Amikor kéne, de a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák. Amikor ott van előtted, akin segíteni szeretnél, aki várja, hogy mondj valamit, ami könnyít a terhén, és te néma maradsz, mert lövésed sincs, hogy mit is mondjál. Csak ott van benned a vágy és a kényszer, hogy szükség lenne a bátorító, netalán okos, bölcs szavaidra, de neked megreked ott a tudományod, hogy figyelmesen hallgatsz, és keveset szólsz, és csak azt szeretnéd, ha a másik jól kimondaná magát neked.
De néha meg kell, hogy szólalj, és nem adhatsz mindent írásban, mert van, hogy akkor és ott kell kimondani dolgokat, mert akkor és ott van rá szükség, és később már elvesztik érvényüket. Van, hogy rögtön kell, és nem várhat holnapig, míg megálmodod a választ, vagy valami szépet, ami könnyít az emberek lelkén, és jólesik a szívnek. Van, hogy ezeknek a szavaknak ott helyben kell elhangzania a te szádból, és nincs más lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése