2010. február 27., szombat

Csak engedd el a fűszálat…


„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Példabeszédek könyve 3:5-6

Nem, köszönöm, nem kell segítség, és mosolyogva lépsz tovább, hiszen elég nagy vagy már ahhoz, hogy magad is boldogulj az élet dolgaiban. Vagy összeszorított foggal sziszeged: „Majd én megoldom!”, mert fogva tart a büszkeséged, és kell az önérzetednek is az, hogy egyedül vigyél véghez mindent. Esetleg teljesen elveszett helyzetben vagy, de még mindig ragaszkodsz a magad meglátásához, a megoldásodhoz, és ha megszakadsz, sem fogadsz el segítséget.

Ma reggel Isten arra hív, hogy engedd el a fűszálakat, melyekben kapaszkodva lógsz a szakadék felett, és merj „belezuhanni” a karjaiba. Hidd el, Ő a bölcsebb kettőtök közül; látja döntésed következményeit, ismeri a jövődet, és megígérte, hogy gondot visel rólad. Isten ma azt kéri tőled, hogy hagyd abba a hősködést, a „nekem egyedül is megy” filozófiát, és bízd Rá az életedet. Tedd a kezébe terveidet, vágyaidat, gondjaidat, kérdéseidet, és hidd el, minden úgy fog történni, ahogy az neked a legjobb. Nem mondom, hogy nem érnek ütések, hogy nem kapsz sebeket, de van, Aki bekötözze azokat. Nem mondom, hogy nem kapsz megvetést, sőt utálatot az emberek részéről, de van, aki téged mindennél jobban szeret, és hidd el, a javadat akarja.

Ma reggeltől fogva Ő, a világegyetem Teremtője és Fenntartója szeretné egyengetni az ösvényedet. Kérlek, ne okoskodj tovább, bízd Rá az életed, és hidd el, Ő ehhez jobban ért.

2010. február 23., kedd

Egek Ura

Mostanában a szombat estéken kívül nem nagyon volt időm írni. Ma is jobban tenném, ha aludni térnék, mert holnap dolgozni kell, nem is keveset, és nem ártana éjfél előtt lefeküdni. De ha most nem írom le azt, ami bennem van, akkor ez elveszik a süllyesztőben a többi le nem írt és ki nem mondott szavak között. 
Ma voltunk moziban :) - ki tudja mikor volt utoljára ilyen alkalom - és ingyért :D. A férjem múlt héten beváltotta a névnapjára kapott könyvutalványt, és kaptunk két ingyen mozijegyet. Úgyhogy ma fogtuk magunkat, és az egyeteme után irány a Sugár, és megnéztük az Egek urát. 
Jó film volt, elgondolkodtatott néhány dolgon. Persze, így a gazdasági válság után sokakat érzékenyen érinthet a téma, de a végére kijön a lényeg. 
George Clooney játsza a főszerepet. Utazik keresztül-kasul Amerikán, és az a munkája, hogy embereket rúg ki a puhány, gerinctelen főnökeik helyett. Saját lakásában az elmúlt évben összesen 40 akárhány napot tartózkodott. A többit repülőgépen töltötte útban egyik vállalattól a másikig, hogy elvégezze a létszámleépítéseket. Közben a "hátizsákjáról" tart előadást. Mindannyiunknak van egy hátizsákja, amiben cipeljük a számunkra fontos dolgokat. Az ő hátizsákja lényegében üres, és ezt is prédikálja, hogy szabaduljunk meg a kötöttségeinktől, ne legyenek számunkra terhes emberi kapcsolataink, egyszóval éljünk magunknak. 
Természetesen ez a nézete a film végére átalakul, de nem Holywood megszokott Happy End-jével zárul. Nem fog boldog párkapcsolatban élni azzal a hölggyel, akit a film során megkedvelt, nem mond fel furcsa szakmájában, és továbbra is utazik, hogy kirúgja különböző cégek alkalmazottait, továbbra is a repülőgép az otthona. 
A lényeg azon a bizonyos belső változáson van, hogy rájön, igenis kell az a hátizsák, mégpedig a körülöttünk élő emberekkel, a szeretteinkkel teli hátizsák. 
Régebben arról prédikált, hogy nincs szüksége az embernek ezekre a számára terhes emberi kapcsolatokra, de a végén rájön, hogy ez az egyetlen értelme az egésznek. A szeretteid. 
Nem magányos életre lettünk teremtve, hanem arra, hogy szeressünk másokat, és, hogy minket is viszont szeressenek. A film végén újra megszólal néhány kirúgott "névtelen hős", akik elmondják, hogyan is élték túl az őket ért traumát. Férfiak és nők egyöntetűen jelentik ki, hogy a körülöttük, velük élők, a családjuk, a házastársuk, a gyerekeik, a szeretteik miatt sikerült újból talpra állniuk, és folytatni tovább az "élet játékát". 

Hálás vagyok Istennek, hogy van munkám, családom, van szerető férjem, aki átölel,és akivel megoszthatom az életemet, vannak barátaim, és van Istenem; és ez a legfontosabb. 
Változhat körülöttünk a világ, és állandóan ezt is teszi. Megdönthetetlen dolgok tűnnek el egyik napról a másikra; amiről hittük, hogy örök, egyszer csak beadja a távozást, és úgy látod, nincs sehol egy biztos pont, amibe kapaszkodhatsz. De van Isten az égben... hidd el, tényleg van. Tudom, sokszor felteszed a kérdést, hogyha létezik, akkor miért...? Én nem tudom. Csak egyet tudok, hogy van, és kitárja feléd a kezét, hogy ebben az őrült világban ragadd meg a megváltást. Megszűnhet a munkád, hálátlanul három szóval elbocsáthatnak évtizedek óta hűségesen szolgált munkahelyedről; csődöt mondhatnak a bankok; kormányok, világot irányító eszmék omolhatnak össze pillanatok alatt, de Ő örök. Soha nem változik. Ugyanaz a bölcs és szerető Isten, akit Jézus Krisztus néven láthattál függni a kereszten. Ő ma is él, és mindent megtesz azért, hogy Benne megtaláld a kapaszkodót. Emeld fel a fejed, és lásd meg az egek igazi Urát, aki körülvesz téged szeretetével. Aztán nézz magad mellé, és lásd meg úgy a szeretteidet, ahogy még soha. Lásd meg, milyen fontosak is ők neked, és ne csak a koporsójuk mellett eszmélj fel erre. Mondd nekik, hogy szereted őket, és nélkülük nem érne annyit az élet. 
Vedd elő életed hátizsákját, és kezdj el pakolni! Nem, ne a pénztárcádat tedd be először, arra nincs igazán szükséged. Pakolj bele mindenkit, és örülj, hogy van egy ilyen teher a válladon. Tegyél bele mindenkit, aki hozzád tartozik, akit szerettednek, barátodnak, ismerősödnek mondasz, és így indulj tovább. Mert nem élhetsz üres hátizsákkal.

2010. február 21., vasárnap

Örökké


„Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
János evangéliuma 5:24

Örök élet. Lehet, hogy azt mondod, neked ez nem kell, éppen elég az, ami itt adatott; köszönöd a lehetőséget, hogy ember lehettél, de nem akarod ezt vég nélkül folytatni. Megértelek, mert ebben a világban én sem szeretnék örökké élni. Mégis, ha elérkezne a búcsú pillanata, nehezen tudnék elköszönni azoktól, akik körülöttem vannak, akik fontosak számomra, nehezen tudnék istenhozzádot mondani az életnek.

Ősszüleink rossz döntése óta néhány dolog, még ha alig láthatóan is, de megmaradt bennünk az Éden emlékéből. Köztük az egyik az, hogy nehezen tudjuk elfogadni: vége. Bennünk van a vég nélküli élet utáni vágy, mert erre lettünk teremtve, és csak magunkban mormoljuk szeretteink koporsója felett, hogy ez nem lehet, ennek nem így kellett volna történnie. És megállás nélkül keressük az örök élet forrását. Egyesek közülünk éjt nappallá téve dolgoznak, hogy legalább a nevük túlélje azt a 70-80 évet, amíg itt vannak a Földön. Vannak, akik a tudomány fejlődésében bíznak, és ebbe ölik bele mindenüket, és vannak, akik a különböző misztikus vallásokban keresik az örök élet titkát.

Valahol legbelül látjuk és tudjuk, így nem jutunk előrébb. De Isten igéje ma reggel hozzád is szól! Ha olvasod, ha hallod az Ő éltető szavát, ha hiszel abban, Aki Jézus Krisztust elküldte közénk, akkor örök életed van. Lehet, hogy szemed lezárul, és testedet visszaadják az anyaföldnek; de ez nem az igazi halál, ez inkább olyan, mintha hétfőn nyugodtan aludhatnál, mert neked már nem kell bemenned dolgozni. De amikor felébredsz, Jézus arcát pillanthatod meg, és egy tökéletes világ tárul eléd, ahol soha többé nem kell búcsúznod, mert Isten Fia meghalt a kereszten, és feltámadt harmadnapra rá, hogy Neked örök életed legyen.

Jó dolog, ha szeretnél valami maradandót alkotni, de ezzel nem tudod magad bejuttatni a halhatatlanok sorába. Valaki már megalkotta helyetted az igazán maradandót, Valaki már megszerezte Neked az örök életet. Az Ő érdeme, az Ő vére, hogy neved örökre fennmarad majd a mennyei könyvekben.

Az örökkévalóság szemszögéből nézve nem tart már sokáig ez az őrült világ, és vár rád Isten országa. Ezért hát emeled fel a fejed, és lásd meg a nap minden lehetőségét! Adj hálát a Mindenhatónak, és tárd ki előtte a szívedet! Mosolyogj, lépj ki a világba ezzel az üzenettel, és így élj örökké!

2010. február 13., szombat

Nem vagy egyedül


„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad.”
Ézsaiás 49:15

Hetek óta piros színben „pompáznak” a kirakatok. Mindenhol szívek, ölelkező figurák, I love You-t affektáló macik, és sorolhatnánk. Van egy napja az évben a szerelemnek, az egymáshoz tartozásnak, a szeretetnek. És ez mind szép és jó addig, amíg párkapcsolatban vagy, hiszen ez a nap a tiétek, ma minden különleges, a rózsa is sokkal szebb, mint az év többi napjában, a Kedves szeméből is sokkal több szeretetet és megértést olvasol ki, mint máskor, és már talán hetek óta erre a napra készülsz, hogy igazán megünnepelhessétek.

Lehet, hogy nem élsz párkapcsolatban, és itt úgy döntesz, nyomban bezárod ezt a blogot, mert amúgy is csatlakoztál már a különböző közösségi oldalakon az „Utálom a Valentin napot” klubhoz. Kérlek, ne nyomd meg az x-et a képernyő sarkán, hisz Istennek ez az igéje neked is éppúgy szól, mint annak, aki élvezni szeretné ennek a különleges napnak minden pillanatát.

Isten ma azt üzeni Neked, hogy nem vagy egyedül. Akkor sem, ha nem ölel át fizikailag senkinek a biztonságot nyújtó karja; nem vagy egyedül akkor sem, ha egész héten nem szólt hozzád senki, nem jött egy sms sem, hogy „Mi van veled?”. Isten melletted van, és nagyon szeret. Tudom, lehet, hogy azt mondod: ez már egy elcsépelt mondat… De Ő tényleg szeret Téged, és ezen a napon még jobban közel akar kerülni hozzád, hogy elmondja Neked: különleges vagy a számára! Isten megtette, és minden nap megteszi az utat feléd. 2000 évvel ezelőtt lejött a Földre, hogy köztünk éljen, és meghalljon helyettünk. És minden nap üzen Neked valami fontosat, és emlékeztet arra, hogy szeret. Nem azért, mert jó vagy, mert szépen tudsz mosolyogni. Egyszerűen szeret úgy, ahogy vagy.

A szerelem elmúlik, a párkapcsolatok megszakadhatnak, mert emberek vagyunk, de Isten irántad érzett szeretete örök. Soha nem változik, soha nem múlik el. Ezért kérlek, ennek a szeretetnek a tudatában éld a napodat, mert Valaki gondol rád!

2010. február 5., péntek

Helyetted…




„Ő pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
Lukács evangéliuma 10:27

Vádlott! Álljon fel!- hangzik a kemény parancs, és te felállsz lehajtott fejjel a helyedről. Az ügyész már dörzsöli tenyerét, az általa felhozott vádra nincs semmi alibid, semmilyen enyhítő körülmény, nincs mentséged: bűnös vagy. Büntetésed halál, a teljes, a végleges, amiből nincs feltámadás. Egy hang nem jön ki a torkodon, mert te is tudod, így igazságos, és csak hagyod, hogy magukkal ragadjanak az események, és sodródsz szinte eszméletlenül az árral. Életed filmje pereg le a szemeid előtt, és tudod, mindjárt vége. De hirtelen feláll valaki a teremben, méltóságteljesen a Bíró elé lép, széttárja kezeit, és már viszik is a vesztőhelyre. Helyetted. Ő meghal, a te neved mellé pedig odakerül egy szó: Felmentve.

A komor terem hirtelen megváltozik, és te szabadon lépsz ki a fényre, hogy folytasd tovább utadat. De mondd, mit teszel? Élsz úgy, mintha mi se történt volna, mert csak egyszer élünk, és szabad vagy, és semmi nem érdekel? Beleveted magad az élvezetek egyre mélyülő és sötétedő alagútjába, mert úgy hiszed, csak így használhatod ki ajándékba kapott életed minden pillanatát? Mondd, hogyan lépsz tovább azzal a tudattal, hogy valaki mást vittek helyetted a vesztőhelyre?

Kérlek, ne mondd, hogy ez csak egy fikció, egy kitalált eset, ami veled nem történt meg. Hidd el, megtörtént, Jézus átvállalta bűnöd büntetését, és meghalt a kereszten érted, helyetted. Ő meghalt azért, hogy szabadon léphess ki az életbe kihasználva annak minden pillanatát arra, hogy folytasd azt, amit Ő elkezdett. Élj törvényesen!

Ne a végtelenbe tartó paragrafusok sorára gondolj, hanem csak egy szóra: szeretet. Ajándékba kapott életedben élj eszerint. Szeresd Istenedet, aki odaadott érted mindent, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből. Szeresd a melletted lévő embert, mert a felebarátod, még ha nem is ismered; mert olyan, mint te. Mert Isten őt is szereti, mert helyette is odaadta életét.

Isten ma reggel csak egyet kér tőled: szeress, csak ennyi a dolog.