Legyetek jók, ha tudtok!

„...most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”

Pál levele a kolosséiakhoz 3:8-11

Annyiszor próbáltad már, de úgy érzed, mind hiába. Számoltál 10-ig, 20-ig, összeszorítottad ajkaidat, hogy ne vágj vissza, hogy amit legszívesebben az égbe kiáltanál, az benned maradjon, és soha meg ne szülessen. De ajkad felrepedt a nagy igyekezetben, és egy árva vércsepp elárulta haragod. Megfogadtad, hogy mindenkivel kedves és barátságos leszel, de betelt a pohár, és már csak „Uram, irgalmazz nekik...”

Minden reggel szívedben újabb reményekkel indultál útnak, hogy: ma, igen ma! Ma jó leszek, ma Ember leszek igazán! Este pedig kudarcoktól fáradtan már a tükörbe sem mertél nézni.

Ez lennék én? Ez az ember? Ennyire futja az erőmből? Hogyan lehetnék jó, igazán jó? Hogyan lehetnék olyan, mint a régi szentek, kiknek legendáit már régen nem mesélik a gyermekeknek, de valahol él a szívünk mélyén, hogy egyszer léteztek. Kellett, hogy legyenek jó emberek. Kell, hogy legyen valami jó még bennünk, valami, amiért érdemes küzdeni, amit érdemes egyszer továbbadni az utókornak. - Kérdések cikáznak a fejedben, és a rád zuhanó nagy csendben meghallod Isten szavát.

„Velem sikerülni fog! Velem lehetsz jó! Velem elfelejtheted a haragot, a gonoszságot, a kegyetlen szavakat. Velem, egyedül velem Ember lehetsz igazán. Ha én élek a szívedben, ha veled mehetek az úton, akkor lehetsz jó, lehetsz szent, olyan, amilyen én vagyok, a menny Istene!”

A szomszéd fűje...

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a filippiekhez 2:3-4

Bekapcsolod a tv-t, hogy megnézd a híreket, de undorral fordulsz el az egésztől néhány perc múlva. Napról napra foszlik szét a szép álom a szíved mélyén, mert nem olyan a világ, amilyennek te elképzelted. Bizalom? Megértés? Együttérzés? Szeretet? Néha már abban is kételkedsz, hogy az emberek ismerték-e valaha ezeket a szavakat. Igen, valahol ott voltak a mesében. De most ez a valóság.

Igen, a mesében mindig a jó győzött, és aki rosszat akart a másiknak, az a végén elnyerte méltó büntetését. Igen, a mesében ragyogott a nap, az emberek megbecsülték az egy szelet kenyeret, és a legkisebb, a legelveszettebb is győztes lehetett. A mesében a lány mindig kedves volt és szép, a fiú pedig lovagias, bátor és önfeláldozó. És ezzel a történettel a szívedben hunytad le a szemed, másnap ez élt a lelkedben, és megbocsátottál annak, aki tegnap azt mondta neked, hogy már nem a barátod. Játszottál azzal is, aki kicsit másként nézett ki, mint a többiek. Bíztál az emberekben, tudtad, mi a jóság, a szépség, az igazi szeretet. Amikor még gyermekként élted mindennapjaidat.

De korán fel kellett nőnöd, és meg kellett tanulnod, hogy az élet egészen más. Itt nem szabadít ki a szőke herceg, itt nem lehet három kívánságod, és itt sokszor nem a jó győz a nap végén. A saját bőrödön tapasztaltad az uralkodó farkastörvényt, rájöttél, hogy nincs önzetlen jócselekedet, mert mindenki csak a maga hasznát nézi. A szívedben még kiált egy hang: Nem lehet! Nem lehet, hogy ez az ember... hogy ennyi az ember. Nem lehet, hogy ne legyen jóság és szépség, hogy ne legyen igazi, igazi szeretet. És kiáltasz az égbe, kiáltasz Istennek, hogy vessen véget a szenvedésnek, és hozza el örök országát.

Igen, ez az állapot nem tarthat és nem is tart örökké. A történet vége a boldogság lesz, ahogy hajdanán mesélték neked az ágyad mellett egy hűvös, téli éjszakán. A történet vége győzelem lesz, a Jó, az Isten győz végleg a Sötétség felett, és neked nem kell többé félned semmitől.

Eljön nemsokára ez a nap, de addig neked élned kell itt. Élned kell, mégpedig Emberként, ahogy előtted az Emberfia bemutatta. Ne várd, hogy a másik legyen kedves, hogy a másik tegyen valamit érted. Kezd el te ezt, kezd el ma! Mosolyogj a veled szemen jövőre, tegyél valamit csak azért, hogy a másiknak jobb napja legyen, hogy legyen még zöldebb a szomszéd fűje.