2009. november 5., csütörtök

Egy újabb próbálkozás

Mióta visszajöttünk Angliából, ahol egy pár napos képzésen vettünk részt, valahogy nem igazán tudok visszarázódni. A munka csak tornyosodik felettem, és bár szívesen dolgozok, azt sem tudom, melyik végét fogjam meg, hol álljak neki. Beszámolót kéne írnom a főnökségnek a képzésről; fel kéne vennem a munka fonalát ott, ahol letettel; színdarabot kéne írnom karácsonyra... Valami különlegeset szeretnék, valamit, amit én írtam, ami nem egy meglévő történet feldolgozása, hanem amit én tudnék adni magamból. És már kész kéne lennem vele, hogy meg is tudjuk tanulni.

Ma a férjem dolgozott a gépen, csak nemrég tudtam leülni ide... Addig lasagnát sütöttem, mert a hétvégén tesóm meglátogat minket.

Éppen az egyik kedvenc Casting Crowns számomat hallgatom: Who Am I?

Meg tudja ragadni a lényegét. Tényleg, ki is vagyok? Csak egy hervadó virág; a tenger hulláma, ami egyszer lecsillapodik, egyszer tombolva ütközik a sziklához; esőcsepp a szélben, mely lehullik a földre, és nincs többé... DE a Tiéd. És ez a lényeg. Istenhez tartozom. Az Ő lénye, az Ő értem hozott áldozata határozza meg, ki vagyok. Az Övé, és nekem ez elég. Ez értelmet ad az életemnek. Nem vagyok a véletlen műve, Ő akarta, hogy itt legyek, hogy éljek, alkossak, tegyem, amit tennem kell. Van Valaki hatalmas, Akit igazán érdekel, mi történik velem, Aki gondot visel rólam, Aki igazán szeret, és Aki mindennél jobban találkozni szeretne velem szemtől szemben.
Vajon milyen lesz az a nap? Milyen lesz meglátni Annak az arcát, aki odaadott értem mindent? Nehéz sokszor elfogadni, hogy értékes vagy. Nehéz elhinni, hogy érted Valaki odaadta az életét. Mondhatnád, hogy nem, ezt nem fogadhatom el... Én nem kértem, hogy halj meg értem... Miattam nem kellett volna... Leélem ezt a pár évet, aztán megyek. Miattam nem kell semekkora felhajtás...

De látod? Ő nem kérdezett meg erről, csak tette azt, amire az irántad érzett szeretete vezette. Csak lejött, hogy köztünk éljen, és bemutassa, milyen is az igazi szeretet. Csak lejött, hogy felfogd, értékes vagy. Nem kérdezett, csak megtett érted mindent, hogy legalább egy kicsit megérts ebből a csodából, és Őt válaszd. Csak lejött hozzánk és olyanná lett, mint mi, hogy majd úgy jöhessen vissza, amilyen Ő valójában. Nem egy kopott, rongyos vándortanító, hanem a világegyetem Ura. És érted jön vissza. Azért, hogy végre véget vessen a bűnnek, a sötétségnek, a pusztításnak, és örök életet adjon Neked. Hogy láthasd végre az Isten igazi arcát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése