgy fog menni, ahogy azt a nagy könyvben megírták, hanem hogy meglesz a gyümölcse.

Ő veled küzdi végig a pályát, és biztosít arról, hogy lesz aratás. Lesz örömünnep, amikor meglátod a Miért?-ek értelmét, amikor megismered a látszat mögött húzódó történetet, amikor ujjonghatsz fáradtságod gyümölcsén. Hát nézz fel az égre, és készülj az igazi ünnepre!

Kitartást mára!

„Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?!”

Jeremiás könyve 12:5

Nem valami könnyű hetet hagysz magad mögött, barátom, és látod már, hogy az előtted álló sem lesz „balettiskola”. Nem eshetsz ki a formádból, az élet nem hagyja, hogy ellustulj, edzésben tart nap mint nap.
Miértek, problémák, nehézségek, „nem értem” helyzetek, dühös óriások, akik mind azt akarják, hogy add fel. Ígérd meg, hogy ez az, amit nem fogsz tenni. Nem lehetsz mindig nyugodt körülmények között. Nem mehet mindig minden úgy, ahogy azt te szeretnéd, nem élhetsz mindig napsütötte tájakon; van, hogy utad folyók és tengerek hullámai között vezet át.
Most a világ ilyen, nem tudsz ellene mit tenni, de azt is tudod, hogy nem kell egyedül, és nem kell örökké harcolnod. A sötétségnek nemsokára vége, új nap virrad majd fel, és sokkal tisztábban fog ragyogni, mint előtte. Megállsz az Isten trónja előtt, szemed találkozik a Mindenható tekintetével, és ugyanaz a kaland jut eszetekbe, amit együtt éltetek át futva a lovakkal a Jordán sűrűjében.