Amikor a minden már semmi...

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

Pál levele a filippiekhez 3:7-8

A mindent adta oda érted, aminél nem lehet többet. Végigtekintett a bolygók során, a végtelen űrön, a csillag milliókon, a galaxisok pontos rendjén; a békén és tisztaságon, a szereteten és hódolaton, ami csak Őt illette meg; a tökéletességen, a szentségen, a saját öröktől fogva tartó örök életen, és azt mondta: nem kell. Nem kell, ha Te nem élvezheted mindezt vele, ha te nem gyönyörködhetsz többé a felkelő nap zenéjében, ha nem csodálhatod az apró virágok ártatlanságát, ha nem hallgathatod a patak végtelen csobogását, az erdő sejtelmes zúgását, a tél hideg szavát és a nyár víg énekét.

És letette az árat, a mindent, amit te soha nem lettél volna képes megfizetni. Mint kalapácsütés, mondta ki az utolsó szót: Elvégeztetett! És most vár, mert a lépés nálad van. Neked kell a "királyodat és királynődet" elmozdítanod a helyükből a futóval, a bástyával, a gyalogokkal együtt; neked kell válaszolnod a mindenre.

Tudom, hogy felfoghatatlan, és hihetetlen, és tudom, hogy egyikünk sem érdemelte meg, de ő mégis beleadott mindent. Mindent érted, hogy megismerhesd és igennel válaszolhass az Ő nyitására.
Mondd, hogy lépsz erre ma reggel?

Don't look back!

„Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lukács evangéliuma 9:62

Vége egy újabb hétnek. Öröm, bánat, csalódás, győzelem és bukás. Megjártad a mennyet és a poklot, küzdöttél és néha el is buktál. Foggal-körömmel ragaszkodtál az elképzelésedhez, az idealista álmaidhoz, hogy a dolgoknak így és így kell történnie, és görcsösen hitted, hogy úgy is lesz minden. De jött egy váratlan esemény, ami felborította az általad eltervezett jövőt, és ez összetört téged, mint ahogy te összetörted az örökségből rád maradt porcelánvázát.

Ma reggel Isten újra szemeid elé szeretné tűzni az igazi célt, az Ő országát. Itt az idő, hogy mindent helyre tegyél önmagadban. Ami megtörtént, megtörtént, már nem tudsz, és nem is lehet rajta változtatni. Egyszer talán meg is érted a miérteket, de most nem ez a dolgod. Zárd le magadban a múlt hét fejezetét, és lépj tovább, mert utad vár, és neked menned kell előre.

Ne bánkódj a múlt kudarcain és a téged ért sérelmeken, mert feladatod van. Élned kell Emberként az emberek között, és tenni azt, amire elhívott az Isten.

Hát lásd meg újra a célt, az igazit, és ne nézz többé hátra!

Van bocsánat!

„Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!”

Zsoltárok könyve 51:4

Egy fájó emlék, ami nem hagy nyugodni. Egy dátum, ami vissza-visszakísért a magányos éjszakákon. Egy illat, egy íz, egy mozdulat... minden arra emlékeztet. Igen, amikor tetted, édes volt, és nem gondoltál semmire. Búcsút intettél az elveidnek, a józan észnek, és engedted, hogy magával ragadjon az örvény. Az örvény, ami akkor még jónak tűnt és kívánatosnak, de ma már nem enged szabadulni.

Azóta mindent másként tennél, de az idő kereke nem fog érted visszafelé forogni. Tehetetlennek érzed magad, és legszívesebben a fejedet vernéd a falba, hogy „Hogy tehettem ezt?”. A teher sokszor elviselhetetlen, és mindent megadnál azért, hogy egyszer újra szabadnak érezd magad.

Ma reggel előtted áll egy lehetőség. Isten hív, hogy hozd elé azt a dátumot, az emléket, a bűnt, és Ő megbocsát. Elveszi tőled a vétkes múltat, és helyébe az Ő tiszta előéletét adja neked. Ledobja csomagodat a tenger mélyére, és nem engedi senkinek sem, hogy kihalássza. Feloldoz súlyos emlékeid alól, és soha nem vágja a fejedhez, hogy mit is tettél „1998. február 20-án”.

Isten ma arra kér, ragadd meg ezt a lehetőséget! Jöjj elé, és kérj tőle bocsánatot! Ő soha nem utasít vissza, elveszi minden terhedet. Utána pedig rajtad a sor: bocsáss meg magadnak, és indulj tovább szabadon!

„Várj, míg felkel majd a nap!”

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.”

Ézsaiás könyve 38:17

Tudod, hogy bűnös vagy, és nem állhatsz így meg Isten előtt. Bűnös vagy, mert ebbe születtél bele, mert ezt adták át neked, és mert te is ezt az utat választottad. Ember vagy, és nincs erőd a jobb úthoz. És ott a fájdalom, a lelkedben, a testedben; a betegség, amit nem kértél magadnak, és nem lenne, ha az Ember nem szakít a tiltott gyümölcsből, ha az Ember Istent választja akkor és azóta minden alkalommal.

Ma reggel még dönthetsz másként. Ma reggel van egy újabb esélyed, hogy Istent válaszd, és ne a tiltott gyümölcsöt. Ma reggel még megállhatsz előtte, és bevallhatod neki: Elbuktam, Atyám! Emelj fel a porból, és adj egy új esélyt veled! Ne tartsd számon, mit vétettem! Adj kegyelmet!

És meglátod, Isten felemel. Elveszi bűnöd terhét, és meggyógyít. Lehet, hogy a betegség nem múlik el, lehet, hogy viselned kell továbbra is, de lelkedben béke van, mert szívedben felkelt a nap, mert találkoztál Istennel.

Mr. Tökéletes

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Lukács evangéliuma 14:11

Igen, te is ismered őket nagyon jól. Ők Tökéletes úr és Tökéletes asszony. Nekik mindig minden sikerül, ők azok, akik mindig nyernek egy üzleten, akik soha nem fáradnak el, és egyedül több sikert értek el, mint az összes Nobel-díjas együtt véve. Ők azok, akik ha elmesélik a heti rendjüket, te csak kapkodod jobbra-balra a fejed, hogy ez sehogy sem 168 óra, és ezen felül még kikapcsolódásra is jut nekik. Tökéletes úr és Tökéletes asszony a hónap, az év dolgozója; az első az előléptetésnél, legalábbis az elmondásaik alapján. Ők azok, akinek a történetét el kell osztani kettővel, de még így is furán érzed magad mellettük.

Nem, én nem vagyok ennyire, ilyenekre képes... még a kettővel osztottat sem fogom soha elérni. Nekem nincsenek ilyen jó adottságaim, csak egy szürke kisegér vagyok hozzájuk képest. - mondod magadban, és önértékelésed a nulla alá csökken.

Ne Tökéletes urat és Tökéletes asszonyt nézd, mert ki tudja, lehet nekik sokkal nagyobb hibáik vannak, sokkal nagyobbat buktak az életben, csak így próbálják kompenzálni. Te hihetetlenül értékes vagy Istennek! Egyetlen, egyedi, különleges. Ő alkotott meg olyannak, amilyen vagy, és Ő szeretne igazi elismerést adni a számodra. Sőt, lehetsz tökéletes, de igazán, nem úgy mint Mr és Mrs Tökéletes.

Tökéletes, mint a menny Istene, ha Ő él a szívedben, és tőle várod az elismerést, nem saját magadtól. Tökéletes abban, hogy szeretettel fordulsz mindenki felé, és nem tiprod a sárba a másikat, mert neked nagyobb céljaid vannak. Tökéletes abban, hogy felemeled a porban fekvőt, és Isten szeretetét közvetíted felé. Tökéletes abban, hogy nem tartod magad többre, másra, mint aminek Isten tekint téged: az Ő gyermekének!

Legyetek jók, ha tudtok!

„...most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”

Pál levele a kolosséiakhoz 3:8-11

Annyiszor próbáltad már, de úgy érzed, mind hiába. Számoltál 10-ig, 20-ig, összeszorítottad ajkaidat, hogy ne vágj vissza, hogy amit legszívesebben az égbe kiáltanál, az benned maradjon, és soha meg ne szülessen. De ajkad felrepedt a nagy igyekezetben, és egy árva vércsepp elárulta haragod. Megfogadtad, hogy mindenkivel kedves és barátságos leszel, de betelt a pohár, és már csak „Uram, irgalmazz nekik...”

Minden reggel szívedben újabb reményekkel indultál útnak, hogy: ma, igen ma! Ma jó leszek, ma Ember leszek igazán! Este pedig kudarcoktól fáradtan már a tükörbe sem mertél nézni.

Ez lennék én? Ez az ember? Ennyire futja az erőmből? Hogyan lehetnék jó, igazán jó? Hogyan lehetnék olyan, mint a régi szentek, kiknek legendáit már régen nem mesélik a gyermekeknek, de valahol él a szívünk mélyén, hogy egyszer léteztek. Kellett, hogy legyenek jó emberek. Kell, hogy legyen valami jó még bennünk, valami, amiért érdemes küzdeni, amit érdemes egyszer továbbadni az utókornak. - Kérdések cikáznak a fejedben, és a rád zuhanó nagy csendben meghallod Isten szavát.

„Velem sikerülni fog! Velem lehetsz jó! Velem elfelejtheted a haragot, a gonoszságot, a kegyetlen szavakat. Velem, egyedül velem Ember lehetsz igazán. Ha én élek a szívedben, ha veled mehetek az úton, akkor lehetsz jó, lehetsz szent, olyan, amilyen én vagyok, a menny Istene!”

Szeress!

„Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.”

Thesszalonikaiakhoz írt első levél 3:12

Szétnézel a világban, és igen, ez az, ami nagyon hiányzik. Házasságok szakadnak szét, gyerekek nőnek fel csonka, rendellenes családokban, helyes apa-, és anyakép nélkül, és ők is ezt örökíthetik tovább. Szeretet, igazi szeretet. Szeretet, ami nem kér, hanem ad; szeretet, ami türelmes, jóságos; ami nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Szeretet, ami nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Szeretet, ami soha el nem fogy.

Megváltoztatni nem tudod a világot, de mégis tehetsz egy hihetetlenül fontos és lényeges lépést: Te kezdd el! Imádkozz a menny Istenéhez azért, hogy adjon igazi szeretetet a szívébe. Imádkozz azért, hogy megtanulhasd tőle a szeretet életét!

Legyen ez a heted mottója, és szeress még jobban!