Lépj végre tovább!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

János első levele 1:9

Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni. És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád. Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.
Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!