Kitartást mára!

„Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?!”

Jeremiás könyve 12:5

Nem valami könnyű hetet hagysz magad mögött, barátom, és látod már, hogy az előtted álló sem lesz „balettiskola”. Nem eshetsz ki a formádból, az élet nem hagyja, hogy ellustulj, edzésben tart nap mint nap.
Miértek, problémák, nehézségek, „nem értem” helyzetek, dühös óriások, akik mind azt akarják, hogy add fel. Ígérd meg, hogy ez az, amit nem fogsz tenni. Nem lehetsz mindig nyugodt körülmények között. Nem mehet mindig minden úgy, ahogy azt te szeretnéd, nem élhetsz mindig napsütötte tájakon; van, hogy utad folyók és tengerek hullámai között vezet át.
Most a világ ilyen, nem tudsz ellene mit tenni, de azt is tudod, hogy nem kell egyedül, és nem kell örökké harcolnod. A sötétségnek nemsokára vége, új nap virrad majd fel, és sokkal tisztábban fog ragyogni, mint előtte. Megállsz az Isten trónja előtt, szemed találkozik a Mindenható tekintetével, és ugyanaz a kaland jut eszetekbe, amit együtt éltetek át futva a lovakkal a Jordán sűrűjében.

Légy Ember!

„A békesség Istene pedig [...] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek.”

A zsidókhoz írt levél 13:20-22

Már hatodszorra kelt fel a nap, amikor a Teremtő valami különlegeset gondolt, és alkotni kezdett. Letérdelt a porba, sarat gyúrt, és nekilátott megformálni a mesterművet. Igen, ő lesz a koronája a nagy munkának. Ő lesz az, aki uralkodni fog a Földön, akit a hasonlatosságomra teremtek meg, aki képvisel engem itt, gondot viselve a bolygóra, és él mától fogva örökké.
De az ember másként döntött, és hátat fordított az alkotónak annál a bizonyos gyümölcsfánál. Azóta élünk Édentől távol, küzdve bogánccsal és tövissel, a mindennapok kihívásaival, és valahol a szívünk mélyén van egy elrejtett álom. Újra élni, de igazán. Újra élni minden rossz nélkül, örökké, Istennel.
Ma Isten azt üzeni, hogy álmod valóra válhat! Élhetsz jól, élhetsz örökké, mert Ő megfizette az árát. Melletted megy az úton minden nap, és vele lehetsz az, aminek Ő megalkotott: Ember, a Teremtő képmása.

Állj meg, és láss!

„...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt.”

Ézsaiás könyve 58:14

Olyan ritkán tudsz megállni, és gyönyörködni a szépben. Abban, ami még mindig hirdeti az Ő nagyságát, hogy egyszer valamikor réges-régen nem volt bűn, és Ő tökéletesnek teremtette azt, ami ma csak elmúlást illatozik. A virág szirmán egy apró vízcsepp, melyben az egész világot megláthatod. A hajnali madarak éneke, aminek dallamát Ő komponálta azon az „ötödik napon”. Egy apró patak zuhataga a hegy eldugott rejtekében, amit az arra járó vándornak szánt meglepetésként. A tó halk susogása, amin keresztül üzen annak, aki érti a víz szavát.

És ritkán jutsz oda, hogy Benne gyönyörködj. Hogy ne kérj Tőle, ne kívánj semmit, csak engedd rádöbbenni magadat, hogy milyen Ő valójában. Engedd, hogy szavára lehulljon szemedről a gondok leple, és meglásd Őt apró világod felett. Hogy meglásd, bár sok felhő van, bármerre nézel, de a felhők fölött is van világ. Hogy meglásd Őt, aki kezében tartja a létezést, és akinek gondja van rád.
Mert kértél hitet, magadnak és másnak, és Ő sokkal többet adott: önmagát egy különleges kalanddal, amit veled csinál végig. Néha nevetsz, néha sírsz, ahogy mész lépésről lépésre előrébb. Néha kegyetlenül nehéz, néha pedig észre sem veszed, hogy túljutottál egy szakadékon. De közben Ő van ott melletted, és ez a lényege az egésznek.

Ma reggel, barátom, állj meg, kérlek egy kicsit, és gyönyörködj Istenben! Nézz vissza az Ő ajándékaira, a jelenlétére életedben! Lásd meg az igazi arcát, és élvezd ma és ezután is az Ő társaságát!

„Légy csendben, és várj az Úrra!”

„Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van. Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.”

Példabeszédek könyve 3:31-35

Néha már nem tudod miből és honnan finanszírozd, amit muszáj. Nem a luxust, nem a plusz dolgokat, csak azt, amit kell. Ami kell a mindennapihoz, az élethez, a munkához. Miből? Tárod szét tanácstalanul kezed az ég felé, és közben óhatatlanul eszedbe jut a másik. A másik, aki talán nem a legbecsületesebb úton-módon szedi össze a több tízszeresét, mint te egy hónapban. A másik, aki ennek ellenére mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül a szemedbe mondja, hogy neked hogyan kéne beosztani, gazdálkodni, esetleg befektetni...

Fáj az igazságtalanság. Fáj, hogy sokan kérkednek, lopnak, csalnak, hazudnak, és látszólag ők járnak jobban. Fáj, hogy itt a Földön minden van, csak az igazságosság tűnt el az évezredek folyamán.

És van úgy, hogy nem tudsz mást tenni, nem tudsz ellene semmit sem tenni, csak csendben vársz a tó partján, és várod a megoldást. Kémleled a keleti égboltot, várod Isten válaszát, és Ő nem hagy magadra: „Még egy kis idő, és ítéletet hirdetek. Még egy kis idő, és leleplezek minden titkot a Földön. Még egy kis idő, és mindenki megkapja döntése jutalmát. Hát várj csendben, mert a tiéd a kegyelem.”

Amikor a minden már semmi...

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

Pál levele a filippiekhez 3:7-8

A mindent adta oda érted, aminél nem lehet többet. Végigtekintett a bolygók során, a végtelen űrön, a csillag milliókon, a galaxisok pontos rendjén; a békén és tisztaságon, a szereteten és hódolaton, ami csak Őt illette meg; a tökéletességen, a szentségen, a saját öröktől fogva tartó örök életen, és azt mondta: nem kell. Nem kell, ha Te nem élvezheted mindezt vele, ha te nem gyönyörködhetsz többé a felkelő nap zenéjében, ha nem csodálhatod az apró virágok ártatlanságát, ha nem hallgathatod a patak végtelen csobogását, az erdő sejtelmes zúgását, a tél hideg szavát és a nyár víg énekét.

És letette az árat, a mindent, amit te soha nem lettél volna képes megfizetni. Mint kalapácsütés, mondta ki az utolsó szót: Elvégeztetett! És most vár, mert a lépés nálad van. Neked kell a "királyodat és királynődet" elmozdítanod a helyükből a futóval, a bástyával, a gyalogokkal együtt; neked kell válaszolnod a mindenre.

Tudom, hogy felfoghatatlan, és hihetetlen, és tudom, hogy egyikünk sem érdemelte meg, de ő mégis beleadott mindent. Mindent érted, hogy megismerhesd és igennel válaszolhass az Ő nyitására.
Mondd, hogy lépsz erre ma reggel?

Don't look back!

„Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lukács evangéliuma 9:62

Vége egy újabb hétnek. Öröm, bánat, csalódás, győzelem és bukás. Megjártad a mennyet és a poklot, küzdöttél és néha el is buktál. Foggal-körömmel ragaszkodtál az elképzelésedhez, az idealista álmaidhoz, hogy a dolgoknak így és így kell történnie, és görcsösen hitted, hogy úgy is lesz minden. De jött egy váratlan esemény, ami felborította az általad eltervezett jövőt, és ez összetört téged, mint ahogy te összetörted az örökségből rád maradt porcelánvázát.

Ma reggel Isten újra szemeid elé szeretné tűzni az igazi célt, az Ő országát. Itt az idő, hogy mindent helyre tegyél önmagadban. Ami megtörtént, megtörtént, már nem tudsz, és nem is lehet rajta változtatni. Egyszer talán meg is érted a miérteket, de most nem ez a dolgod. Zárd le magadban a múlt hét fejezetét, és lépj tovább, mert utad vár, és neked menned kell előre.

Ne bánkódj a múlt kudarcain és a téged ért sérelmeken, mert feladatod van. Élned kell Emberként az emberek között, és tenni azt, amire elhívott az Isten.

Hát lásd meg újra a célt, az igazit, és ne nézz többé hátra!

Van bocsánat!

„Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!”

Zsoltárok könyve 51:4

Egy fájó emlék, ami nem hagy nyugodni. Egy dátum, ami vissza-visszakísért a magányos éjszakákon. Egy illat, egy íz, egy mozdulat... minden arra emlékeztet. Igen, amikor tetted, édes volt, és nem gondoltál semmire. Búcsút intettél az elveidnek, a józan észnek, és engedted, hogy magával ragadjon az örvény. Az örvény, ami akkor még jónak tűnt és kívánatosnak, de ma már nem enged szabadulni.

Azóta mindent másként tennél, de az idő kereke nem fog érted visszafelé forogni. Tehetetlennek érzed magad, és legszívesebben a fejedet vernéd a falba, hogy „Hogy tehettem ezt?”. A teher sokszor elviselhetetlen, és mindent megadnál azért, hogy egyszer újra szabadnak érezd magad.

Ma reggel előtted áll egy lehetőség. Isten hív, hogy hozd elé azt a dátumot, az emléket, a bűnt, és Ő megbocsát. Elveszi tőled a vétkes múltat, és helyébe az Ő tiszta előéletét adja neked. Ledobja csomagodat a tenger mélyére, és nem engedi senkinek sem, hogy kihalássza. Feloldoz súlyos emlékeid alól, és soha nem vágja a fejedhez, hogy mit is tettél „1998. február 20-án”.

Isten ma arra kér, ragadd meg ezt a lehetőséget! Jöjj elé, és kérj tőle bocsánatot! Ő soha nem utasít vissza, elveszi minden terhedet. Utána pedig rajtad a sor: bocsáss meg magadnak, és indulj tovább szabadon!