Tudom, Uram, hogy jót akarsz...

„Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.”
Zsoltárok könyve 71:14-16

 Nem, nem tudod felsorolni, hisz igazán sosincs vége. Isten él, és cselekszik. A te életedben is. Akkor is, ha nem látod, vagy nem úgy látod. Akkor is, ha nem jön, vagy nem az a válasz jön, amire te vártál - Ő akkor sem marad tétlen. Ő érted tesz gyalogot a gyalog után, érted lépteti át a futót a pálya egészén, és igen, érted áldozza fel még a királynőt is. 

Tudom, néha nagyon nehéz meglátni az örök kéz nyomát, de kérlek, tegyél ma reggel velem egy próbát. Nézz vissza eddigi életedre úgy, mint még soha. Ha kell, fogj egy nagy lapot, és kezdd el rajzolni azt az utat, amit a mai napig bejártál labirintusokkal, kereszteződésekkel, körforgalmakkal és S kanyarokkal együtt, és keresd mindenhol Isten érintését! 

Keresd, hol és hogyan nyúlt bele az életed sűrűjébe, mi is lett azokból a dolgokból, amiket Ő rendezett érted. És hidd el, más fényben fogod látni a mai napodat, azokat a körülményeket, melyekben most élsz, akár kellemesek, akár nem. Mert meglátod bennük Isten gondviselését, jelenlétét, aminél többre nincs szükséged. 

Aztán kezdj el beszélni! Először Hozzá a hála hullámhosszán, majd másokhoz, és mond el, mit tett érted a Mindenható!

Kérlek...

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” 

Pál levele a rómaiakhoz 8:26

Kérsz először, másodszor, ötödször, aztán már nem is számolod. És mindig csak ugyanazt. Igen, mert neked ez kell, mert úgy gondolod, szükséged van arra a dologra, és különben is, ennyit megérdemelsz. Aztán már átkokat szórsz az ég felé, hogy miért? Miért nem kaphatod meg, hiszen te nem kértél semmi különlegeset, csak egy dolgot, amire igenis szükséged van, nem látsz más megoldást.

És nem jön válasz. Az ég csendes marad feletted, és te csak hajtogatod továbbra is a magad igazát, mert jogod van hozzá. Válasz továbbra sem jön, vagy éppen jön, de olyan, amire te nem számítottál, és keserű kérdések sora veszi birtokba gondolataid vezérhelyét. Mit tettem, hogy az Isten ezt az apró dolgot sem tudja megadni? Mi a bűnöm, ami miatt süket marad a kérésemre? Miért nem adja, amit kértem tőle? Miért nem ad, vagy miért ad mást, mint ami nekem kellene? Miért vagy ilyen hozzám, Uram? Miért?

Amikor végre kifogysz a kérdésekből, és szíved egy pillanatra üres marad és csendes, végre meghallod a régóta feléd kiáltó halk hangot: „Barátom, nézd más szemmel a dolgokat! Igen, most pillants vissza, és meglátod, neked nem arra volt szükséged. Nem, az nem lett volna megoldás, csak tovább bonyolította volna az életet. Bízz bennem, mert a legjobbat akarom neked. Talán sokszor nem látszik, mert nem látsz vagy nem láthatsz be a függöny mögé. De higgy nekem, én a kezemben tartom az eseményeket, és a végén majd választ kapsz a miértjeidre. Tudod, neked nem valamire, neked rám van szükséged, és várom azt a napot, amikor erre a válaszra te magad jutsz el a neked készített úton.”

BÚÉK

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2:16-17

2012. Egy újabb év, egy újabb kör, amit le kell futnod, és nincs megállás. Emlékszel, még félve írtad le tizenkét évvel ezelőtt a 2000-es dátumot. Olyan furcsa volt és megfoghatatlan. Talán, mintha addig lett volna idő, tudtad, hogy 78 után jön a 79. De valahogy most más érzések lapulnak szíved mélyén. 2012. És nem az inkák naptára miatt. 

Megszorítások és nehézségek üzennek mindenhonnan; nem lesz könnyű év, mondják az okosok is. 2012.01.01. És majd jön a többi is sorban, egymás után, de hogyan? Mit lehet kifacsarni egy jövőnyi kútból? Milyen meglepetéseket tartogat? Nagy a kísértés talán, hogy kényelmesen a homokba dugd fejedet, és történjen, aminek történnie kell. Ám Istennek egy különleges üzenete van ma reggel a számodra.

Vigasztalás, méghozzá örök vigasztalás és igazi reménység, mintegy újévi ajándék. Ne, kérlek, ne fogadj meg semmit, felesleges. Csak nézz Rá, és fogadd el, amit adni szeretne neked. A jelenlétét, egy társat az előtted álló év örömeihez és könnyeihez. Egy barátot, aki veled szeretné mindazt végigélni, amire igen, neked van szükséged. Istent, aki már becsomagolt a közös utazásotokhoz. Csak fogadd el, és hidd: boldog lesz az új éved!

Azon a napon…

„Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”

Zakariás próféta könyve 14:9

Karácsony az egész világon. Lakások millióiban ott kering a gyertya és az örökzöld illata. A békéről és szeretetről beszélünk, arról, hogy Isten Fia emberré lett az emberért, hogy kész volt odaadni értünk a mindent, hogy élhess te és én. Hogy megélhess hétköznapokat, ünnepeket, hogy emlékezz és várj, míg a történet vége megérkezik.

Mert Betlehem „csak” egy pontja Isten tervének. Egy megmásíthatatlan eseménysorozat méltó-méltatlan kezdete. Isten Fia földi életének első állomása, de nem az utolsó. A történet még nem ért véget, mert az isteni csoda városát betonfal veszi körül, és vannak, akik számára nincs hely a falon túl. Mert országok százaiban nem fér meg testvér a testvér mellett, mert a békéről csak beszélünk, de igazán talán senki sem tudja, mit is jelent. Mert ember szíve a másik szívtől áthatolhatatlan távolságban van. Mert bár egy nyelvet beszélünk, de elbeszélünk egymás mellett, és csak gyűlölet marad végül. Mert bár néha össze tudunk fogni, de ahhoz egy közös ellenség kell, akinek léte, és az ellene való fellépés feledteti velünk a hétköznapok üvöltő ellentéteit. Mert még mindig vannak, akik éhen halnak, míg máshol oly nagy a pazarlás. Mert nem él az ember emberként, és elfelejtettük helyünket a világban.
 

De jön egy nap, amikor minden megváltozik, és újra egy Úr lesz a Föld felett. Újra Isten lesz az egyetlen, és meglátja mindenki az Ő hatalmát. Neve lesz az egyetlen név milliók hálás ajkán, mert az advent reménye végre beteljesült.

Advent reménye

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”

Ézsaiás könyve 11:1-2

Advent van. A remény és az öröm gyertyái égnek már az asztalon, és talán a szív is nemsokára nyugalmat talál ezekben a napokban. Emlékezés és várakozás fonódik halkan össze, és nem élhet egyik a másik nélkül.

Isten jött közénk, hogy helyreállítsa, amit mi elrontottunk, hogy hidat építsen köztünk és az Örökkévaló között, hogy újra Emberek lehessünk igazán. Fogott egy tollat, és rajzolni kezdett a szívedbe vérvörös tintával egy arcot, az Isten arcát. Akit neked annyian mutattak már be tévesen és torzul, Ő kijavította hibáról hibára a kegyetlen, zsarnoki vonásokat, a "nekem meg kell felelned" ráncait és a "nem vagy elég jó nekem" szemöldök összehúzását.

Betlehem és Názáret és Jeruzsálem kellett ahhoz, hogy megismerd az Isten valódi arcát, hogy végre szívből tudd imádni, és ne félelemből. A puszta, a kert és a hegytető kellett ahhoz, hogy meglásd, mit tett az Isten érted, és, hogy mennyit is ér az ember.

És Jézus jön még. Visszajön, mert a pont még nem került fel az Ember mondatának a végére, és ehhez a te válaszodra is szükség van.

Már csak néhány nap, és itt a Szenteste, a Karácsony. Kérlek, gondolj arra, aki miatt ünnepelhetsz. Engedd, hogy szíved elinduljon a csillag után a keleti égbolton, és találkozhass a Megváltóval. Engedd, hogy lénye átjárjon, és élj tovább az advent várakozásában!

Ha majd eljön az aratás...

„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”

Zsoltárok könyve 126:5-6

Év végi hajtás, és valahogy sehogyan sem érzed azt a bizonyos karácsonyi meghittséget. Az óváros hangulatos vásárán te csak átrohansz, amikor örök vesztesként az idővel harcolva sietsz egyik helyről a másikra. Mert nincs megállás.

Dolgozol célokért, emberekért, Istenért. Lehet hogy most éppen a zokogás korában vagy, könnyeidet hullatva küzdesz a kimerülés határán, és nem tudod, hogy éled túl a mindennapokat az év végi szabadságig. Lehet, hogy megfoghatatlan dolgokért folyik ez a küzdelem: a térdeiden töltött idő valakiért, aki kifejezhetetlenül fontos számodra. Nem tudom, hogy épp melyik „stádiumban” vagy: a könnyesben, vagy már belekóstolhattál egy kicsit az ujjongásba. Egyet viszont biztosan állítok, hogy nem ismeretlenek számodra ezek az érzések.

Istennek ma reggel egy különleges üzenete van számodra. Nem azt mondja, hogy nem lesznek soha könnyeid, hogy nem fogsz sírni a nehézségek miatt. Nem azt, hogy minden munka úgy fog menni, ahogy azt a nagy könyvben megírták, hanem hogy meglesz a gyümölcse.

Ő veled küzdi végig a pályát, és biztosít arról, hogy lesz aratás. Lesz örömünnep, amikor meglátod a Miért?-ek értelmét, amikor megismered a látszat mögött húzódó történetet, amikor ujjonghatsz fáradtságod gyümölcsén. Hát nézz fel az égre, és készülj az igazi ünnepre!

Bizalomjáték

„Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Zsoltárok könyve 43:5

Bizalom. Különlegesen súlyos szó, ismered jelentését, és az évek során megtanultad, hogy szűkmarkúan kell osztani az emberek felé. És ha egyszer valaki visszaél vele, felrúgja, kijátssza, vagy talán saját hibáján kívül elveszíti, annak már nincs második esély.

Mondd, barátom, mennyire könnyű számodra Istennek bizalmat szavazni? Elfogadni azt, hogy kettőtök közül Ő a bölcsebb, és hinni abban, hogy csak jót akar neked. Hinni, hogy a javadra válik, amitől most talán szenvedsz, hogy neki terve van veled, és gondot visel rólad. Vigyáz rád akkor is, amikor annak talán semmilyen jelét nem érzed, de hidd el, ott van melletted. Tudja miken mész át, és hidd el, meghozza számodra a szabadulást.

Tudom, hogy a csüggedés, a reménytelenség és a kilátástalanul szoba sarkában kucorgó lét sokkal könnyebb, és valahogy a természetünkből fakad.

Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy tanulj meg újra bízni Benne! Tanulj meg bizalmat szavazni akkor is, amikor sokkal egyszerűbb lenne menekülni, és utána tisztes távolból szórni a miérteket az ég felé. Tanuld meg kimondani ma és minden nap: Legyen meg a te akaratod! És hidd el, meglátod majd Isten szabadítását!