Legyen elég!

„Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!”

Példabeszédek könyve 30:8-9

Mondd, milyen lenne a világ, ha megtanulnánk kimondani a szót: elég. Ha a „még többet” helyett csak annyi hagyná el szánkat: köszönöm, elég. Ha mindenki csak annyit venne és annyit enne, amennyire szüksége van. Ha nem halmoznánk értelmetlenül, ha megtanulnánk egyszerűbben élni.

A világ fél. Válság van mindenfelé. Pénzintézetek dőlnek be, emberek ezrei válnak egyik percről a másikra munkanélkülivé, otthontalanná, reményvesztetté. Mindenki kiált a szegénység ellen, és ha imádkozik, ezt megemlíti: Uram, ne adj nekem szegénységet. És vajon mennyi fohászt küldünk a gazdagság ellen? Inkább a lottó ötösöket és hatosokat foglaljuk imába, semhogy azt, „Ne adj nekem gazdaságot!”

Isten ma reggel azt kéri tőled, tanulj meg az egyszerűségért imádkozni. Az egyszerű életért, azért, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen ki tudd mondani: Köszönöm, elég!

Antoine de Saint-Exupery: Fohász
 

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Kitartást mára!

„Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?!”

Jeremiás könyve 12:5

Nem valami könnyű hetet hagysz magad mögött, barátom, és látod már, hogy az előtted álló sem lesz „balettiskola”. Nem eshetsz ki a formádból, az élet nem hagyja, hogy ellustulj, edzésben tart nap mint nap.
Miértek, problémák, nehézségek, „nem értem” helyzetek, dühös óriások, akik mind azt akarják, hogy add fel. Ígérd meg, hogy ez az, amit nem fogsz tenni. Nem lehetsz mindig nyugodt körülmények között. Nem mehet mindig minden úgy, ahogy azt te szeretnéd, nem élhetsz mindig napsütötte tájakon; van, hogy utad folyók és tengerek hullámai között vezet át.
Most a világ ilyen, nem tudsz ellene mit tenni, de azt is tudod, hogy nem kell egyedül, és nem kell örökké harcolnod. A sötétségnek nemsokára vége, új nap virrad majd fel, és sokkal tisztábban fog ragyogni, mint előtte. Megállsz az Isten trónja előtt, szemed találkozik a Mindenható tekintetével, és ugyanaz a kaland jut eszetekbe, amit együtt éltetek át futva a lovakkal a Jordán sűrűjében.

Légy Ember!

„A békesség Istene pedig [...] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek.”

A zsidókhoz írt levél 13:20-22

Már hatodszorra kelt fel a nap, amikor a Teremtő valami különlegeset gondolt, és alkotni kezdett. Letérdelt a porba, sarat gyúrt, és nekilátott megformálni a mesterművet. Igen, ő lesz a koronája a nagy munkának. Ő lesz az, aki uralkodni fog a Földön, akit a hasonlatosságomra teremtek meg, aki képvisel engem itt, gondot viselve a bolygóra, és él mától fogva örökké.
De az ember másként döntött, és hátat fordított az alkotónak annál a bizonyos gyümölcsfánál. Azóta élünk Édentől távol, küzdve bogánccsal és tövissel, a mindennapok kihívásaival, és valahol a szívünk mélyén van egy elrejtett álom. Újra élni, de igazán. Újra élni minden rossz nélkül, örökké, Istennel.
Ma Isten azt üzeni, hogy álmod valóra válhat! Élhetsz jól, élhetsz örökké, mert Ő megfizette az árát. Melletted megy az úton minden nap, és vele lehetsz az, aminek Ő megalkotott: Ember, a Teremtő képmása.

Állj meg, és láss!

„...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt.”

Ézsaiás könyve 58:14

Olyan ritkán tudsz megállni, és gyönyörködni a szépben. Abban, ami még mindig hirdeti az Ő nagyságát, hogy egyszer valamikor réges-régen nem volt bűn, és Ő tökéletesnek teremtette azt, ami ma csak elmúlást illatozik. A virág szirmán egy apró vízcsepp, melyben az egész világot megláthatod. A hajnali madarak éneke, aminek dallamát Ő komponálta azon az „ötödik napon”. Egy apró patak zuhataga a hegy eldugott rejtekében, amit az arra járó vándornak szánt meglepetésként. A tó halk susogása, amin keresztül üzen annak, aki érti a víz szavát.

És ritkán jutsz oda, hogy Benne gyönyörködj. Hogy ne kérj Tőle, ne kívánj semmit, csak engedd rádöbbenni magadat, hogy milyen Ő valójában. Engedd, hogy szavára lehulljon szemedről a gondok leple, és meglásd Őt apró világod felett. Hogy meglásd, bár sok felhő van, bármerre nézel, de a felhők fölött is van világ. Hogy meglásd Őt, aki kezében tartja a létezést, és akinek gondja van rád.
Mert kértél hitet, magadnak és másnak, és Ő sokkal többet adott: önmagát egy különleges kalanddal, amit veled csinál végig. Néha nevetsz, néha sírsz, ahogy mész lépésről lépésre előrébb. Néha kegyetlenül nehéz, néha pedig észre sem veszed, hogy túljutottál egy szakadékon. De közben Ő van ott melletted, és ez a lényege az egésznek.

Ma reggel, barátom, állj meg, kérlek egy kicsit, és gyönyörködj Istenben! Nézz vissza az Ő ajándékaira, a jelenlétére életedben! Lásd meg az igazi arcát, és élvezd ma és ezután is az Ő társaságát!