Mert megígérted!

"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr."

Ézsaiás könyve 25:8

Percről percre egyre közelebb kerülsz a régóta várt Szentestéhez. Karácsonyi dalokat dúdolsz már hetek óta, és mindennél jobban várod, hogy azokkal tölthesd ezt a néhány napot, akiket igazán szeretsz, akik a családot jelentik a számodra.

Ebbe a boldog várakozásba és készülődésbe a magányos, gondolatokkal teli éjszakákon akaratlanul is belopódzik a fájdalom, és eszedbe jutnak, akik már nem lehetnek ott az ünnepen. Lecsukod a szemed, és magad előtt látod a kedves arcokat; de már csak az emlékeidben kívánnak neked boldog karácsonyt. Menniük kellett, és csak keserű űrt hagytak maguk után. Aztán szertetteidre gondolsz, akik igen, ma még ott vannak melletted, de mi van, ha...

Akármennyire is igyekszel, nem lehetnek itt tökéletes ünnepeid. Valahol valaki mindig hiányozni fog az asztaltól. De hidd el, ez nem tart örökké, mert advent van! Nem a karácsony előtti bevásárlás őrülete, nem a "kinek mit vegyek?" kétségbe esett kapkodása, hanem az emlékezés és a boldog várakozás ideje. Emlékezünk arra a csodára, ami több mint 2000 éve történt, és várjuk az ígéretek teljesedését. Várjuk, hogy Jézus újra visszajöjjön, és véget vessen a halálnak, és minden rossznak, ami ezen a Földön megmérgezte az életed. Nem kell majd többé soha, senkitől elköszönnöd; nem lesz ásó, kapa és nem kondul meg többé az a bizonyos "nagyharang". Ő majd letöröl minden könnyet a szemedről.

Ma reggel kérlek, állj meg egy pillanatra, és emeld fel szemed az ég felé! A Te Istened megígérte, hogy így lesz. Te csak várd, az advent nemsokára célba ér!

Isten erős karja tart!

"magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izrael itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor."

Józsué könyve 4:22-24

Tajtékot vet, tombol előtted a víztömeg, és neked a túlparton folytatódik tovább utad. Át kell jutnod, nincs más megoldás. Orrodban szinte érzed a bukás szagát, ahogy egyre jobban keveredik a lehet és a talán illatával. Csak állsz a parton, és szeretnéd, ha csoda történne. Szeretnéd, ha utad folytatásával egy stabil híd kötne össze, vagy egy kiskapu, ami óvatosan kikerüli ezt az egész helyzetet; de neked lépned kell, előre. Lépned, és bíznod abban, aki eddig is kísért az úton, és aki most sem közömbös irántad.

Lassan rászánod magad, és egyik lábaddal a másik után belépsz a hullámok közé, és ekkor, igen ekkor már érzed, hogy nem vagy egyedül. Isten vezeti a lépésedet, és csodát tesz veled, benned, körülötted. A Jordán kettéválik, és te az Ő oldalán állva jössz ki győztesen a küzdelemből. Isten hatalmas. Isten cselekszik. A te életedben is.

Isten erős karja tart, és ha kell, szétválasztja előtted a vizeket, ha kell, átemel a folyó felett, és ha úgy a legjobb neked, akkor "csak" végigkísér a folyón keresztül. Az Ő hatalma és ereje nem változik.

Egyet kér ma reggel tőled: ne felejtsd el ezeket a csodákat! Emlékezz vissza, amikor megmenekültél egy-egy viharos esetben! Gondolj vissza arra, amikor a Mindenható utat készített neked egy problémán keresztül, és jusson eszedbe az is, amikor Ő veled küzdött keresztül a tengeren. Ne feledkezz meg ezekről a tapasztalatokról, és add tovább őket, hogy mások is megláthassák: Isten erős karja tart!

Gondolj Rám!

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem."

Zsoltárok könyve 63:7

Hányszor gondolsz egy nap arra, akit igazán szeretsz? Hányszor jut eszedbe, hogy van társad, férjed, feleséged, barátod, barátnőd, szeretted? Rápillantasz a kezeden csillogó karikára, és tudod, hogy Ő szeret. Telefonálás közben a tekinteted rátéved az irodád asztalán lévő képre, és belül a szíved mélyén elmosolyodsz. A rádióban szól a zene, és meghallod a ti számotokat. Az utcán elhalad melletted valaki, és ugyanazt a parfüm illatát érzed, amit Ő kapott tőled karácsonyra. A buszon valaki a Kedves kedvenc könyvéről beszélget, valakin látsz egy ugyanolyan pulóvert, mint az övé, és közben azon gondolkodsz, mivel várjad őt este haza.

Nem lehet számba venni a pillanatokat, amikor tudatosan vagy tudat nélkül ott volt a gondolataidban a létezése, szavai, mozdulatai, szeretete; ő az életed része.

Mondd, mikor gondoltál utoljára Istenre? Könyörtelenül számolod a pillanatokat, és hamar a végére érsz. Reggeli, ebéd, vacsora előtt; amikor úgy nézett ki, hogy elkések az értekezletről; amikor lefeküdtél, és néhány szó elmormolása után már Vak Katival társalogtál kedélyesen.

De ne aggódj. Te sem jutottál most az eszébe. Mert Te mindig az eszében vagy! Ahogy te éled életed a Kedvessel, ahogy mindenről eszedbe jut, ahogy tudattalanul is ott él a szívedben, úgy élsz te Isten gondolataiban. Már azóta gondol rád, hogy te még tervként sem léteztél egyik elődöd fejében. Ő gondol rád, és minden lélegzetvételednél, minden lépésednél, gondolatodnál üzen, hogy találkozni akar veled, és szeretné, ha megismernéd.

Kérlek, ma reggel ne hagyj itt egy elhatározás nélkül, hogy közel engeded magadat Istenhez, és engeded, hogy megismertesse magát veled. Hidd el nekem, fantasztikus út vár rád, ha ezt a döntést meghozod. Különleges kapcsolat fog kialakulni közted és Közte, és egyszer csak azt veszed észre, hogy ott van Veled, a gondolataidban, és te sem akarnád, hogy ez másként legyen. Hát gondolj Rá!

Kora téli számvetés

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem."  

Zsoltárok könyve 94:18

Reggel kinézel az ablakon, és érzed, hogy szinte végérvényesen és visszavonhatatlanul itt a tél. Már látod néhol a fehér végzetet, ami lassan beburkolja az egész tájat, elfed minden szennyet és hibát, és néhány pillanatra szebbnek mutatja a várost.

Leülsz az ablak elé, kezedben forró tea, kint nulla fok körül táncol a hőmérő, bent kellemes meleget ont a régi radiátor. Megmásíthatatlanul közeledik az év vége, és szívedben már ott lapul csendesen a számadás kényszere. Tudod, hogy meg kell állnod, és vissza kell nézned a magad mögött hagyott évre, hogy emelt fővel léphesd majd át azt az éjfelet.

Gondolataid nekiindulnak, és szép lassan visszatérsz a múltba, a mögötted álló idő napjaiba, és felsóhajt benned a kérdés: Hogyan? Hogyan lehetséges ez? Hogy-hogy még mindig itt vagy, és futod a pályádat? Két embernek is sok lett volna, amin keresztülmentél idáig, de még állsz, és tudod, érhetnek még "meglepetések". Feltörnek belőled a régi érzések; egy sajgó fájdalom, amikor úgy gondoltad, innen már nincs tovább; remegő térdeid a fáradtságtól; saját könnyes tekinteted, ahogy vádlón néz vissza rád a tükörből; a gyengeség és kétségbeesés érzése, amikor legszívesebben kifutva a világból hagytad volna ezt az egészet.

De mégis is itt vagy. Kemény élethelyzeteken mentél keresztül, de ma reggel is kaptál egy újabb lehetőséget az életre.

Mindezt azért, mert Isten szeret. Ő csinálta veled végig ezt az egészet. Ő adott neked erőt és kitartást, Őmiatta van még életed. Ő megy veled minden nap az úton, ezért hát indulj tovább emelt fővel, mert Isten melletted áll!

Te megteheted!

"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám."

Máté evangéliuma 25:34-36

Éhesek vagyunk. Napról napra, hónapról és évről évre egyre éhesebb az Ember. Éhes a szeretetre, a megbecsülésre, az igaz barátságra, a valódi örömre, a felszabadult nevetésre, a gyermekek ártatlan mosolyára. Éhes az Ember, ki adhat neki enni?

Nézz kérlek ma reggel a tükörbe, és tedd föl ezt a kérdést a fürdőszobád csendjében: Éhes az Ember, ki ad neki enni? Nézz mélyen abba az arcba, akit lehet, hogy álmosan csak félve ismersz fel, és mondd ki: Te!

Te tehetsz azért ma és holnap és minden nap valamit, hogy szűnjön ez az éhség a világban. Te áraszthatod Isten szeretetét az Emberre, te élhetsz emberséges életet! Te tehetsz egy lépést a szomszédod felé kenyérrel a kezedben, mert számára talán már most hónap vége van. Te lepheted meg munkatársadat egy mosollyal hétfőn reggel, hiszen épp elég dolgon ment már eddig is keresztül. Te adhatod tovább Isten ajándékát a körülötted élőknek akár a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb dolgon keresztül. Te vagy az az Ember!

Nem mondom, hogy könnyű dologra mondtál igent, de az eredmény örök lesz; majd meglátod Isten országában!

Útvesztők helyett

"Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk."

Hóseás 14:10

Legjobb az egyenes út. - hangzik fel valahonnan a távoli múltból egy már szinte elcsépelt mondat, egy közhellyé vált szólás. Az egyenes út. De te ennek ellenére előszeretettel választod sok esetben az "S" kanyarokat, és inkább bolyongsz az élet útvesztőiben még egy pár kört, hogy utána magad is belásd, tényleg a másik úton kellett volna indulni.
Okos, tapasztalt, önálló emberként meg van a jogod hozzá, hogy magad dönts útjaid folytatásáról. Te választasz, hogyan tovább. Tudom, hogy nehéz igazán a tetteiddel beismerni, hogy van nálad okosabb, bölcsebb lény, aki jobban tudja, melyik út válik a javadra. Kifejezetten nehéz átadni a kormányt életed felett Valaki másnak, annak ellenére, hogy belső érzékeid is ezt tanácsolják. Megmakacsolod magad, és csak újabb köröket rósz a körforgalomban.
Nem tudom, merre tart most az életed, barátom. Éppen egy "S" kanyarból tartasz visszafelé a csomópontig, vagy a köröket teszed egymás után a körforgalomban, mert nem vagy benne biztos, hogy tényleg az lenne a legjobb út számodra. Isten ma egy egyszerű üzenetet küld neked: Válaszd az Ő útját! Válaszd azt az egyenes utat, melyet keresztjével jelez. Nem azzal leszel igazi bölcs és értelmes ember, hogy a saját fejed után mész szakadatlanul, hanem hogyha elfogadod, Isten hatalmasabb nálad, és Ő jobban tudja.
Isten azt kéri tőled, hogy vess véget bolyongásaidnak, hagyd abba a köröket a körforgalomnál, és indulj el vele egy közös úton, egy egyenes úton a menny felé.

Csak egy út létezik...

"Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppúgy, mint ők."

Apostolok cselekedetei 15:11

"Ha jó leszel, biztosan a mennybe jutsz!" - csengenek még mindig füledben a szavak, melyeket gyermekkorodban hallottál. Ha jó leszel, ha szót fogadsz, ha engedelmeskedsz, akkor ott lesz a helyed a mennyek országában. Ha jó leszel. Ha elég jó leszel.

És te próbálkoztál foggal és körömmel. Akartál jó lenni. Küzdöttél érte, félredobtál minden felesleges terhet, minden erőddel dolgoztál rossz szokásaid ellen, és mindent megtettél azért, hogy elég jó legyél a menny mércéjéhez mérve. És mégsem érzed az öröklét illatát orrodban. Szárnyaid még mindig nem nőttek ki, és még mindig a földön jársz.

Ma reggel fájdalmasan felsóhajtasz, hogy ez neked nem fog sikerülni. Bármennyire is igyekszel, valahogy nem megy. Bármennyire is törekszel arra, hogy te igazán jó ember legyél, a menny kapuját még csukva látod magad előtt.

Isten látja ma reggel kétségbeesett helyzetedet, és üzenete hozzád szól. Nem a te görcsös erőlködéseid, dicséretre méltó jótetteid hozzák el számodra az örök életet, az üdvösséget, hanem csak és kizárólag Jézus Krisztus áldozata. Csak egy út létezik. Csak ezáltal az áldozat által állítja Isten helyre mindazt, amit az ember tönkretett. Egy dolgot tehetsz: Kapaszkodj Isten kegyelmébe, fogadd el érted hozott áldozatát, az üdvösség pedig már a mától a tiéd.