„Be van fejezve a nagy mű, igen…”

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.”

Mózes első könyve 1:31

Fejeztél be úgy valamit az elmúlt héten, vagy az elmúlt hónapban, hogy hátradőlhettél a széken, és azt mondhattad: ez jó lett, sikerült, kész? Néztél végig mostanában valamilyen munkádon elégedetten, hogy valami igazán szépet, jót, különlegeset, vagy akár hasznosat, esetleg finomat sikerült alkotnod? Ugye milyen jó érzés végignézni egy kisúrolt lakáson; a kész hétvégi ebéden, ahogy gőzölög a tökéletesen megterített asztalon; egy befejezett dolgozaton; egy kész előadásvázlaton; a frissen lefestett kerítéseden; vagy akár a megjavított mosógépen. Elégedettség, öröm, béke, boldogság van ilyenkor bennünk, mert valamivel elkészültünk, valamit megalkottunk, valamibe beleadtuk mindenünket, és végre láthatjuk kész állapotban.

Ott állsz, elégedetten végignézel kész munkádon, gyönyörködsz a művedben, és egyszer csak valaki sáros lábbal végigtrappol a tisztaságtól ragyogó nappalin, vagy vírust kap a géped, és elszáll az előadásvázlatod, valaki nekidől a frissen festett kerítésednek, esetleg családod legifjabb tagja heves nemtetszését fejezi ki fintorogva az ebéd láttán. Borzasztó érzés, ugye? Beleadtál apait-anyait, és valaki tönkreteszi a művedet. Napokon, heteken, hónapokon át dolgoztál valamin, és egy pillanat áthúzza az egészet. Oda az elégedettség, az öröm, a boldogság, a béke. Mondd, van kedved ezek után újrakezdeni?

Istennel is valami hasonló történt. Hat napon át keményen dolgozott. Teremtett, alkotott, rendszert hozott a káosz helyére. Minden szeretetét beleadta ebbe a munkába, és a tetőpontján, az egész koronájaként, megalkotta az Embert. Péntek este, mielőtt a nap lenyugodott, az utolsó sugarak fényénél még egyszer megszemlélte művét, és csak annyit mondott: minden igen jó. És megpihent.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el Ádám és Éva Édenben töltött első és utolsó napja között; a történet vége így is, úgy is bukás. Sátán elrontotta Isten tökéletes művét. Ő volt az, aki sáros lábbal végigtrappolt a nappalin, aki bozótirtóval esett neki az angolkertnek… aki megrontotta az Embert, és vele együtt a Földet.

A mai napon kérlek, annyit vigyél magaddal, hogy Isten ezek után nem állt neki duzzogni, nem zárkózott sértődött magányba, hanem nekilátott, hogy újra kezdje az egészet, hogy helyreállítsa mindazt, amit Sátán tönkretett. Elküldte Jézus Krisztust, hogy megváltsa az embert saját élete árán, hogy kaphassunk egy tiszta lapot, és részesei lehessünk újra annak a tökéletes világnak, ahová igazán tartozunk.

Tudom, hogy nehéz napokon mész keresztül, tudom, hogy fájnak az élettől kapott sebeid, de kérlek, ma, amikor ezeket a sorokat olvasod, nézz fel az égre, és hidd el, nemsokára Isten mindent helyreállít, és végre Te is hazatalálsz.