2010. május 30., vasárnap

Ki vagy, Uram, hogy higgyek Benned?

"... míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra"
Pál levele az Efézusiakhoz 4:13

Kicsoda számodra Isten? Milyennek látod őt? Egy ősz hajú, nagyszakállú örök időktől fogva öreg lény, aki túl idős és hatalmas ahhoz, hogy meghallja, bármit is küldesz felé? Egy könyörtelen zsarnok, aki azonnal lesújt, ha valamit nem az ő kénye-kedve szerint teszel? Egy vicces, vidám barát? Egy jófej apa? Egy távolságtartó úr? Milyen kép él Róla benned?

Sok dolog befolyásolja az istenképünket. A szüleink, a neveltetésünk, a környezet, ahonnan jövünk, meghatározó személyek, vezetők az életünkben, és még sorolhatnánk tovább. Az idő múlásával ez a kép változik, fejlődik bennünk, torzul vagy esetleg egyre jobban közelít a valósághoz.

Ma reggel Isten arra kér, hogy adj neki esélyt, hogy bemutatkozzon neked olyannak, amilyen Ő valójában. Azt kéri, hogy tedd félre az összes képet, ami eddig Róla élt benned, és engedd, hogy megismertesse magát igazán veled! Engedd, hogy adjon neked egy különleges történetet, tapasztalatot önmagával, hogy végre Istent ismerd meg, magát. Engedd, hogy Jézus Krisztuson keresztül bemutassa számodra a szeretetét, gondviselését.

Ne arra figyelj ma reggel, hogy az emberek miként nyilatkoznak róla, hogy a barátaid, családtagjaid kinek látják őt, hanem menj el egy randira Vele! Engedd, hogy adjon neked egy olyan tapasztalatot, ami által elmozdulhat végre szemed elől a lepel, ami által egy hajszálrepedés futhat végig az általad rajzolt közel sem hiteles istenképen, és napról napra összetörik, helyet adva egy újnak, egy tisztábbnak, egy valódibbnak.

Isten ma reggel egy randira hív, hogy ketten elinduljatok együtt egy úton, a felnőtté válás útján, aminek a végén te fogod elmondani, megrajzolni hitelesen, kicsoda is Isten. Azért, mert lesz egy közös történetetek, mert végre igazán megismered Őt!

2 megjegyzés:

  1. Már rég akartam írni ide, hogy köszi és nagyon beletalált ez a gondolat, és mégoly aktuális is.
    Néha már úgy elringatom magam, hogy milyen jó nekem, hogy mennyire ismerem Istent, aztán egyszer csak "keresztezi a kezét", mint Mózes 1. könyve 48. részben és akkor kiderül, ..hogy most nem is tudom mit akarok mondani, de asszem ez a lényeg :)

    VálaszTörlés